Meglepő, fordulatos és groteszk humorral gazdagon fűszerezett jelenetek, fejfájást okozó pillanatok komédiává emelése, a közönség bevonása a műsorba, és a mindezt átszövő improvizáció. Ez jellemzi a Vígszínház új előadássorozatát, melynek premierjére október 28-án került sor a Pesti Színházban.
Szerző: Cserni András
Egy ponton túl a mindennapok problémáin már csak kacagni érdemes – épp ezért figurázzák ki sokan, sokféleképp. A Vígszínház egészen különleges módon teszi ezt. Nem egy régi előadást öltöztetnek új köntösbe, s nem is kortárs drámát dolgoznak fel, hanem egyszerűen improvizálnak. A színészi tehetség egyik fő minőségjelzőjét teszik próbára, miközben a legváratlanabb fordulatokkal, komikusabbnál komikusabb dialógusokkal, rögtönzött dalokkal szórakoztatják a közönséget – és közben jól tudja minden néző, a „darab” ott helyben alakítja önmagát.
Az első pillanattól sejteni lehet, hogy nem hétköznapi előadásban lesz részünk. A színpad berendezése egy kelléktár hangulatát kelti: bútorok, hangszerek, ruhák. Jobb kéz felől pódium, bal kéz felől nyolc üres szék. Majd a fények kihunynak, és belép Rudolf Péter, az est házigazdája. Az egész műsort átható humor már ettől a pillanattól tetten érhető: sajnálkozva közli, hogy nem lesz semmiféle előadás. Persze ez csak tréfa, hívására rövidesen megtelik a „színésztár”: Bach Kata, Seress Zoltán, Halász Judit, Orosz Ákos, Majsai-Nyilas Tünde, Brasch Bence, Hegyi Barbara és Ötvös András viszik a vállukon az estét.
Hogy milyen feladatokról van szó? Az est alapkoncepciója nem bonyolult: a házigazda különböző jelenetcímeket ad meg, majd röviden ismerteti a kötelezően felhasználandó elemeket. Mindezt megelőzi a nap tárgyának kiválasztása, amely visszatérő motívum az előadás során. A közönség kívánatára ez a „bűvös csupor”, amelyet Halász Judit mutat fel. Az előadás zárásaként pedig egy párperces, rögtönzött musical foglalja össze a jeleneteket. Fontos kiemelni, hogy a nézők sem passzív szemlélők, segítségüket gyakran igénybe veszi a házigazda vagy a színészek.
Minden jelenet egy önálló történet, nincs köztük összefüggés, éppen ezért nem tudható, mi történik a következő pillanatban. Improvizációs estről beszélünk, tehát nincs szövegkönyv, csak a színészi talpraesettség, a Lesz, ami lesz résztvevői pedig maximális teljesítményt nyújtanak. Bár Rudolf Péter minden jelenetben kioszt néhány fix szerepet, a többi alkotónak sincs megtiltva a közreműködés. Ettől lesz csak igazán kiszámíthatatlan, fordulatos, groteszk és kacagtató a játék.
Összesen kilenc ilyen jelenetre került sor. Számomra a legemlékezetesebb a Váratlan ügyfél, vagy Brasch Bence szándékos félrehallása után: a várandós ügyvéd, melynek alapkoncepciója szerint a gázóraleolvasó az exéhez csenget be. Majd sok meglepő és humoros fordulat után a jelenet végén egy huszárvágással megjelenik egy bíróság, ahol a várandós ügyvéd is teret nyer.
A műsor három legnagyobb érdeme egyben három pillére. Ezek a már említett színészi játék, improvizációs tehetség, a szereplők kreativitása, illetve a humor és rosszmájú kritika közti határ meg nem sértése. A színészek rögtönzései humorosak, a megjelenített karakterek hitelesek, kellőképp groteszkek, s mikor muzikalitást visznek az előadásba, azt is elismerésre méltón teszik. Külön kiemelném Ötvös András félig-meddig verses monológját a korábban már említett radiátor múltjáról, amihez Orosz Ákos adott zenei aláfestést, illetve Halász Judit alakítását az iszákos Koppánynéként. A színészek nem mindig tartják magukat szigorúan a jelenetek irányvonalához, de ez nem is zavaró, főleg, ha az embernek eszébe jut, ez az este arról szól: lesz, ami lesz.
A kreativitás több ponton tetten érhető. Egyrészt az adott jelenetben szerepet nem kapó színészek a legváratlanabb módokon kapcsolódnak bele az adott jelenetbe. Így lesz Hegyi Barbarából nyikorgó ajtó, vagy Orosz Ákos minden előzetes jel nélkül gitárt ragad és dalra fakad. Mindez tovább emeli az előadás színvonalát, még szórakoztatóbbá teszi azt. Az előadás talán legnagyobb érdeme pedig, hogy egy ponton se csap át hangulatot vagy jóérzést korbácsoló, szabadszájú közéleti bírálattá; megmarad a könnyed, groteszk humor talaján. Ugyan néha tetten érhető az aktualitásokhoz köthető, ironizáló felhang, például mikor az egyik jelenetben a tanár dühödten toppant: „Gazdag vagyok, ezért megtehetem!”, ám ez semmiképp se sértő, pártoskodó vagy indulatszító. Ugyanúgy dicséretes, hogy az előadás nem torkollik egy ponton se vulgáris beszédhelyzetekbe, csak akkor eresztenek el egy-két erélyesebb szót, ha az adott karakter vagy szituáció megkívánja.
Összességében véve egyedülálló és érdekes élmény volt ez az előadás, mert egyedi szemszögből közelíti meg a mindennapi, mindnyájunkat érintő problémákat, s mindezt a humor selyemszalagjával átkötve nyújtja át a közönségnek. Az előadás elején Rudolf Péter megfogalmazta, hogy az előadás célja a szórakoztatás, ezt pedig az alkotóközösség maradéktalanul teljesítette.
Lesz, ami lesz (improvizációs est a Vígszínház színészeivel)
Bemutató: Budapest, Pesti Színház – 2022. október. 28.
Házigazda: Rudolf Péter
Szereplők: Bach Kata, Brasch Bence, Halász Judit, Hegyi Barbara, Majsai-Nyilas Tünde, Orosz Ákos, Ötvös András, Seress Zoltán
A kiemelt képet készítette: Juhász Éva / Vígszínház (szerkesztett)
