…persze, pont ezt kéne hallgatnom, amikor jobb dolgom is lenne, meg a boltba is el kéne mennem? Igen, mert ma a trap-éra egyik legszebb mosolyú csillagát ajánlja az F21 stábja.
DaBaby nemcsak, hogy hamar berobbant a köztudatba, de az agressziója és a masszív ütemek ott is tartották őt, melynek eredményeképp már a harmadik stúdióalbumát vágta hozzánk, ez pedig így karantén idején hatalmas könnyebbségnek tekinthető.
Nem lehet mindenki Anthony Fantano, hogy mérhetetlenül szétoltson előadókat legit hibákért… Így a 10/4-es értékelés helyett első benyomásként annyit mondanék, hogy a Charlotte-i rapper Blame It on Baby-je egyáltalán nem rossz, sőt.
Sok ember szeret kapni valami olyat, ami nem változik az életében. Jó, ez elég klisésre sikerült, de az ikonikus, idegőrlő burgonyaszirom-reklámban hallható „kár, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi” helyett elmondhatjuk, hogy DaBaby albuma, habár kísértetiesen hasonlít korábbi projektjeire, mégis frissen tud hatni. Nagyon sokat emelnek a featek a Blame It on Baby-n, nem mellesleg igazi sztárparádéra sikeredett, a sokszor imádott Future mellett feltűnik az év elején (még a békeidőkben) berobbant Roddy Ricch, de Megan Thee Stallion is erőset megy az albumon.
Nagyon jól hatnak a lassabb számok, az elmaradt megbánásokra való utalások a korábbi balhékból, és a poénok is kellő mértékben vannak jelen. Személyes kedvencem a Find My Way, ahol Baby egy az egyben lenyúlta Marshmello Friends-ének ütemét, közben pedig egyre jobban kinyílik előttünk egy olyan előadó, akinek eddig csak a szénné mémelt NBA YoungBoy-i agresszióját ismertük.
A Blame It on Baby valahol arról szól, amit nekünk is éreznünk kéne a karanténban: szépen lassan megtalálni az új helyzetben magunkat is, amiből aztán profitálhatunk.
