Május 22-én hétfőn a méltán híres és elismert Pentatonix lépett fel a Papp László Sportarénában, ahol teljes értékű képet adtak eddigi életművükről, dalok széles spektrumát mutatták fel. Voloscsuk Renáta beszámolója.
Az acapella banda előtt Ellie Dixon fiatal popénekesnő lépett fel, kinek zenéje enyhén vattacukor illatú volt ugyan, de a nézők hamar megadták magukat a pozitivitásának. Első dalait még hűvös, tartózkodó taps fogadta, a kevesebb mint 30 perces fellépése utolsó dalát már lelkes üdvrivalgással búcsúztatták a nézők. A fiatal előadó és producer, mint ahogy azt a koncerten is elmondta, maga írja és hangszereli dalait. A fellépése során is bebizonyította, hogy mind zenei hozzáértése, mind hangja és az általa teremtett atmoszféra is már adaptálható egy nagyszínpadra, jóllehet még nehézkesen tudja megtölteni azt energiával.
A 2011-ben alakult Pentatonix megtöltötte az Arénát, ugyan a koncertre a rajongóknak 3 évet kellet várniuk, mivel a covid többször is közbeszólt, de a befogadók visszajelzése alapján megérte várni. A formáció elsöprő sikert aratott, és a két órásra sikerült fellépésük folyamán a hallgatóság figyelmét folyamatosan fenntartották. A jól működő dramaturgiával felépített számlistával a zenekar tagjai a közösen előadott dalok között külön-külön is szórakoztatták a nagyérdeműt. Nem került sor sem felesleges szócséplésre, sem pedig szünetre a koncert teljes időtartama alatt.
Elsőízben Scott Hoying, a banda baritonja szervezett spontán kórust a nézőtéren, és Bruno Mars Talking to the moon méltán híres dalának refrénét énekeltette fel a közönséggel, ötszólamú harmóniát alkotva velük. Ha ennyi éneklés nem lett volna elég a látogatóknak, Kevin Olusola (a beatboxos) és a viszonylag új tagnak mondható Matt Sallee (a basszus) énekeltek a nézőkkel, 80-90-es évek pop dalait, valamint igazi klasszikus rock dalokat. Felcsendült a Backstreet Boys I want it that way című slágere, de szólt még Bon Jovi, illetve a Queen We will rock you című dala is.
Kevin Olusola a koncert folyamán egy kisebb önálló részben bemutatta, milyen jól bánik a csellóval, valamint hogy a hangszert, a klasszikus zene dallamait és beatboxot milyen mesterien ötvözi.
Külön részként a Pentatonix visszatért az acapella éneklés tradicionális módjához a My heart with you előadása során, a klasszikus módszernek megfelelően egy mikrofont körbe állva énekelték el a dalt, amellyel egy meghittebb és még szívszorongatóbb hangulatot teremtettek az amúgy is könnyfakasztó dalhoz.
Nemrégiben kiadott új albumjuk saját szerzésű dalaiból a tőlük már megszokott stílusban és feledtébb találékony módon, egy számba gyúrva adtak ízelítőt a rajongóknak. Felcsendültek még a koncert során a jól ismert feldolgozások is, mint például a Sound of silence, Get Lucky, Halelluja és persze a kihagyhatatlan Bohemian Rhapsodyval zárták a koncertet. Az egész koncert jól felépített, a koreográfiák mind aprólékosan megtervezettek voltak, és a fellépők hibátlanul teljesítették is őket.
Az egyetlen csalódást talán csak a helyszín felkészületlensége okozhatta, ugyanis azok a nézők, akik esetleg távolabb helyezkedtek el a színpadtól, áldozatul estek az Aréna operatőreinek borzalmas munkájának. Az aktuálisan bevágott kameraképek gyakran elmosódottak voltak, és néhol nem is szerencsések, bár a koncert második felére már ezek a körülmények is normalizálódtak, így semmi sem álhatta útját az arlingtoni acapella kiteljesedésének.
