Egy évvel az Eb-t követően, közel egy hónappal az Andorra elleni történelmi vereséggel újra és még mindig aktuális a kérdés: mi a franc van a magyar labdarúgással?
Egy ország, ahol még mindig Puskás Öcsit és vele az aranycsapatot sírják vissza, mert azóta nem sikerült kiugró (semmilyen) eredményt elérni. Egy ország, ahol az utánpótlás akadémia csapatába tömegesen igazolnak labdarúgókat, ahelyett, hogy az akadémistáké lenne a főszerep. Egy ország, ami képes volt kikapni Andorrától, egy évvel a csodálatos, álomszerű, egész Európát lázban tartó Eb-szereplés után. Ez az ország Magyarország, kérdem én (de nem csak én), mi a franc van a magyar labdarúgással?!
A dicsőséges Eb-szerepléstől az andorrai kudarcig egy év alatt
Nem volt olyan régen, alig több mint egy éve, amikor az osztrákokat 2-0-ra vertük. Budapesten megbénult a forgalom, villamosok álltak meg, azon lógtak a drukkerek, autók dudáltak és a nép ünnepelt. Minden magyar a labdarúgás szerelmese lett egy rövid időre. Csoportgyőzelem, előtte Izland ellen 1-1, majd a torna legjobb meccsén Portugália-Magyarország 3-3. Aztán a belgákkal szembeni nyolcaddöntőre (4-0) talán már elfáradt a csapat, az eredménykülönbség mégis csalóka, ekkora nem volt a(z akkori) két válogatott között, egy ideig partnerei tudtunk lenni a jobb erőkből álló Belgiumnak.
Közben eltelt egy év, mert az idő nem áll meg. 2017. június 09. Andorra – Magyarország 1-0, nyolc hónappal előtte 2016. november 13-án Magyarország – Andorra 4-0. Nem azért volt a vereség fájó, mert még lett volna esélyünk kijutni a bilágbajnokságra, bár matematikalag ott lehettünk volna Oroszországban. Andorrán az Eb-csapatból Dzsudzsák, Nagy, Kleinheisler, Stieber, Bese, Lang játszott. Bizonyos okok, Storck „mester” döntése nyomán maradtak ki rutinos, jó formában lévő futballisták (Szalai, Nikolics). De azért nem nyeretlen kétévesekből állt a válogatott, ott volt a magyar gólkirály (Eppel Márton, hát ennyit ért a gólkirályi cím, finoman szólva se váltotta meg a világot), illetve Balogh Norbert (csereként került pályára, beállásával lendületesebb is lett a játékunk, ez mégis kevés volt, amúgy a Palermóban játszik), Nagy Dominik (Legia Warszawa), Vinícius (Videoton, őt nem azért honosítottuk, hogy stabil legyen a védelem? Na mindegy.). Andorrát bármilyen csapattal és bármilyen összeállításban meg kellene tudnunk verni, az andorrai válogatott tagjainak van civil foglalkozásuk, a gólszerző például autószerelő. Lehet nálunk is ezt a rendszert kellene követni, csak az focizzon, akinek szenvedélye, szerelme a labdarúgás? A németek a B-csapatnak kikiáltott Nationalelffel nyertek Konföderációs Kupát, hihetetlen merítési lehetőségeik vannak, talán az U13-as válogatottjuk is megverné Andorrát – jó, ne hasonlítsuk össze Magyarországot és Németországot, mert minden tekintetben siralmas eredményt kapunk. Mégis azért.
A szégyenteljes kudarc után, ami bebizonyította, az Eb-szereplés csak egy kiugró eredmény (csoda) volt és nem a sokat emlegetett fejlődésnek, előrelépésnek köszönhető siker. Megint felerősödtek az kapitányváltást sürgető hangok. Dárdai Pált akarták vissza a szurkolók, nem véletlenül, ő rakta le az Eb-csapat alapjait, megteremtette a kijutás körülményeit. De őt a Hertha nem engedi. Maradt Bernd Storck. Jó kérdés, hogy van-e alternatívája, más edző ki tudna-e hozni többet ebből a válogatottból, a hazai labdarúgásból, az adott játékosokból? Vagy ennyire mélyen van a magyar labdarúgás rákfenéje? Például az utánpótlásképzésben. És ha már utánpótlás, akkor pár bekezdést szánjunk a Puskás Akadémiára, hátha ott (is) van a kutya elásva.
Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia, ahol több a 30+-os játékos, mint az utánpótlás korú
A Puskás Akadémiát 2005-ben alapították. Tavalyelőtt kiestek az NB1-ből, egy évvel később mér vissza is jutottak, részben az NB1-ben, akár válogatott szinten is rutinosnak számító játékosok igazolásával. Szakály Péter (30 éves), Vanczák Vilmos (34), Polonkai Attila (38), Sándor György (33). A klubnál az egyetlen cél a minél gyorsabb siker, ennek mindent alárendelnek, az utánpótlásképzést is, utánpótláskorú játékosokat nem hívnak az első csapathoz, inkább más kluboktól igazolnak: Radó András (Ferencváros), Balogh Balázs, Jonathan Heris (mindkettő Újpest), Poór Patrik (MTK), Osváth Attila (Vasas), Ulysse Diallo és Molnár Gábor (mindkettő Mezőkövesd), Patrick Mevoungou (Diósgyőr), Madarász Márk (Gyimrót), valamint Szécsi Márk (Nyíregyháza). Már-már úgy tűnik, hogy az akadémia csak dísznek van, mert az ott pallérozódó ifjú tehetségeknek esélyük sincs az első csapathoz kerülni, játszani, megmérettetni magukat az NB1 mezőnyében meg pláne. Mészáros Lőrinc és Orbán Viktor szórakozása ez, kirakatcsapatot építenek. Amely a 2017/18-as szezon harmadik legértékesebbje (2017. július 1-jei adatok szerint első a Ferencváros és második a Videoton). Pár éven belül bajnokok akarnak lenni és ezért mindent meg is tesznek, miközben egy labdarúgó akadémiára kellene épülnie a csapatnak. Az utánpótlás-neveléseket meg majd eladogatják más csapatokhoz, esetleg külföldre, vagy mi lesz?!
(Apámmal az andorrai meccs és a Vasas izraeli vendégszereplése [ahol az utolsó öt percben kapott három gólt, így lett 1-3-ról 4-3] után megállapítottuk, hogy nem érdemes a magyar labdarúgást követni. Elveszik még a magyar ember cirkuszát is, ha már (sok) kenyere úgysincs.)
Kiemelt kép: 24.hu
