Valószínűleg élete során legalább egyszer már mindenki megtapasztalta, hogy nem kellemes másodiknak lenni. Na, Gyöngyös folyamatosan ezt éli át.
Gyöngyös Heves megye második legnagyobb városa Eger mögött. Körülbelül harmincezer állandó lakossal rendelkező vidéki kisvárosról van szó. A legnagyobb látványossága a Blue Box nevű szórakozóhely, ami nem csak a budapesti árairól, de az időről időre bekövetkező éjszakai balhéiról nevezetes. Persze különböző rendezvényeket szinte havonta szervez a város, amik a borkóstolást szolgálják ipari mennyiségben a városi lakosság számára. Ezek közé tartozik a Bornapok, a Bányásznapok és a Nemzetközi Gyereknap.
Viszont mindig is ott volt egy ütőkártya a gyöngyösi átlagpolgár kezében, amit senki nem vehetett el tőle! A Berze Nagy János Gimnázium. Ha bárkit megkérdeztél az utcán, hogy melyik Heves megye legjobb középiskolája, akkor a válaszadó mindenekelőtt büszkén kihúzta magát, mélyen a szemedbe nézett, és mintha a világ legnyilvánvalóbb dolgát kellett volna veled közölnie, kijelentette:
„Hát természetesen a gimnáziumunk! A Berze Nagy János, ott a Kossuth utcán!”
Valahol azonban igaz is volt a válasz. Az elmúlt években a Berze mindig ott volt az ország legjobb gimnáziumai között, így büszkék is lehettek a gyöngyösiek mind a diákokra, mind a tanárokra. Ez esetben azt hinné az ember, hogy Gyöngyös Elefántcsonttornyában értékelik a kultúrát és a művészetet.
A Berze Nagy János Gimnáziumban éveken keresztül állandó jelleggel működött egy Művészeti Önképző Kör. A diákok pár tanár támogatásával minden héten összeültek és különböző művészeti rendezvényeket szerveztek a saját és mások szórakoztatására. Szerves részét képezte ezeknek az eseményeknek a slammelés, a vers és novellafelolvasás, továbbá különböző grafikai munkák bemutatása. Kis csoportosulás volt, kevés ember jelent meg, de a hangulatra soha nem lehetett panasz.
Azonban a tanárok egy része sose nézte jó szemmel ezeket a rendezvényeket. A három T-ből a Művészeti Önképző Kör mindig is a Tűrt kategóriába tartozott. Nyíltan soha nem lett kimondva (vagy mégis), de a gimnázium mindig is a reál tárgyakat preferálta a humánnal és a sporttal szemben.
Egy idő után a rendszeres résztvevői az eseményeknek elballagtak, újraszervezésre meg már nem volt igény. Az ottmaradottak belefáradtak a folyamatos áskálódásba és a szúró tekintetekbe. Ennek hatására szervezték át az Önképző Kört a Mátra Honvéd Kaszinóba, amit az idősebb korosztály csak Tiszti Klub néven ismer. Az épület Gyöngyös főterén található a kilences szám alatt, és 1998-tól kezdve a város kulturális feladatai közül egyre többet vállal el. A Tiszti Klub működtetése szintén egy reménysugár, ami kitör a város begyepesedett félhomályából.
Az Önképző Kör föltámasztását szinte teljes egészében a Berze volt és leendő diákjai szervezték meg. Természetesen a tanári segítség itt is jelen volt, de a munka oroszlánrésze a gyerekekre hárult.
A legutóbbi rendezvény témája az „Ugar” volt. Ezen az eseményen személyesen is részt vettem. Egy kisebb kiállítást rendeztek be a Tiszti Klub „Zöld termébe”, ami az épület első emeletén található. Madaras László képzőművész és tanár képeit állították ki az egyik volt tanítványa, Kőmíves Luca alkotásaival együtt.
Az Ugar véleményem szerint egy nagyon nehéz téma. Elsőre nekem is – mint valószínűleg sokunknak- Ady A magyar ugaron című verse jutott eszembe. Viszont hosszas gondolkodás után, a képeket nézegetve, bennem is sokféle érzelmet és gondolatot ébresztett fel ez a szó. Azoknak az embereknek akik ezt a kiállítást szervezték, az Ugar nem a reménytelenség szimbóluma volt, hanem pont, hogy az új kezdeté. Annak ellenére, hogy a Berze kivetette őket magából, mint valami oda nem illő mocskot, ők új helyet kerestek. Ugar mint bevetetlen, elvadult termékeny talaj, ez volt a Tiszti Klub számukra. Ez a rendezvény egy tisztelgés volt a hely előtt, mivel befogadta és meghallgatta őket.
Ahogy ott ültem a teremben és hallgattam a tíz előadót, akik kiálltak és slammeltek, akkor megértettem ezt az egészet. Akkora tömeg gyűlt össze a teremben, hogy alig fértek el, sokaknak állniuk kellett már. A gimnáziumban soha nem tették tiszteletüket ennyien, de itt mégis volt igény rá. Még maga a polgármester is megjelent az eseményen.
A rendezvény két-két és fél felvonásból állt. Először az emberek betódultak a teremben, ekkor volt egy kis várakozási idő, ezalatt mindenki megcsodálhatta a képeket. Szerintem sokaknak, mint nekem is, már ez megadta az alaphangulatot, mivel nagyon érdekes volt látni a két művész képeit egymás mellé fölakasztva. Ilyen „mester és tanítvány” érzését keltette az emberben.
Ezután egy kisebb filmes performansszal lepett meg minket az egyik szervező. Számunkra ismeretlen embereket kért meg a baráti társaságából, hogy meséljenek. Semmi irányvonalat nem adott nekik, hogy miről, csak annyi volt a feladat, hogy beszéljen az adott személy. Érdekes volt látni, hogy ez a szituáció milyen reakciót váltott ki belőlük. Volt aki viccesre vette a figurát, viszont mások életük kisebb nagyobb tragédiáiról számoltak be.
Ekkor már sokan sejtették, hogy valóban egy különleges eseményre érkeztek, hisz ilyet nem sok helyen lehet látni, főleg nem egy vidéki kisvárosban. Viszont még csak ezután következett a lényeg. Tíz fellépő slammelt a jelenlévőknek. Gyöngyösön, lassan már kilehet mondani, hagyománya van ennek a művészeti irányzatnak. Évekkel ezelőtt elindult egy mozgalom, ahol a fiatal slammerek megmutathatták mit tudnak, de sajnos ez az Önképző Körrel együtt ment a süllyesztőbe. Reményeim szerint vele együtt ez is fel fog támadni lassan.
Rettenetesen igényes előadásokat hallgathattak meg a jelenlévők. A Lépjünk a Holdra zenekar is játszott nekünk több számot is, akik nekem személy szerint igen nagy kedvenceim. Fantasztikus volt őket egy ilyen rendezvényen látni, több volt Berzés diák is része az együttesnek.
Összességében számomra egy fantasztikus élmény volt jelen lenni ezen a rendezvényen. Nagyon örülök, hogy újra indul ez a kulturális mozgalom Gyöngyösön, mivel hatalmas szüksége van rá a városnak. Remélem, ha nem is pár hónapon belül, de pár éven belül a havi alkohol napokon nem Kis grófót, hanem esetleg a Berze egyik diákját hallgathatjuk majd mint fellépőt, Gyöngyös főterén.
