Buli, amíg le nem lőnek – Vince Staples: FUN! (2018)

KultAgora 2019. Már. 7. 0 0

Tavaly novemberben jelent meg a kaliforniai rapper, Vince Staples legfrissebb, izgalmas koncepció köré épülő FM! című lemeze. Az album, Staples korábbi anyagaihoz hasonlóan nem kerüli meg azt, hogy nagyon radikális kijelentéseket tegyen arról, milyen ma feketének lenni Amerikában, azon belül a nyugati part legveszélyesebb városaiban.

Vince szövegei nyelvileg nem nevezhetők különösebben komplexnek, de ki lehet jelenteni, hogy ennek ellenére is új perspektívát nyitott a dalszövegírás blackness diskurzusában. Az FM! megjelenésével egy időben jelent meg a FUN! című kulcsdalhoz készült videoklip, amely egy kiváló alapötletet megjátszva olyat mond, amiről érdemes beszélni.


(A cikk egy részlete a KultAgorával folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre.) 
Szerző: Maier Péter


A 25 éves Vince Jamal Staples a kaliforniai North Long Beach-en nőtt fel. Olyan település ez a nyugati parton, ahol nem éled le úgy a gyerekkorod, hogy holttesteket ne látnál az utcán, vagy lövöldözések elől ne kellene bujkálnod: ennek a szociokulturális környezetnek a hatása magától értetődően a fiatal rapper művészetét nagyban meghatározza. A szövegeinek visszatérő témája az utcai lövöldözések világa, a gettókban élő feketék helyzete –mondhatni, állandó látleletet ad arról a világról, amiben felnőtt.

Mindez erős, olykor provokatív fehérgyűlölettel itatódik át, ami persze – ha eltekintünk a művészi eszközöktől –, a valóságra lefordítva azt hivatott jelezni, hogy a fennálló problémáknak (még a feketék és feketék közti bűnözésnek is) kiváltó oka az évszázados hagyományra visszatekintő rasszizmus, a fehér Amerika fekete közösséggel kapcsolatos politikai ignoranciája. Vince esetében ez kevésbé globális, kevésbé szól az egész USA társadalmában fennálló rasszizmusról. A Staples-szövegek alapélménye az, hogy az utcán bármikor lelőhetnek, de ha engem nem is, egy pár barátomat meggyilkolták már valami jelentéktelen ügy miatt. A felelősség ugyanakkor terheli a teljes fehér társadalmat az ezzel kapcsolatos nemtörődömsége és felszínes ítélkezése miatt.

Vince egyébként attól is kiemelkedő a hiphopban, hogy mindezek mellett táncolható bulizenét csinál, szürreálisan pozitív csengésű, nyilván fekete humorral átitatott dalokat, amelyeket olyan raptechnikával ad elő, ami kétségkívül a műfaj elitjébe emeli. A legfontosabb sor, legalábbis amit én mindenképp kiemelnék ezen a lemezen, a Feels Like Summer című nyitódalban hangzik el: „Summertime in the LB wild / We gon’ party til the sun or the guns come out” (“Nyár a Long Beach-en / Bulizunk amíg elő nem jön a nap vagy a fegyverek”). Tulajdonképpen az album felütése ez a két sor, és máris megteremti azt az ambivalens, egyszerre magával ragadó és mégis fura érzést a hallgatóban, ami végigkíséri az egész anyagon.

A cikk folytatását IDE kattintva olvashatod testvéroldalunkon, a kultagora.blog.hu-n.

Kiemelt kép: BBC


Tags: FM!, FUN!, KultAgora, kutltúra, rap, rasszizmus, usa, Vince Staples, zene Categories: ZENE
Related Posts