Melyik győrinek nem ismerős a kanalas bácsika, a srác ukulelével, vagy az Úr elektromos hegedűvel? Hatásukra megtelik az utca élettel, jókedvvel, és a kánikulában egy kis frissességgel. Az emberek elmennek mellettük, vagy pár pillanatra megállnak, megcsodálják őket, dobnak pár forintot, majd tovaállnak; azonban van köztük egy duó, kik merőben különböznek tőlük.
Hogy miben? Az emberek, az aggastyántól a kétévesekig, a tinilányoktól az érett hölgyekig, csak úgy csoportosulnak körülöttük. Néha zeneszámot kérnek tőlük, néha csak letáboroznak mellettük. Közös fotó, számcsere, és a „mikor lesztek újra itt?”- kérdések csak úgy záporoznak rájuk. Efraim és Dani, akikből ez a formáció feláll, szerencsére nagyon közvetlenek, így mikor egy lehetséges interjú felől érdeklődtem, készségesen belementek. Egy koncert előtt, a helyszínen beszélgettem velük arról, hogy kik is ők, mik a terveik, hogy állnak a zenéléshez és természetesen a jövőhöz, hisz nem az utcazene a végső megálló számukra…
Mit kell tudni rólatok? Meséljetek kicsit magatokról!
- Efraim: Mi vagyunk az Inverz duó, komáromiak vagyunk. Általában akusztikus átdolgozásokat csinálunk egy populárisabb vonalat követve, de vannak régebbi számaink, pl. Guns ’n’ Roses, meg ilyenek. Elég széles a repertoárunk, nagyrészt külföldi, főleg amerikai slágereink vannak, de ugyanúgy megtalálható pár magyar is, próbálunk populárisak maradni.
Hogyan kerültetek ide Győrbe?
- Dani: Ide szoktunk járni utcazenélni, egy éve járunk ide körülbelül, nem?
- Efraim: Dani volt először lent, nem is tudom… talán az Alberttel? (egy zenésztárs)
Tehát így semmi kötődésetek nincs Győrhöz?
- D: Neeem, nem… Talán annyi, hogy idejárok suliba, én fodrász tanuló vagyok amúgy. Lenéztünk egyszer utcazenélni, poénból kiültünk, hogy milyen, és tök nagy sikere volt.
Igen, azt láttam, hogy irántatok nagyobb az érdeklődés, mint általában ilyenkor lenni szokott. Ez benneteket hogyan motivál?
- D: Ne viccelj, számomra az egyik legnagyobb zenei élmény volt, mikor múltkor lent ültünk, és vagy 70-en álltak körbe. Tapsoltak meg fotózkodtak velünk. Aztán amikor mondtam, hogy sajnos megyünk…
- E: Este fél 10 kor! Hogy nekünk mennünk kell, mert a vonat nem vár… Akkor mindenki egy „AAAHJ” sóhajtást elejtett, és ez hatalmas élmény! Amikor odajönnek hozzánk, hogy ti mióta zenéltek, te mióta dobolsz, a számotokat hadd kérjem el, az tényleg motivál! És a legjobb, hogy tényleg minden korosztályból, tehát a legapróbbaktól a járókeretes nagypapákig, mindenkitől vannak pozitív visszajelzések, és ez tényleg nagyon sokat segít. Nem egyszerű a zenészélet, hogy úgy mondjam, de nagyon jó itt Győrben, meg hát remélem találunk még ilyen helyet….
Tehát akkor nem gondoljátok, hogy Győrben letáboroznátok… Próbáltatok kicsit nagyobb városokban is érvényesülni?
- E: Engem most felvettek egyetemre Pestre…
- D: Szeptembertől megyünk! Meg Deákon zenéltem egyszer egy gitáros haverommal. Akkor is volt siker, de azt hiszem, amikor Efri bejön a dobbal, amikor igazán lendületesen toljuk, akkor van igazán nagy sikerünk.
És ezt minek tulajdonítjátok? Tehetség, a külső, esetleg más?
- E: Igen, igen, igen, és még annyi, hogy mindenki megtalálja azt, ami számára tetszik. Valakinek a gitár, valakinek a dob, maga a zene, a hangulat. Lehet az is, hogy picit megyünk a közönség igényei felé, ami nem tudom mennyire tudatos.
- D: És az a legjobb, hogy ezt mi is élvezzük. A közönség igénye az számunkra is igény.
Mióta ismeritek egymást? Mióta zenéltek együtt?
- D: 3-4 éve, és azóta zenélünk együtt, kisebb nagyobb megszakításokkal. A zene hozott össze minket.
- E: Dani még egy régebbi zenekarához keresett dobost, mi meg akkor költöztünk Komáromba. Dani egy ismerősünkön keresztül keresett meg, hogy menjek el őket megnézni. Így volt akkor egy zenekarunk, kb egy évig. Más stílusban játszottunk. Akkor volt ez a nagy Guns ’n’ Roses mánia, majd egy másik felállás, és végül a Duó. Egyébként Daninak van most egy másik együttese, a Nova Rites…
- D: Igen, most egy saját lemezt szeretnénk, van kb 10 számunk, abból olyan 6 már előadható. Leginkább beat, alternatív zenét játszunk, van benne egy kis modern elem is. Nem tudnám semmihez sem hasonlítani, ez a Nova Rites stílus. Most pihen a banda, és az Inverzre koncentrálunk. Próbálom fenntartani az egyensúlyt egyébként, nyilván nem mindig lehet, de mint mondtam vannak pihenők. Az együttesben is vannak felkérések, legutóbb Pesten egy Pubban volt fellépésünk, ami szintén nagy sikert aratott.
- E: De ketten sokkal könnyebb összehozni, mint 5 emberrel…
- D: Meg ahhoz a fajta zenéhez amit az együttessel csinálunk, nincs annyi lelkesedés a zenészek részéről, hiszen kevés olyan zenész van, aki tényleg odateszi magát, akinek ez az életstílus valóban fekszik.
Efri, veled mi a helyzet?
- E: Én csak az Inverzben zenélek, valamint zeneiskolába járok, azaz most alapvizsgáztam. Ez inkább klasszikus zene. A zenetanárommal együtt hívtak duózni, dobolni, karácsonyi koncerten, tanári koncerten vettem részt, úgyhogy nekem ez a két vonal van. Nagyon az időmbe sem férne bele.
(Efri ezek mellett még táncol is, elég komoly szinten űzi)
Egyetem mellett hogyan fogod tudni ezt csinálni?
- E: A dobolást semmi esetre sem szeretném abbahagyni. A cajon (fából készült idiofon ütőhangszer, amely leginkább egy nagy dobozra hasonlít) ami most itt van velem, könnyebben szállítható, mint egy dobszerkó. Ez megkönnyíti a helyzetet. Tanárhoz még el akarok járni, képezni magam. Régebben csak úgy bejárogattam, mert muszáj volt, de most már látom értelmét is az egésznek. A tánc még az, amin vacillálok, néha az a fontosabb, néha pedig ez. De egyiket sem tudnám abbahagyni.
Mik a jövőbeli terveitek? A hírnév mennyire szerepel ezek között?
- E: Igazából szépen fokozatosan, de egyre nagyobb ütemben ráálltunk, hogy fejlesszük magunkat. Azért is jó ez a duó felállás, mert két embert tényleg sokkal könnyebb összehozni, mint négyet-ötöt, és szerencsére ketten is tudunk olyat alkotni, ami megfogja az embereket, szóval erre is jók a visszajelzések.
- D: És az a jó, hogy a hírnév az magától fog jönni, szóval nem stresszelünk rá, hogy „uuu most híres akarok lenni, meg sztárok akarunk lenni” hanem ez majd hozza magát.
- E: Első körben magunkat fejlesztjük, törekszünk hogy minél jobbak legyünk, és ha ez azt hozza maga után, hogy híresek leszünk, akkor azt szívesen fogadjuk.
Külfölddel hogy álltok? Kimennétek akár időszakosan is?
- D: Igen!
- E: Időszakosan igen, személy szerint úgy gondolom, meg kell ragadni minden ilyen lehetőséget.
- D: Mindenre nyitottak vagyunk.
Mennyire éri meg utcazenélni? Gondolok itt az anyagiakra, az élmények mellett.
- D: Bizalmas infó!
De most tényleg… Mennyire adakozóak a győriek?
- D: Na jó, hát szerintem nem titok…
- E: Eléggé!
- D: Az a jó, hogy nem úgy néznek ránk, mint ha kiülnénk kéregetni…
- E: Van, aki úgy néz….
- D: Igen van, aki úgy néz, de az a szíve joga.
Voltak már komolyabb felkérések?
- E: Sajnos még nem, mert ezek a régebbi felállások, együttesek csak annyi ideig voltak együtt, ami arra nem elég, hogy odáig jussunk, hogy komolyan vegyenek.
Most úgyis a fesztiválok szezonja van… Melyikre jutnátok el szívesen?
- E+D: Sziget nagyszínpad, Efott nagyszínpad.
Tehát nem kispályáztok! Gyermekkorotok óta zenélni akartatok, vagy csak egyik után következett a másik, és BAMM, zenészek lettetek?
- D: 8 évesen kezdtem el gitározni, egyébként Kovács Ákos hatására, Ő örökre megmarad egy ilyen fehér lovasnak az én életemben. 15 éves koromban kezdtem el énekelni. Saját magam képeztem a hangomat. Szeretnék elmenni majd énektanárhoz, tudom hogy sokkal több mindent ki lehet belőle hozni.
- E: Nekem igazából a dob az mindig a szívem csücske volt, 2 éves koromban vették észre, mikor egy rendezvényen elkezdtem valamit ütögetni, a dobos, aki éppen koncertet adott, beültetett a dobja mögé, és ő mondta a szüleimnek, hogy ezzel lehetne valamit kezdeni, meg hogy van érzékem hozzá. Mikor Monostorra költöztünk, akkor jártam zeneiskolába. Ennek már 6 éve.
Kikkel mennétek el turnézni, ha választhatnátok a világon bármilyen előadót?
- E: Olyat is, aki már meghalt?
- D: Én egy Maroon5 bulit adnék, de fel tudnék sorolni vagy ötezret.
- E: Szerintem ez is egy pozitívum, hogy mi tényleg elég széles körben mozgunk zenei téren, mert ismerek pár ilyen zenészt, akiknek tényleg csak egy van, akiért meg is halna. Szerintem sokkal jobb, ha sokkal nyitottabban nézzük az egészet, hiszen sokkal több hatás ér, és ezekből tudunk építkezni. Így a saját stílusunkat is úgy tudjuk kialakítani, hogy nem csak arra az egyre hasonlítunk, hanem egy egészen egyedi és önálló dolgot tudunk kihozni ebből.
Összességében hogyan jellemeznétek magatokat?
- E: Bennem van egy olyan, hogy valami újat, valami egyedit csinálni, hogy ne az legyen, hogy ú, ők olyanok, mint ezek vagy azok. Mi vagyunk az Inverz.
