Trafóban jártam, Krétakört láttam, meg akart hökkenteni…

Black Dorion 2016. jan. 31. 0 0

…és sikerült is neki. Csillogó-villogó díszlet, forgószínpad, merész jelmezek, és csodálatos sminkek. Nos, ezek azok a dolgok, amik egyáltalán nem jellemzőek egy Trafós előadásra!

De mi is az a Trafó?

A második világháború alatt transzformátor házként látta el árammal Pest déli részét, majd a háború után, körülbelül a kilencvenes évekig, hol raktárként, hol üresen állt. A kilencvenes években francia anarchista művészcsoport „játszott” házfoglalósat, természetesen illegálisan. Már ebben az időben a budapesti fiatalság művészetkedvelő rétege gyakran látogatta az akkoriban nyílt titoknak számító kultúrhelyet.

Később a Budapesti Önkormányzat vásárolta meg az épületet, így 1998-ban immáron legálisan megnyitotta kapuit Trafó- Kortárs Művészetek Háza néven. Igen, kortárs művészetek háza… De még mennyire kortárs! A ház többfunkciós, kiállításoktól, új cirkuszi előadásoktól kezdve, koncerteken át, egészen a színházi előadásig bármire képes ez a nem túl nagy építmény. Több szempontból is egyedülálló, hiszen nem rendelkezik saját társulattal, mint a legtöbb színház. Nem dolgoznak náluk rendezők, vagy színészek, helyettük kurátorok és programszervezők igazgatnak.

Gyakran elsétáltam már a Trafó előtt, de egészen az előadásig nem jártam bent. A kezdésnél jóval hamarabb odaértem, így volt alkalmam rendesen körülnézni. Rögtön a bejárat melletti tűzfalon meghökkentő képekkel találkozhatunk. A februári előadásból láthatunk videorészleteket kivetítve, én pont egy olyan előadás képeit kaptam el, ahol fiatal lányok a hajukba font fémkarikán lógnak. „Na jó, ez bizarr lesz” gondoltam és bementem.

Ruhatár, helyes beülős-kávézós rész, háttérben halkan Zaz számok szólnak, az asztaloknál fiataloktól kezdve idősekig mindenki beszélget, olvas. Kóboroltam egy keveset és egy egészen furcsa pincébe tévedtem: japán kortárs kiállításra, mely a Hangjaink címet viselte. A kiállítók (legalábbis szerintem) valami olyasmit próbáltak bebizonyítani, hogy a hangot nem csak a fülünkkel érzékelhetjük. Gitárra eszkábált fúró-babával, lemezjátszóra szerelt turmixszal gondolkodtatták el a látogatókat a japán művészek. A legbizarrabb azonban egy videó volt, ahol Orimoto Tatsumi egy idős nő haján „játszott” (úgy ledöbbentem, hogy erről elfelejtettem képet készíteni).

12665736_924188047650071_2099802938_n


Krétakör: A harag napja

Érdemes tudni, hogy a Krétakör Színház meglehetősen új irányt képvisel a színházi előadások között. Az 1995 óta működő Krétakört Schilling Árpád alapította, és hamar az egyik legismertebb magyar színházi társulattá vált.

Már félórával a kezdés előtt tekintélyes sor kígyózott a nagyterem bejáratánál. Nyolc óra előtt öt perccel kinyitották a kapukat, és a tömeg megindult. Furcsálltam, hogy a jegyeken nem szerepelnek ülésszámok, de tulajdonképpen nem is volt rájuk szükség: a terem bármelyik pontjáról jól lehetett látni a színpadot. A Trafó különlegessége a fekete, dobozszerű nagyterem, ahol nincsen épített színpad vagy függöny. A székek hasonlóan vannak elhelyezve, mint egy nagyobb moziban, tehát felfelé emelkednek, és lefelé nézve figyelhetjük az előadást.

Szeretek úgy megnézni egy darabot, hogy keveset tudok róla. Ebben az esetben is csak annyi információm volt, hogy a fekete ruhás nővér története ihlette az előadást, melynek plusz különlegessége, hogy maga Schilling Árpád rendezte, de a forgatókönyv a szereplők és a rendező közös munkájával született meg. A kortárs hatás az első pillanattól kezdve áthatotta az előadást. A díszlet abszolút minimalista, sőt az egész darab meztelen volt! Tökéletesen bebizonyították, hogy egy jó előadáshoz nincs szükség milliós forgószínpadra vagy szárazjégre, csupán a megfelelő színészekre és mondanivalóra, hogy ne céltanul bolyongjunk a történetben és hazafelé sem unatkozzunk. A közönséget is megszólították, így a kapcsolat még jobban elmélyült a hallgatóság és az előadás között. Annak ellenére, hogy a téma, melyet feldolgoztak nem vidám, mégis volt alkalom, hogy a nézőközönség felnevetett.

Januárban összesen három napon keresztül volt megtekinthető a Harag napja, és általában az előadás előtt egy héttel már nem lehet jegyet szerezni, így ajánlott mindig résen lenni és figyelni a Krétakörös előadásokat! Ha érdekel a színház, de valami szokatlanra vágysz, mindenképpen érdemes ellátogatnod a Trafóba, hiszen egy teljesen újszerű (esetleg bizarr) élménnyel gazdagodhatsz!

Categories: SZÍNHÁZ