Colin beleszeret Chloéba. Chloé beleszeret Colinbe. Chloénak lótusz nő a tüdejében. Egér.
Boris Viannak létezik egy kreálmánya, amit alkotott. Az lehetett, hogy keresett rengeteg betűt, ugyanazokat, amiket mások is szoktak, és valahogy olyan sorrendben illesztgette egymás mögé, hogy kialakult belőlük ez a nagyon jó dolog: Tajtékos napok. Teljes egészében igaz, ahogy a szerző írja, mert ő találta ki, és ami olyan, mint a New Orleans-i muzsika vagy a Duke Ellington-féle. Elolvasni érdemes, ajánlott, és ezeknek mind a szinonímái, de színházba vinni? Joggal kételkedhet az ember, jó ötlet-e. Lehet-e? Az Ódry Színpadra adaptálta Fehér Balázs Benő és Fekete Ádám. Jó ötlet volt. Lehet.
A Tajtékos napok a Színház- és Filmművészeti Egyetem 2014-ben végzett színész osztályának vizsgadarabja volt, azóta is repertoáron. Nem az az előadás, amire hétfőn vagy mondjuk csütörtökön beül az ember, mert aznap túlórázott, duplát, és hogy majd kikapcsol. Bekapcsolódik, inkább. A nézők folyamatosan vándorolnak, a padláson belül és kívül, a fizikai és minden egyéb más értelemben vett térben. Ajtót nyit egy egér, először is. Aztán belevilágít az arcokba egy különös világ, amit a Vian által megteremtett semmihez sem hasonlítható atmoszférából kiragadtak és továbbgondoltak az alkotók. A díszlet és jelmez- csillagos-csillagos ötös (két csillagot ítéltem meg) a színészi játéban pedig érezni ugyanazt a fűszert, ami Vian sorait is ízesíti. A könyv szürreális motívumai egy reális világ reális előadásában reális megoldásokkal valósulnak meg, a szürrealitás pedig a nézőben jön létre. A darab a regény elolvasása nélkül is önálló varázzsal bír, és a történet ismeretében sem csalódás. Abszurd színházi nyelvezetű, nagyon élénk, de nem csak látványban, harsány, de nem hangokban. Kimozdít a standard, battyogós mindigből, elragad, hatással van, sodor. A lélekgereblyézős fajta, ami aztán a kinti hidegben kicsit még meg is fagyaszt. Nem kímélnek, végignézzük ahogy egy fiatal aranyképű fiú lángoló mindennapjaiból, a borból és zongoraszóból hogyan lesz pirítós barackmaggal. Hazafelé a villamosút még mélyletargia, a másnap reggeli fogmosás alatt pedig már narancsalakú a szívünk, a lenyomat marad, amit az előadás maga után hagyott, és Duke Ellington Chloé című melódiáját hallgatnánk loopon, meg egy koktélzongorát is kellene valahonnan hozatni. Ilyenekre képes a Tajtékos napok.
Colin: Bán Bálint
Chloé: Bach Kat
Chick: Rada Bálint
Alise: Szilágyi Csenge
Nicolas Nagy: Dániel Viktor
Isis: Kerkay Rita
Frászpirin: Bárnai Péter
Egér: Fehér László
Jean-Sol Partre: Fekete Ádám
Pegazus Desmaret: Bíró Bence
Coriolanus Desmaret: Pomlényi Attila
Rendező: Fehér Balázs Benő
Dramaturg:Fekete Ádám
Zeneszerző: Dargay Marcell
Díszlettervező: Szalai Sára
Jelmeztervező: Szlávik Júlia
Koreográfus: Widder Kristóf
Rendező munkatársa: Mucsi Mesi
Producer: Zsótér Sándor
