Hajas Ádám jelenleg az ELTE SEK rajz-földrajz osztatlan tanári szakos hallgatója. Ő korábban megjárta a poklot és a fellegeket is a felvételi időszak alatt, most pedig összefoglalta tapasztalatait: mind az örömkönnyeket, mind a keserű pillanatokat. Hiszen be kell látnunk: akárhogy is jön szembe velünk az üzenőfalunkon temérdek felcsillanó „FELVETTEK” bejegyzés, rengeteg ember számára nagy csalódással jár évről évre ez a kihirdetés. De mégis, soha ne csüggedjetek!
2014 július közepén járunk, az osztály apraja-nagyja percenként ugrik fel a kocsma kerthelyiségének asztalaitól, kiáltva: „Felvettek!” Én is belenézek a telefonomba, aminek képernyőjén szintén ott villog az üzenet, melyet megnyitva szememből nem az örömkönnyek csordulnak ki, hanem annál sokkal keserűbbek. Ugyanis nem vettek fel. Irományom során lelki ízelítőt adnék azoknak, akiket felvettek, s azoknak is akiket nem, hisz szerencsém volt mindkét helyzetet átélni.
Napra majdnem pontosan három éve történt meg velem a fent említett eset, amit hetekig tartó önsajnálat és felszínes depresszió követett. Folyton visszhangzottak a fejemben a „buta”, „szerencsétlen”, „béna” szavak és ezek ezernyi szinonimája. Mindig csak búslakodtam, nem jártam ki, összegezve úgy éreztem nincs már többé semmi, vár a gyár. Természetesen ilyen esetekben az ember nem tud másra gondolni, csakis a legrosszabb tényezőre, ami előfordulhat vele.
Valóban így is akartam tenni, – valljuk be, ma már érettségivel nehezen lehet munkába állni – hogy elmegyek valahova dolgozni, mert nem akartam évekig élősködni a szüleimen. Ők ez a hozzáállásom már kezdték megunni és órákon át történő rábeszélések után meggyőztek, hogy tanuljak tovább és ne adjam fel az álmaimat. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy rájuk hallgattam.
Három betű, egy óriási lehetőség: OKJ, ami annyit tesz: országos képzési jegyzék. Bevallom, először kicsit lenéztem, lehet azért is mert sokkal többet vártam el magamtól. Viszont hosszas keresgélés után megtaláltam a nekem valót, amiben el is tudtam magam képzelni: idegenvezető leszek! El is kezdtem. Nem mondom, hogy könnyű volt, de elmondom, kedves Olvasó, hogy életem legjobb két éve volt. Újra megnyílt előttem az élet, mint mikor egy sötét felhőt arrébb visz a szél és kiégeti szemedet a Nap.
Igaz, nem dolgozom a szakmában, amit szereztem, hanem már az egyetemen vagyok, és írom ezt a cikket Neked. Volt időm és motivációm a képzés alatt letenni egy nyelvvizsgát, ami elegendő pontot adott arra, hogy felvegyenek, valamint a szakmai gyakorlatomat külföldön tölthettem. Sosem hittem volna, hogy erre terelődik az utam, de utólag semmit nem bántam meg. Nekem minden vágyam a tanári diploma megszerzése volt, ezért is mertem az OKJ után újra jelentkezni, de ismerek olyat is, akinek annyira megtetszett a szakma amit tanult, hogy feladta régi álmát és már az új szakmájában dolgozik.
Összegzésképp annyit mondanék, hogy akit nem vettek fel a felsőoktatásba ne essen mély depresszióba, mert nem éri meg, mindig van lehetőség, hisz fiatalok vagyunk és az egyetem/főiskola nem megy sehova, akár teszünk egy kis kitérőt, akár nem.
Soha ne adjátok fel! Aki pedig sikeresen vette az első akadályt, annak gratulálok!
