Egy, az országunkban teljesen új, eddig ismeretlen típusú cirkuszi produkciót csodálhatunk mindössze néhány nap erejéig, október 16-tól 21-ig a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretein belül a Müpában.
Ez az alkotás pedig nem más, mint a magyarországi újcirkusz legfontosabb képviselője, a Recirquel Újcirkuszi Társulat My Land című darabja, amelyet Vági Bence művészeti vezető rendezett és koreografált: minden a maga legnagyobb egyszerűségében varázslatos és kissé földöntúli.
A darab az ember és az anyaföld legősibb kapcsolatát kívánja bemutatni; ehhez a célhoz alig-alig alkalmazza a hagyományos cirkuszi kellékeket, hiszen a hangsúly azon a hét külföldi előadóművészen van, akik döbbenetes mutatványokkal és a saját jellemükkel érik el, hogy a közönségük visszafojtott lélegzettel figyelje őket. A kellékek saját maguk, csatlakozik az „ősi” hangulatú zene, a föld, néhány labda, egy létra, és a világítás, amelynek köszönhetően a terem leghátsóbb pontjából is tökéletesen láthatóak a fiatal ukrán művészek táncoló izmai a bonyolult mutatványok közben: tulajdonképpen ez az egyetlen, ami emlékezteti a nézőt arra, hogy a színpadon hozzá hasonló lények, és nem egy ősi világ képviselői vannak.
Ez a produkció a magukat nevetségessé tevő emberek, csillogó ruhák, és parádézó vadállatok nélkül is izgalmas és magával ragadó (vagy talán éppen ezért), megértéséhez nincs szükség szavakra, csupán figyelemre.
Úgy ismerjük meg a karaktereket, hogy közben egyetlen szót sem szólnak: de nem is szerepet alakítanak, hanem a saját személyiségüket jelenítik meg a színpadon – amely Vági Bence, a rendező számára különösen fontos – és csupán a testüket használva, a Both Miklós által összegyűjtött autentikus ukrán népdalok által kísérve mesélnek el egy történetet, amellyel mindannyian tudunk azonosulni. Ez a történet az elsőtől az utolsó pillanatig olyan izgalmas, hogy lehetetlen elvonni róla a pillantásunkat, holott, mivel a rendezőn kívül a társulat minden tagja ukrán származású, a magyartól teljesen idegen kultúrát és felfogást jelenítenek meg.
Ha vétenek is hibákat, azt olyan döbbenetes módon korrigálják, hogy lehetetlen eldönteni, hogy az a leesés, elesés, vagy elejtés valóban hiba volt-e, vagy hozzátartozik az előadáshoz, de ez csak az egyik a sok közül, amely által szemmel látható, hogy mennyi munka és erőfeszítés van abban, hogy ez a produkció olyan tökéletes és varázslatos legyen, amilyen. A fények és a látványvilág, a döbbenetesen mozgó, egyszerű ruhákat viselő művészek egy teljesen más, a hétköznapi élettől merőben eltérő, lenyűgözően misztikus világba repítik el a nézőt, amely annyira vonzó, hogy legszívesebben újra megmerítkeznénk benne.
A fiatal művészek, és ez a mű – amit szinte vétek cirkuszi előadásnak nevezni, habár e szó jelentése folyamatosan változik – rádöbbentenek minket arra, hogy egymás megértéséhez nem szükséges a közös beszélt nyelv, és mindegy hány országhatár áll köztünk, az emberiség minden polgára ugyanonnan jött, mindannyian ugyanolyanok vagyunk; azt hiszem ez a My Land, és az egész Recirquel egyik lényege.
További információk:
A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál hivatalos Facebook- oldala
A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál weboldala
Recirquel társulat hivatalos Facebook-oldala
A Recirquel társulat weboldala
