Az esőből érkezünk a Postamúzeum kastélyszálló hangulatú épületébe. A terem mennyezetéről puttók és a tágas, olajkék égbolt figyelnek. Itt kezdődik el az a kétórás felolvasószínházi előadás, amelyet Dömötör András Pannonhalmán álmodott meg, és amely Nádas Péter Saját halál című „egyfelvonásos” kisregényének életre hívása. A program a Nádas Péter Budapestje programsorozat keretében a Budapest Brand és a Jelenkor Kiadó közreműködésével valósult meg.
Vallomás, amelyben Nádas 1993-ban bekövetkezett szívinfarktusát megelőző és azt követő néhány óráját írja le. A prózai költemény színházi megvalósulása a Nádas-féle szemantikai pontosság igényével vezeti végig a nézőt a fényesség-fénytelenség napszaktalan időtlenségében. A sodró lendületű szöveg azt a haláltapasztalatot igyekszik fogalmi minőségben is megragadni, amelyben a létezés fizikai-testi szintre redukálódik.
Az elbeszélő tanúságtétele a fogalmi keretek szétesése miatt egy nyelven túli állapot emlékezés általi megismétlésére és leírására tett kísérlet. Az önreflexiónak ez a foka elementáris élménnyel hat. A történet a saját halálában egyedül maradó ember kíváncsi odafordulása. „Kívülálló tekintetem, lám, egész életemben elkísért, és most tovább fog kísérni. Testi érzet híján így élem át lélekként önmagam.” Nem a mások benyomásain keresztül jut el az önmegismeréshez, és a teremtés pillanata által felkínált világmegértéshez, sokkal inkább empirikus módon adja át a halálból visszatért emberek őstapasztalatát.
Az első személyű megszólalást Dömötör András három hangra képzeli el. Fullajtár Andrea, Hegedűs D. Géza és Ötvös András a felolvasószínházi hagyományoknak megfelelően egy pódiumon foglalnak helyet. A színtér dísztelen, a pódium melletti pultnál ül Vranik Krisztián, aki hangjátékokkal gazdagítja a szövegmondást, különösen azokon a pontokon, ahol egy új szövegszinthez érkezünk. A hangeffektek legtöbbször szívdobbanáshoz hasonló zörejek. A felolvasók ruhája fekete, mondanám, hogy a gyász színe, de ismertek olyan közösségek is, amelyekben fehérben temetik el az elhunytat.
Kezdetben szándékos kiemelést vélek felfedezni azokon a pontokon, ahol a három színész egyszerre olvas, mint például „a pokol ugató kutyái azt kívánnák, hogy tartsam a szám, ne beszéljek erről”. Meggyőződésem szerint az ember ilyen kiszolgáltatott állapotában szűköl és nyüszít, mint a szorongó állat. Nem véletlenül erősödnek fel számomra a szenvedés leírására használt nyelvi kifejezések: „s hogy ne nyögjek bele, ne nyüszítsek”, melyekről egy adott pontig azt hiszem, szükséges is három hangon kimondani azokat. Nádas szövege elképesztően sokfelé nyit utat az olvasónak, így megkönnyebbülök Dömötör tiszta, érthető rendezésén, mely alázattal kezeli az alakulás és állapotváltozás feszültségét, a kitáguló, majd a test fájdalmai mentén újra meg újra beszűkülő tudatváltozásokat. Hiszen a „testén keresztül érinthetetlen maradt a lelke”.
A szövegben elvétve fellelhető dialógusokat – például a nagy nő kiszólásait – Fullajtár a felolvasószínházi műfaj határait tiszteletben tartó, minimális színészi játéka teszi élővé. A három hang kellemes harmóniával váltja egymást; időnként kánonban nyomatékot adva a szöveg lényegi felismeréseinek, köztük annak a megállapításnak, hogy a halál előtti pillanat, a visszafordíthatatlan fényességig vezető út nem más, mint egy finom redőkkel bélelt cső, a szülőcsatorna, amelyen a test születése pillanatában áthalad. Kézenfekvőnek tűnik, hogy belenyugodjak én is, ez vár rám a klinikai halál esetén, amikor is eszembe jut, hogy nekem nem is lehet ilyen tudatelőtti, esszenciális tapasztalatom, hiszen császármetszéssel jöttem világra Forgács doktor kezei között. Akkor mégis mi vár rám, ha meghalok?
Az élet mindenesetre banális kicsinységek sorozata: a nagy nő elkeseredett kutatómunkája egy vállfa után, amelyre felakaszthatja a kórházba került beteg zakóját; egy tisztázás előtt álló szöveg sürgető korrektúrája; a feleség képzelt aggodalma egy lehetséges telefonhívás után, melyben arról tájékoztatják, hogy férje élet-halál között fekszik a budapesti Szent János Kórházban. Ilyen banálisan fog folytatódni akkor is, amikor sikeresen újraélesztenek: a legjobb vállfát küldjük a nagy nőnek, hogy legyen mire akasztania az elkövetkező betegek zakóit.
Nádas Péter: Saját halál
Előadják: Fullajtár Andrea, Hegedűs D. Géza, Ötvös András
Hang: Vranik Krisztián
Szöveget szerkesztette Nádas Péter Saját halál című műve alapján: Dömötör András
Rendező: Dömötör András
Előadás időpontja: 2022. szeptember 30., Benczúr Ház Kulturális Központ
Kiemelt kép forrása: Németh Dániel/Jelenkor Kiadó
