A szombathelyi Weöres Sándor Színház Home Bank című darabja egyre ritkán tapasztalt, katartikus élménnyel szolgálhat mindazoknak, akik hajlandóak alávetni magukat az élet valamennyi területének kissé negatív és pesszimista – vagy talán éppen realista – ábrázolásának. Számomra a Home Bank összefoglalta mindazt, amit egy színházi darab nyújthat és nyújtania is kell: az élet kritikus bemutatása fiktív, ebben az esetben kifejezetten absztrakt elemeken keresztül, gondolkodásra sarkalás, valamint a tiszta és általános művészet értékekeinek közvetítése.
A művet áthatja végtelen kettőssége és kétértelműsége, a színjátszás valamennyi elemét és annak hiányát kifejezetten jól használja fel. A dialógusok lényegre törőek, frappánsak, olykor komikusak. A párbeszéd hiánya is mesterien kivitelezett – a rendezői bravúrok többsége mögött számos értelmezés rejlik. A Home Bank-ban a jelenetek közötti váltások is élesek, hirtelen következnek be, olykor-olykor nem egyértelműek. Az összekötő kapcsot elsősorban a szereplők és a bank helyszínének állandósága adja, persze végül a cselekmény főbb szálai is összefonódnak a jeleneteken keresztül.
A teljesen közhelyes, világi jelenetekből néhány pillanat alatt egy pszichotikus rémálom elevenedik meg a nézők szemei előtt, majd ismételten visszatér a megszokott, egyszerű banki környezetbe. Különleges esztétikai élményt párosít az élet megfejthetetlenségének és abszurditásának, valamint aljas természetének bemutatásához. A Home Bank-nak nincsen a klasszikus értelemben vett főszereplője, valamennyi szereplő egyenrangú és egyformán fontos, illetve jelentéktelen. Valamennyiük életébe (sőt, elméjébe) betekintést nyerhetünk munkahelyük által, elénk tárulnak félelmeik és démonaik, összefüggően felépítve.
Mindettől eltekintve, a színdarab sok, a nézőben akaratlanul is megfogalmazódó kérdést szabadon hagy. A bank nem több, mint egy intézmény, a szereplők életéből csak egy szeletet kínál. A mű kegyetlen, egyben jogos társadalomkritikával is illeti mindennapi életünk főbb színtereit anélkül, hogy egyértelműen állást foglalna mellettünk. Többek között az alapvető emberi értékek hiánya, az egyéni érdekek, valamint a pénz és a siker motiválta világ hűen tükrözi sajátunkat, érzékelhető, hogy korántsem (csak) a pénzügyi világ kritikája fogalmazódik meg benne.
A színészi alakítás egyetlen szóval jellemezve: pazar. Egy jelenetben az egyik ügyintézőnő arca kivetítésre kerül kollégái – valamint a nézők – elé egy projektoron keresztül a színfalra. A színésznő valódi, bámulatosan autentikus módon adja vissza karaktere szorongó, ideges lelkivilágát, amelyik éppen az összeroppanás szélén állt. A zárójelenet méltó módja a mű betetézésének, számos értelmezési lehetőséget nyújt a befogadónak, roppant sötét hangulatú és borzongató.
A Home Bank egy kivételes darab a kortárs művek között, igazi zsáneregyesítő. Absztrakt természete miatt ösztönzi, sőt, megköveteli a nézőtől a hajlandóságot a komfortzónájából való kilépésre annak érdekében, hogy igazán élvezhető legyen.
