Múlt héten ellátogattam a Nemzeti Színházban bemutatott, tágas és nagyrészt magával ragadó előadáshoz, a Les Liaisons Dangereuses-hez. A bemutató előtt egy kedves bejelentés azért kért, hogy a darab előtt, közben vagy a függönyhöz érkezésnél ne készítsenek fotókat. „Ez szokatlan” – gondoltam magamban, és a telefonom a zsebemben maradt, amíg ki nem léptem a nézőtérre.
Másnap a darab sztárja, Lesley Manville a BBC Radio 4 műsorára ment, hogy panaszkodjon a függönyhöz érkezés közbeni fotózás ellen – ez egy viszonylagosan elterjedt gyakorlat az Egyesült Királyság színházlátogatóinak körében. Néhány előadás, mint az Six, aktívan arra ösztönzi a közönséget, hogy „vedd elő a telefonodat, ezt filmezni fogod akarni.”
Manville számára ez elítélendőnek tűnik, a Radio 4-en így nyilatkozott: „Mindannyian ebben a szobában, mesélünk neked egy történetet, te hallgatsz – tapsolsz vagy nem tapsolsz, de ne tedd a telefonodat csak az arcunk elé. Sértőnek találom.”
Rengeteg dolgot lehet itt kibogozni. Egyszerűen nézve elfogadható, ha egy előadó kéri, ne készítsenek róla fényképeket. Három órányi teljes odaadás után, amikor ki kell lépnünk egy tengernyi kamerába, az eléggé lehangoló lehet. A bemutató bizonyos értelemben fotózásra redukálódik. A színház élő, múló médiumát szemcsés, remegő telefonos videókon megörökíteni talán elvonja annak egyedi állását.
Másfelől, ahogy Manville először a Radio 4-en megszólalt, és ahogy azóta a nagyon aktív hozzászólások is mondják, ha a közönség a jegyárak legdrágább részéért ül a nézőtéren, nem várják-e el, hogy legyenek fényképes emlékeik?
Ez a pénz kérdése újabb online vitákat nyit meg. Figyelembe véve a mai színházlátogatás költségét, mik lehetnek ezek a közösségi média fotók, ha nem a gazdagság és kiváltság fitogtatásai – különösen azok számára, akik a legjobb helyeket megengedhetik maguknak? A függönyhöz érkező fotók csak egy pimasz hencegés, egy státuszszimbólum?
Mint olyan személy, aki rendszeresen készít felvételeket a függönyhöz érkezésekről a WhatsOnStage közösségi felületeire, természetesen részemről is kicsúszik, amikor a tapsot és az éljenzést szeretném nyomtam. Szeretnék a pillanatban élni. Bevallom, mivel nem vagyok a legmagasabb fa az erdőben, sokszor a levegőben tartott telefon az egyetlen módja annak, hogy valóban lássam a színészeket a színpadon (amint azt a Kate Maltby újságíró a BBC Front Row egyik beszélgetésében megemlítette). De azt is szeretném, ha követőink tudnák, milyen izgalomra számíthatnak, amikor megnézik a darabot.
Más kérdések is felmerülnek. Manville szoros karrierje során hosszú időn keresztül középpontban állt a függönyhöz érkező tapsok alatt. De más előadók, például az együttes tagjai, akiknek nincs 30 csillogó promófotója a karaktereikről, számára néhány fotó a búcsúzáskor nagyon különleges lehet. Továbbá a függönyhöz érkező fotó kiváló ünneplése lehet mások munkájának – például egy jelmeztervező mesterművének bemutatása, vagy például Cynthia Erivo Dracula című darabjában a kameraművészek és a WHAM-szakemberek egy pillanatra a rivaldafénybe kerülhetnek.
Végül minden a producer döntésétől függ. Néhány előadás, mint Disney’s The Greatest Showman vagy az RSC’s My Neighbour Totoro, kért fotó nélküli megközelítést, és ezt tiszteletben tartották—nem hiszem, hogy Bristolben egyetlen The Greatest Showman függönyhöz érkezésről készült felvételt láttam a próbafolyamat előzetes évadában. Totoro soha sem került a nyilvánosság elé a csodás meghajlás közben. A West End Cabaret előadása matricákat helyezett a kamerákra, hogy hozzátegyen a misztikum és az exkluzivitás érzetéhez.
Ugyanakkor sok előadás a nyitó éjszakáján is összerakja fotósokat és videósokat a függönyhöz érkező nyitó pillanatra, hogy a hasznos marketinget kihasználhassák. A WhatsOnStage TikTok oldalán ezek a függönyhöz érkezős videók néha milliós megtekintést érnek el – ingyenes exponálás a produkció számára. Néhány musical, például a Legally Blonde, koreografált függönyhöz érkezős szegmenseket tartalmaz, amelyek a digitális felhasználókat is vonzhatják.
Megkérték az első bemutató megtekintésére a Paddington The Musicalt, hogy a megkövetett meghajlásokat megörökítsük. Egy olyan éjszakán, amely egy új West End jelenséget indított útjára, az a függönyhöz érkező videó, amelyben Arti Shah medvéje a felálló tapsok tengerében pislogott, volt az, amely a weben szinte minden másnál jobban teljesített.
Ezek a függönyhöz érkező videók csodákat tehetnek az új közönségek elérésében, noha éles vitát váltott ki a megfelelő viselkedésmódokról.