Mindenki életében eljön az az időszak, amikor valamilyen formában kiszakad a biztonságot nyújtó családi fészekből. Ez megnyilvánulhat az érettségi elvégzése után egy munkavállalással, a felsőoktatásba való becsatlakozással, vagy ne adj Isten, a szüleink egyszerűen csak kipaterolnak otthonról, hogy „állj a saját lábadra fiam”. Ezek mind olyan új, akár rémisztőnek hatható helyzetek, amik során gyakran csak magunkra hagyatkozhatunk. Persze jobb esetben reménykedhetünk a szüleink segítő szándékában, de a felnőtté válás kapujában mindenkinek megremeg egy kicsit a térde. Főleg ha ehhez hozzákapcsolunk egy olyan, teljesen ismeretlen helyszínt, amivel még sokaknak korábban nem volt dolga; Magyarország szinte egyetlen nagyvárosát, Budapestet.
A cikk szerzői: Madaras Márton és Locker Dávid
Minden bizonnyal valamennyi vidéki fiatal számára roppant meghökkentőnek, már-már rémisztőnek hathat a Pestre való felkerülés gondolata. Egy olyan új kulturális és szociális impulzusban lesz része, mikor belecsöppen a főváros forgatagába, amivel jó eséllyel még soha nem találkozhatott ezt megelőzően. Azok, akik a kezdeti sokkon felül tudnak emelkedni, valószínűleg rettentően élvezni fogják a pesti atmoszférát; a rengeteg kulturális központot, a színházakat, múzeumokat, mozikat, kávéházakat, a tömérdek szórakozási és munkalehetőséget és persze a soha véget nem érő éjszakai életet, amit vidéken csak hétvégén tud igazán kiélvezni az ember.
Sokaknak egy kitörési lehetőség a Pestre való felkerülés – vannak foglalkozások, szakmák, amikkel csak Pesten lehet igazán nagy karriert befutni, míg a vidékben csak karrierjük temetőjét látják. Kiemelendő, hogy a színvonalas vidéki egyetemek ellenére a legtöbb felsőoktatásba készülő fiatal Budapestet célozza meg, amit a felvi.hu statisztikái is alátámasztanak: a budapesti egyetemeket megcélzók több, mint 66%-a vidéki fiatal. Ez nagyon sok okból adódhat, kezdve az otthonról való elszakadástól és a szabadságra való törekvéstől, egészen a jobb munka- és tanulmányi lehetőségek megcélzásáig.
Budapestet illetően gyakran egy „ország az országon belül” kép él bennünk. Ennek van jó és rossz oldala is; az utóbbi a közismert ellentét a pesti és a vidéki emberek között, a kölcsönös lenézés és lesajnálás. Pestnek azonban valóban megvan az a varázsa, amit semelyik másik vidéki fellegvár nem tud nyújtani. Rendelkezik azzal a nyugatias, nagyvárosi atmoszférával, amit sokunk csak a filmekből ismer. Minden sarkon találhatsz egy gyorséttermet, bármikor beugorhatsz moziba vagy kávézóba, ha van egy-két szabad órád – ezt a „hedonista” életmódhoz felérő szabadságot nem tudja egyetlen másik vidéki nagyvárosunk se nyújtani.
Persze a sok-sok előny mellett rengeteg hátránnyal is rendelkezik a nagyvárosi élet, mint mikor minden nap kismillió emberrel nyomorogsz a tömegközlekedésen – vagy amikor a piros lámpáknál könnyedén rád tör a nagyvárosi magány érzése. A legtöbb vidéki hozzászokik a „mindenkit ismerek” érzéshez. Otthon a faluban, vagy a kisvárosunkban lépten-nyomon ismerősökbe botlunk, beszélgetünk egy jót, és mindenki megy a maga dolgára. Ettől elképesztően népszerűnek érezzük magunkat, és ad egy bizonyos fajta biztonságérzetet, hogy jól van, ezzel is jóban vagyok.
Pesten azonban annyi ember vesz nap, mint nap körül bennünket, hogy egyedül maradunk. Egy szociális paradoxonnal találkozhatunk, mivel nem tudunk a rengeteg ismeretlen arc miatt új kapcsolatokat kiépíteni. A vidéki fiatalok egy kisebb merítésű társaságból több barátot tudnak találni, mivel ott mindenki ismer mindenkit. Viszont Pesten a milliónyi emberből kisebb eséllyel tudsz sokakkal baráti kapcsolatot létesíteni, mert nincs meg az a plusz segítség, hogy te valakinek a valakije vagy.
A következő hátrány itt jelentkezik, a régi ismeretségek elveszítése. Sajnos mikor az ember új életet kezd, bele kell kalkulálnia, hogy számos embert maga mögött fog hagyni. Vannak, akik könnyen túllendülnek egy-egy elveszített emberi kapcsolatukon, de másokat rettenetesen megviselnek . A felnőtté válás kapujában, mikor életünkben először magunkra kell támaszkodnunk, minden segítségre szükségünk lehet, ezért az egy plusz nehezítő faktor, ha még hátat is fordítanak nekünk azok, akikkel régen napi szinten beszéltünk. A távolság sajnos gyakran meggyengíti azokat a kapcsolatainkat, amiket a hosszú évek alatt kiépítettünk.
De mit gondolnak minderről azok, akik testközelből átélik ezt a „válsághelyzetet” – a vidéki fiatalok?
Bence, elsőéves magyar szakos hallgató így nyilatkozik első évéről:
„A pénzbeosztás kurva nehéz BP-n. Ha vidéken önellátó vagy sem emészt fel akkora összegeket, akár az étkezés, mint BP-n. Magasabbak az árak, nagyobb a választék, ergo nagyobb a hibafaktor. Plusz a mellékes költségek szórakozásra, dohányzásra, stb, szintén megdobódnak. Kulturálisan nekem ilyen ötszörös boost volt BP, mert hát Nyugat-Dunántúl, Tapolca, a kultúra kimerül egy moziban meg egy bornapoknak nevezett ex-bányásznapokban. Szóval az, hogy egyetemistaként én bekerültem egy olyan közegbe, ahol imádok lenni, mind közösségileg, mind kultúra terén, hogy van opcióm, hogy én most moziba, színházba, kiállításra, performanszra, slam poetryre, koncertre, etc. megyek, rengeteg időbe telik. Ami tök jó, csak ugye egyetemista is vagyok mellette. Meg kell tanulni kibalanszolni.”
Renátának a következők a reflexiói a pesti életről:
„Középiskola után egy évig Londonban dolgoztam, így több előnyét a nagyvárosnak, ami egy vidékinek eleinte meglepő, már természetesnek vettem. Éjszakai buszok, az éjjel-nappali boltok, a tömeg és nyüzsgés helyett számomra az újdonságot Budapesten a szabadság jelentette mind iskolai, mind otthoni téren. Londonban egy családnál laktam, előtte kollégiumban és itthon, ezáltal folyamatosan szabályokat kellett követnem. Aztán jött az első random buli, amit természetesen az első kihagyott óra követett, és több mint 100 km-ről senki sem tudott ebbe beleszólni. Egy idő után a város nekem egyenlő lett a szabadsággal. Én dönthettem el, hogy megéri-e bejárni egy-egy tanárhoz vagy inkább a barátaimat választanom helyette, esetleg aludni még egy órát, vagy felkelni és főzni. Hiszen ennek a szabadságnak, amit a pesti egyetemisták nem mindig élnek át, megvoltak a maga hátrányai. A ruhák nem maguktól lettek tiszták, az ebéd pedig nem magától készült el a hűtőben. Persze ezek az apróságok mind elviselhetőbbé váltak számomra akkor, amikor reggel 10-kor az aznapi egyetlen órámra sétáltam fel a metróból a Batthyány-nál.”
Péter pedig így mesél Székesfehérvárról való felkerüléséről:
Emlékszem, 16-17 éves koromtól kezdve, hasonlóan a barátaimhoz, én is napról-napra egyre jobban vágytam a nagyvárosi létre. Tudtam, hogy egy sikeres érettségivel ez számomra elérhető, és elhagyom szülővárosomat, a „királyok városát”, a helyet, ami rendkívül jó választás egy családos ember számára, kevésbé viszont egy 20 éves diáknak, hiszen a szórakozási és tanulási lehetőségek (az újonnan létrejövő egyetemi szakok ellenére is) elég korlátozottak. Ennek hátrányai már gimnazista koromban is érződtek, leginkább télen, mikor egy-egy helyi lokált leszámítva nem igazán volt hely, ahol elüthettük volna a fagyos estéket. Tavaly szeptemberben kerültem fel a fővárosba, és életem új korszakába léptem. Már nem kell beszámolnom senkinek, hogy mikor, hova és kivel megyek. Nincs bennem szorongás, ha felviszek egy lányt, hogy milyen kínos találkozásban lesz része a szüleimmel. Ami magát a várost illeti, egy vidéki gyereknek, aki hozzá van szokva, hogy városon belül is, hétvégén az utolsó busz 22:40-kor megy, leírhatatlan érzés, amikor egy szerda este 23:15-kor barátjával kitalálják, hogy ideje buliba menni, majd életük egyik legemlékezetesebb estéjüket élik át. A kultúrát említve nagyon vonzó és jó érzés, hogy bárhol és bármikor láthatjuk a történelmet; legyen szó építészetről vagy műemlékről. Kedvünk szerint válogathatunk a különböző tematikájú múzeumok között, ahogy hangulatunk és ízlésünk kívánja – nem véletlen ihleti meg e fantasztikus város ugyanazzal a mélységgel a jelenkor diákjait, mint elődeink legnagyobbjait.
Összegzésképpen, Pest egy olyan lehetőség minden fiatal számára, aminek a kiélvezéséhez szembe kell szállnia a saját korlátaival és démonjaival, és ha ezeket legyőzte, egy olyan fantasztikus potenciálokkal rendelkező új világ nyílik meg előtte, amit mindenképpen érdemes kihasználni. Budapest minden szépségével és szépséghibájával egy kitörési lehetőséget nyújt azoknak, akik igényt tartanak rá.
