Modern lakás a Central Park Westen, ahol minden bútor és dekoráció az egyszerűséget és a letisztult stílust tükrözi. Az igazi színt a kibontakozó szituáció viszi be a lakásba: szerelem, válás, kaland, önirónia, humor és tragikum elegye bontakozik ki Woody Allen egyfelvonásosában. A színpadon Básti Juli, Nagy-Kálózy Eszter, Rudolf Péter, Sztarenki Dóra és Puskás Tamás brillírozik; Puskás Tamás rendezése, Prekop Gabriella fordítása.
A humoros beszólásokkal, néhol öniróniával és nemtörődömséggel eltúlzott, mégis életszerű jelenetekben egyre súlyosabb gondok elevenednek meg: a pszichológust megcsalják, a barátnő más bőrébe akar bújni, a megcsalt írónak még az öngyilkossági kísérlete is kudarcba fullad, a sikeres jogászt pedig otthagyja fiatal szeretője, akitől egy boldog igen helyett mindössze egy véletlenül ellőtt golyót kap. A szereplők kálváriája egyre abszurdabb, a végén pedig mintha csak foxtrottot táncolnának, minden visszafordul az eredeti alaphelyzetbe. A szerető elmegy, a csalfa barátnő és író férje együtt megy haza, a jogász és pszichológus felesége pedig egyedül maradnak nappalijukban.
A cselekmény tulajdonképpen egyre borzasztóbb események láncolata, melyben egyre súlyosabb titkok derülnek ki, a jól megformált karakterek önironikus reakciói miatt azonban a komikum jellemzi leginkább az előadást. Az élethelyzet komolysága és a szereplők reakciója abszurdumot teremt, hiszen még a nem-sikerült öngyilkosságon is nevet a néző. Ugyanezt erősítik a szereplők is, akik maguk sem veszik komolyan a saját problémáikat.
A hisztérikus, zaklatott barátnő fél, hogy kiderül az igazság a megcsalásról. Szerelmesen abba a téveszmébe ringatja magát, hogy elhagyja férjét barátnője válófélben levő férjéért. Mindig valaki más akar lenni, ennek érdekében még gyermekéről is lemond. A pszichológus saját helyzetét nem látja tisztán, és miközben másnak ad tanácsot, éppen ő kerül házassági válságba. A mániás depresszióval küzdő író, aki felszarvazott férjként sikertelen öngyilkossági kísérletet tesz, végül főzni megy, mintha mi se történne a nappaliban. A nőcsábászt megtestesítő sikeres ügyvéd egy fiatal lányért hagyná el feleségét. A románcnak azonban vége szakad és a 21 éves lány visszamegy terápiára, ahhoz a pszichológushoz, akit vele csalt a férje.
A felszínen minden rendben, a szereplők életében azonban komoly problémák gyökereznek. A lezárás azonban nem tartogat megoldást: aki el akar menni, az végül marad, és aki új szerelemre vágyik, azt visszautasítják. Különlegesen jól megrendezett és humorral teli a szerelmi vallomás jelenete, melyben a felszarvazott férj és a csalfa férj verseng a fiatal szerető kegyeiért, feleségeik jelenlétében.
A kellékek is humorosak: az eltört Mickey egér szobor, az italok, a bundára tett utalás, a zacskók és papírok, a telefon, a pisztoly, a távirányító és a véletlenül vagy akarattal elindított zene mind újabb humoros helyzetet teremtenek, ezáltal bővítve a komikum forrásait. A helyzetek és szavak mellett komikumot jelentenek a cselekmény apró mozzanatai is: a szereplő örömében táncol, a felszarvazott férj kötényben jelenik meg és a készülő étel foglalkoztatja, a pszichológus spontán analizálja a megcsalt férjet.
A szituációk abszurd jellegét a szóhasználat hétköznapisága, természetessége ellenpontozza, de néhol rá is erősít. A különböző utalások, a csúnya szavak, a túlzások, az indulatosság és a gesztusok annyira beépültek a mindennapokba, hogy észrevétlenül beépülnek a színpadi világba is, és ami egyébként illetlenség volna, az a darabban a humorra erősít rá.
Nevetünk a darabon, de kicsit mintha a világon, a társadalmon és talán önmagunkon is nevetnénk. Mindenkinek vannak hibái és problémái, amiket észre sem vesz. Bizonyos helyzetek, megoldatlan problémák, profán szavak szintén annyira beleszövődtek a mindennapokba, hogy vagy észre sem vesszük őket, vagy már mi is kínunkban vagy tehetetlenségünkben nevetünk rajtuk.
Képek forrása: www.centralszinhaz.hu
