Berlinből érkezett hozzánk Nils Frahm, a modern kortárs könnyűzene egyik legnagyobb alakja. A német zenész, zeneszerző és producer február elején két telt házas koncertet adott budapesti közönségének.
Nils Frahm ismét Magyarország felé vette az útját, hogy legújabb, All Melody című albumát egy kétestés budapesti koncerten mutassa be a nagyközönségnek. Az eseménynek természetesen a Művészetek Palotája adott otthont és még maga Nils is megjegyezte, hogy az egyik legszebb koncertterem, ahol eddig fellépett. Ugyanúgy megköszönte azt is, hogy a második este is telt házas lett, ami már ekkor egy szerény, a közönség és a zene felé is alázatos művészt sejtett; de ne szaladjunk ennyire előre.
Forrás: Alexander Schneider
Nils szeretete a zene iránt gyermekkora óta kíséri, és ez jól megfigyelhető abban a gyengédségben és kifinomultságban, ahogyan a kedvenc hangszeréhez, a zongorához nyúl. Hatásosan nyitva a ceremóniát, Frahm hátrafordul és egy csibészes mosolyt ereszt a közönség felé – mindenki sejti, hogy itt nagy dolgok vannak születőben. Először lassú, búgó hangokat csalogat ki az első számú hangszerből, már-már feszült, „mi lesz már?” érzést keltve a hallgatókban, majd mintha sohasem lenne vége ennek az édes, kínzó előjátéknak, miközben a koromsötét teremben egy pisszenés sem hallatszik, a lágy dallamok elhalkulnak és elindul a várva várt hangorgia.
Az elsőre inkább egy űrhajónak tűnő „hangszerbázis” adja Nils munkásságának esszenciáját. Az alkotó szinte eltűnik a gépek és műszerek rengetegében, hogy azt belülről, saját kedve szerint szólaltassa meg. Ahogy figyeljük Nils előadását, úgy tör előre egy Madách idézet: „A gép forog. Az alkotó pihen”. És valóban. Az alapvetően instrumentális szólamokhoz csapódó elektronikus és akusztikus hangzást már régóta feltalálták, azonban Nils egy másik szintre emeli az alkotás folyamatát azzal, hogy nem használ drága laptopokat, nincs szüksége a technológia ilyesfajta modernizálására. A könnyűzene egyik kiemelkedő alakja, DubFx, akinél szintén hasonló technikával készülnek a dalok, szintén manuálisan rögzíti a szólamokat, majd arra építi fel a mesterművét. Ami a legmeglepőbb lehet, ahogy az EDM (electronic dancemusic) és a komolyzene, a szívfacsaró zongoraszólók milyen harmonikusan találkoznak és elképesztően energikus, magával ragadó, impulzív hatást keltenek. Arra, aki komolyzenén nőtt fel, tökéletes, hogy kirántson a komfortzónájából, annak aki pedig inkább az elektronikus vonalat kedveli, tökéletes, hogy kicsit elmélyedjen a kultúra egyik legszebb területén.
Nils tudatosan építette fel az előadását, a lágy dallamoktól az ütemes, pulzáló techno elemekig minden hang akkor és úgy szólalt meg, ahogy annak lennie kellett. A közbeékelt monológ, a közönség megszólítása és az a visszafogott humor, amivel Nils bevonta a hallgatóit csak egy plusz szeretetet adott a produkcióhoz – ez is beleillett. De vajon volt valami, ami egyáltalán rossz volt ezen a koncerten? Jogos a kérdés. Talán annyit tudnék kiemelni, hogy néha-néha valaki elővette a telefonját, de hogy erre hogyan volt ideje, azt nem tudnám megmondani, ugyanis Nils nem engedte, hogy akár egy pillanatra is levegyük szemünket róla.
Kiemelt kép: MÜPA
