A sorozatos félreértések, hazugságok, komikus helyzetek kavalkádjának tétje nem más, mint, hogy: valóban lehet-e az, hogy „ebben a városban mindenki bűnöző”? Mindenki a saját maga vagy más döntéséből kifolyólag bűnrészessé, a bűncselekmény elkövetőjévé vagy elszenvedőjévé válik. S minthogy a néző a szereplők minden egyes lépését látja, maga is tettestárssá válik. Mindezt komikus jelenetek, izgalmas dalbetétek teszik teljessé a Thália Színház Komédia egy bankrablásról című darabjában.
Az 1950-es években zajló amerikai nagyvárosi élet egy kis szeletébe csöppenünk bele: a Minneapolis City Bank luxemburgi Ludwig herceg gyémántját őrzi, miközben a börtönből megszökik egy rab, akinek a kőre fáj a foga. A fegyenc Mitch (Ember Márk) mellé társul a haverja, Cooper (Hevesi László) és Mitch csaló barátnője, Caprice (Sóvári-Fehér Anna), aki könyörtelenül kihasználja a férfiakat, hogy pénzhez jusson. Hozzájuk csatlakozik még a jószívű, de korántsem makulátlan Sammy (Jámbor Nándor). A bankrablásban résztvevőkön kívül fontos szerepet kap a Minneapolis City Bank korrupt igazgatója, Deponte (Zayzon Zsolt), a titkárnője, Sammy édesanyja, Rose (Udvarias Anna) és a gyakornokságát végző Warren (Vida Péter).
A történetben sorra követik egymást a félreértések, megtévesztések, mindez a szereplők interakcióin is meglátszik. Mindenki titkolózik a másik előtt – még a családon belüli kapcsolatok sem teljesen őszinték. Talán az egyetlen szereplő, aki végig önmagát adja, az a gyakornoki pozícióban lévő banki beosztott, Warren. Mikor a bankigazgató lekezelően beszél vele, ő akkor is meghunyászkodva és mosolyogva fogadja főnöke szavait. Nem szól vissza, nem lesz dühös, hanem jó alkalmazott módjára megpróbálja kijavítani a hibáját, és igyekszik főnöke kedvére tenni. A szerencsétlen, kedves és megfelelési kényszerrel küzdő karakter a helyzetkomikumok és a jellemkomikum sorozatos elszenvedőjévé és központi alakjává válik.
Kelemen József rendezésében a karakterek személyiségjegyeit szélsőségesen ábrázolják, ezáltal a karakterek egy olyan utat járnak be, ahol minimális az esély a jellemfejlődésre. Egy végtelen spirálba ragadnak, ahonnan csak nehezen van lehetőség a kiszakadásra: a halál vagy a teljes őszinteség útján. Sammy például egyik hazugságból esik a másikba: hazudik arról Caprice-nek, hogy ki is ő valójában, majd mikor Mitch váratlanul megérkezik a lány lakására, Deponte úr személyazonosságát kell felvennie. Az ismétlődő rossz döntések a darab végén elkerülhetetlen tragédiákhoz vezetnek. Például Mitch becsvágyának, szónoki képességének, agresszív és egocentrikus viselkedésének barátja látja kárát, aki a szellőzőben található turbinába esik és életét veszti. A női karakterek – Rose és Caprice – kihasználva szépségüket és magabiztosságukat, dróton rángatják a férfiakat. Ezt részben a saját maguk szórakoztatására teszik.
Ezek az eltúlzott helyzetek létrehozzák a befogadóban azt a vágyat, hogy önkéntelenül is nevetésben törjön ki. Mégis a szereplők olyan tipikus emberi hibákat vétenek, melyek a befogadóban is óhatatlanul előfordulhatnak. Ki ne vágyna a sikerre, a megbecsülésre, a pénzre? Ki ne szeretné a gyermekét boldognak látni, a szerelemért nagy áldozatot és árat hozni? A kérdés csak az, hogy a néző ezekben a helyzetekben gondolatban ugyanúgy jár-e el, mint a karakterek, vagy fölényt érez velük szemben. Így tehát nem elképzelhetetlen, hogy a néző egyes szereplőket belső motivációik miatt automatikusan felment, végül nem is tekint bűnösnek.
A szöveg harmóniában áll a vizuális megjelenéssel, a vizuális tér előhívja a szövegben előforduló komikumot. Bizonyos jelenetekben a karakterek interakciója és a szöveg közti dinamika már túlzottan hosszúra van nyújtva, különösen akkor, amikor Warren karakterén szórakoznak a szereplők, vagy mikor Caprice három lóvátett szeretője kerül hirtelen a jelenet középpontjába.
A Minneapolis City Bank díszlete az ajtókkal, falakkal, lépcsővel és szobával olyan teret hoz létre, mely a megtévesztések halmozását segíti. A berendezett lakás-, bank-, iroda -és páncélterem nem nyeli el a szereplőket, hanem a szereplők állandó mozgása miatt a tér egyúttal eszközzé is válik, kijelöli a szereplők saját motivációinak és hazugságainak a keretét.
A háromdimenziós térben egy érdekes koncepció jelenik meg, melyre feltétlen szükség van. A falban elhelyezett irodai szoba Warren és Deponte úr–szolga viszonyát szimbolizálja, ahol a gravitáció ereje újabb komikus helyzeteket teremt. Mindeközben a fejük felett megjelenített szellőzőben Mitch-ék próbálnak eljutni a páncélteremig. Az egymással párhuzamosan megjelenített szoba és szellőző a bankrablók perspektívájából láttatja a szobában zajló eseményeket.
A háromdimenziós terek mellett, a kétdimenziós nagyvárost szemléltető háttérdíszlet is a néző segítségére van. Ez a díszlet akkor fontos, amikor a szereplők nem egy belső térben mozognak, hanem a kocsiban ülnek vagy épp egy külső helyszínen vannak.
A szellőzőbéli élményt akusztikus hatások kísérik: mint például a beszédet visszhang követi. Az előadást dalbetétek gazdagítják, amelyek a díszlet átrendezéséhez szükséges időt töltik ki. Udvarias Anna és Vida Péter szólói időnként kiegészülnek a teljes színészgárda dallamos előadásaival. A szereplők jelmezei hűen tükrözik a korabeli amerikai stílust, például a bőrkabáttal és a farmerkabáttal, mely az 50-es években vált népszerűvé a társadalom szélesebb rétegeiben.
A végkifejlet tragikumában mégis van komédia. A női furfang, csábítás, az események háttérből való mozgatása olyan csavart tartogat, melyre a dróton rángatott és a nőket vakon követő férfi ego nem számít. Ettől is válik ez a bankrablás komédiává.
Színlap
Henry Lewis – Jonathan Sayer – Henry Shields: Komédia egy bankrablásról. Hamvai Kornél fordítása alapján
Bemutató: Thália Színház, Budapest – 2022. október elsejétől
Szereplők: Jámbor Nándor, Ember Márk, Sóvári-Fehér Anna, Zayzon Zsolt, Vida Péter, Udvarias Anna, Tamási Zoltán, Hevesi László és a többiek harmincnyolcan: Domokos László, Ikotics Milán, Pajzs Nóra és Kálmán János.
Rendező: Kelemen József.
Fordította: Hamvai Kornél.
Szcenikus: Német Tibor.
Jelmez szupervisor: Veréb Dia.
Zenei szerkesztő: Furák Péter.
Rendezőasszisztens: Ozoroczki Erika, Magócs Milán.
Súgó: Fitos Réka.
Ügyelő: Buzsoo, Pajzs Nóra.
A kiemelt képet készítette: Thália Színház Sajtó
