Arra, hogy 4:26:36 alatt ússza le a négyszáz vegyest, vagy 8-10-18 órát húzzon le a gyárban, hazaérve, csak aludni, nincs más vágya? Arra, hogy fogával húzzon el egy kamiont, vagy a klaviatúra fölé görnyedjen, míg nyugdíjba nem megy? Arra, hogy 8000 méteres hegyeket másszon meg, vagy betegeket ápoljon, míg a dereka bírja? Arra, hogy százezreknek énekeljen, vagy mások után szemetet szedjen?
Mire született az ember, mi az élet(ünk) értelme, miért születtünk a Földre, te, én, mi? Ahány ember, annyi válasz? Nincs jó, nincs rossz, csak ami? Mi határozza meg, hogy mi lesz belőlünk, persze, az akarat, a kitartás, mihez értünk, mihez van affinitásunk, a sors keze is belejátszik? A jókor jó helyen? A család, a barátok, a szerelmek? Mitől lesz ő az, aki, gyári munkás, olimpikon, híres énekes, erős ember, irodai asszisztenst, hulladékgazdálkodási szakember? Mi a célunk, miért vagyunk? Ember, ember, de milyen ember? Erős-gyenge, kedves-bunkó, jó-rossz, őszinte-hazug, kik is vagyunk és mért ilyenek? Ha megszülettünk miért hagyjuk, hogy csak létezzünk, majd meghaljunk? S ha élünk, miért halunk?
Nálunk nagyobb emberek is próbáltak rájönni mire született az ember, mi célból porszem a Föld rongyszőnyegén, mi értelme az életnek, nekik így sikerült, vagyis nem sikerült.
Aki variál, az reá babrál, különben sem kell folyton okoskodni, mert az élet értelmét egy szóban öszve lehet foglalni: „sömmi”.
Cserna-Szabó András
Kosztolányi Dezső: Fejtörő felnőtteknek
Tudod-e, ez mi?
Jó torna eszednek:
asztalt terítenek,
asztalt leszednek.Haladnak az utcán,
feküsznek az ágyon,
mint pille cikázik
fejükben az álom.Karjuk követ, ércet
izzadva vonszol,
sürgöny fut az éjben,
vad telefon szól.És csönget az ajtón
az orvos, a lázas
szerelmes, a postás,
a koldus, a gázas.Fejjel nekimennek
a hetyke tavasznak,
harcolnak azértis,
ordítva szavaznak.Bölcsőt tologatnak,
megcsendül egy ének,
már vége a dalnak,
bámulnak a vének.Csókok ligetében
örvény köde nyildos,
és ölnek, ölelnek,
te drága, te gyilkos.Nem látni a végét
a hosszu menetnek.
Kacagnak-e ottan,
vagy talán temetnek?Egy kis vidámság,
sok-sok sohajtás.
Sejted-e már mi,
pedzed-e, pajtás?Nincs nála nagyobb jó,
mert ez a kincs.
Úgy hívják: élet.
Értelme nincs.
Örkény István: Az élet értelme
Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú. Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú. Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami. Hát akkor mi? Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.
