Betűk. Szavak. Mondatok. Szövegek. Könyvek. Gyertek csak, gyertek! Annyira szeretek olvasni, viszont azt vettem észre, hogy az emberek legnagyobb része manapság már nem szívesen vesz a kezébe regényt, verses kötetet, sötöbö. Sok mindent veszítenek.

Bár nem olvasok gyorsan (csak ha muszáj 🙂 ), mióta megtanultam az ábécét valahogy mindig is magaménak éreztem a könyveket. Körülbelül 8 éves lehettem, mikor egy balatoni nyaraláson azt mondtam anyukámnak, hogy vegye meg nekem a strandon árult rövidített Aladdint, mert „a könyv az érték”. Ekkor még jót nevettek rajtam barátnőjével, hogy mennyire aranyos vagyok és hogy honnan szedhetek kis gombafrizurás kobakommal ilyen mondatokat.

Lehet már akkor elültettem a litera-magot magamban, mert azóta Hyperion fává nőtt bennem ez az „érték” szó. Bár volt egy jó pár éves kilengésem a bulizós korszakomban, mikor viszonylag keveset olvastam – hiába, fiatalság, bolondság -, de a gimis éveim után visszatértem a lapok illatának miliőjébe.

Nem szeretnék abba belemenni, hogy mit érdemes olvasni, hiszen evidens, hogy ez egy (bár inkább több) szubjektív szempont. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy mindenki meg tudja találni a számára megfelelő könyvet, ha akarja és egy kis időt fordít rá. Inkább csak azt mutatnám be, hogy miért érdemes, hátha többen kedvet kaptok hozzá.

Megannyi oka van annak, hogy miért szeretek olvasni. Nálam a legfontosabb a stílus. Egy vers vagy prózai mű számomra akkor magával ragadó, ha elbűvölően van megfogalmazva. Ennek köszönhetően csodálatos ízesítéssel jutnak el mások gondolatai az agyamba.
Emögött még ha mély vagy szórakoztató mondanivaló is van, az számomra a tökély. További elemei a leírt, nyomtatott szavakhoz való vonzódásomnak az, hogy olyan világokban járhatok ahová másképp nem jutnék el és olyan emberré, szereplővé válhatok, aki másképp nem lehetnék, ebből kifolyólag nem szerezhetnék az ő lehetőségei által élményeket sem.
Itt hozzáfűzném, hogy legjobban azokat a regényeket, novellákat kedvelem, melyek főszereplője fiú vagy férfi. Ez nem hímsovinizmus, szó sincs róla. Csupán jobban bele tudom élni magam a történetbe ezáltal, mivel szeretek úgy olvasni, hogy a főszereplő én vagyok. Természetesen nemcsak verseket és a prózát lapozom, hanem egy másik csoportot; a szak- és ismeretterjesztő könyveket is. Az előbbiek révén főleg kikapcsolódni tudok – bár hasznos információkat is szerzek a legtöbből – az utóbbi típusokból pedig jobban megérthetem mi is az, ami körülöttem zajlik, épp úgy, mint egy nagy gyerek, aki még mindig a miértekre keresi a válaszokat. A szókincsem pedig csak bővül és bővül, és ettől is csak az előbb említett kisembernek érezhetem magam.


Több barátomat is megkérdeztem, miért szeretnek olvasni. A válaszokból kiderül, hogy hasonló véleményen vannak, mint én, de még kiegészítették elgondolkodtató, építő jellegű feleletekkel is magyarázatomat:

„Szeretek olvasni, mert egy másik világba repít, el tudja feledtetni a mindennapi stresszt. A fantáziára erőteljesen hatással van, állandó mozgásban tartja. Néha egy-egy mondat közt becsukom a szemem, varázslatos érzés olvasni valamit a szemeddel és az elméddel elképzelni azt. Gyönyörű a magyar nyelv és olyan szavakat olvasok, amelyek tényleg elbűvölően szépek, imádom az anyanyelvem.“

„Azért szeretek, mert elképzelem a sztorit és új gondolatokat ébreszt.“

„Olyan, mint a felfedezés, új világokat fedezünk fel. Frissen tartja az elmét, bővül a szókincs. Olyan esztétikai élményt nyújt, mint semmi más, mert aktiválja a képzeletet. Új információk és új szemszögek megismerése, tanulás. Inspiráló hatás, elvonulás a hétköznapokból és kikapcsolódás, segít az önmegismerésben, közelebb visz a világ működésének megértéséhez, árnyaltabbá válik a világról alkotott képed. Szellemi értékek kutatása.“


 

Természetesen a mai világban van egy fő oka annak is, hogy miért nem tudunk olykor még mi, szófaló egyének sem olvasni. Ez pedig az időhiány. A munkaidők tarkasága miatt kevés szabad része van a napnak, estére pedig már fáradt az agy. Továbbá akik lassan olvasnak – mint én -, könnyen rá is unnak pár nap után a műre, ha nagyon hosszú. De szerintem azért ezeket lehet orvosolni. Szóval csak annyit tudok, tudunk tanácsolni:

Tágítsd az elméd, hogy édes és sűrű legyen ami benne van, mint a méz! Így örömmel fogadják majd cseppjeid, ha mások előtt felnyitod a csuprod.