„Kivánjuk a sajtó szabadságát, a censura eltörlését” – hangzik a tizenkét pont első pontja. Azonban a pólusok átrendeződtek: a cenzúrát már az emberiség hajtja végre saját magán. A Facebookkal olyan gyíkot engedett ki ketrecéből a civilizáció, amely sárkánnyá cseperedve most az életére tör.
2017-re a világ csaknem egy óriási masszává vált. Az információ soha nem látott sebességgel kerüli meg a bolygót, ez maga a globalizáció. Ebben az új világrendben a közszereplők, és ami szomorúbb, politikusok már csak kaparnak az emberek lájkaiért. Nincsenek többé valódi ideológiák. Mindenki a tömegek aktuálisan felkapott indulatait próbálja meglovagolni, becsatornázni saját erőforrásnak, azonban ez instabilabb, mint bármilyen energiaforrás, melyet az emberiség valaha szolgálatába állított. A kormányok élén már nem elnökök és miniszterelnökök állnak, hanem mindenki. Milliós embertömegek rángatnak egy kormányt milliófelé – így szinte biztos, hogy egyszer padkára futunk, vagy árokba hajtunk.
A demokrácia egyre torzabb: ha egy politikai oldal megoszt egy olyan tartalmat, mely az addig felduzzasztott tömegnek – melyek maguk az oldal kedvelői – nem tetszik, egyből megkezdődik a virtuális lincselés. A kommentszekcióban már szinte senki sem fejti ki, mi a probléma a tartalommal, csupán odaböfögik: „NA, TESSÉK, NEM FOGOK RÁTOK SZAVAZNI, EDDIG TARTOTT A BIZALOM!” – Ezen a semmitmondó kommenten tökéletesen látszik, hogy a demokrácia vesztett. A progressziót a csürheösztönből támadó trollok csírájában elfojtják.
Bár kicsiben, de ez Magyarországon is megfigyelhető. A Jobbik konszolidációja során lemorzsolódó radikálisok fröcsögésén, illetve a Fidesznél is kitűnik: soha többet nem szakíthatja ki a népet a háborús pszichózisból, innentől örökre keresnie kell az ellenségképeket, különben összeroskad a szekértábor. Ezt a lufit csak fújni lehet, leereszteni nem. Látjuk, mi történik, ha valaki próbálja leereszteni, és el fog jönni a durranás eredményeinek megtapasztalása is.
Természetesen mindegyik (nem feltétlenül politikai) oldal hibázik néha, de mindenki megpróbálja lehető legjobban megszelídíteni az őket körülvevő trollokat. Eljött az idő, hogy ezek a próbák egyre többször sikeresek. A trollok a kommentárírás lehetőségen túl találtak egy sokkal nagyobb fegyvert: a „Jelentem” gombot, amellyel bárkit cenzúrázhatnak, ha posztjának tartalma nem egyeztethető össze saját világképükkel. Ezek a szervezett feljelentőkommandók hihetetlenül gyorsan támadnak. A Facebook pedig meghajlik a reklámfogyasztók előtt, és robotjaival azonnal töröltetik a nem kívánt tartalmat, érdemi ellenőrzés nélkül.
Egy jó kis cenzorkodás után persze az egész csapat virtuális pezsgőt bont. Észre sem veszik, hogy királyt játszván a saját szabadságmezsgyéjük is szűkebb lett minden töröltetett poszttal. A hömpölygő masszává silányult megvadult emberiség egy ponton majd teljesen magára zárja a ketrecet, hogy aztán onnan ordíthassa: Nem vagyunk szabadok!
