Idővel mindent megszokhat az ember, például egy naftalinszagú szekrényt is, ami menedékhelyként szolgálhat valakinek, aki szerető és nem számít a hitvestárs váratlan érkezésére. Heltai Jenő 1908-as darabja a humoros fordulatoknak köszönhetően nagyszerű szórakozást nyújt. Az előadás minőségét pedig tovább növelte egy nagyon tehetséges és ügyes „társulat”, aminek tagjai, azt hiszem, mindnyájan szívből játszottak a színpadon.
Ők a Pesti Magyar Színiakadémia másodéves prózaosztályának tanulói. Heltai Jenő bohózata alapján a szövegkönyvet Mohácsi János és Mohácsi István készítette, amelyet továbbdolgozott az osztály és Horváth János Antal rendező. Belső feszültség, autoszuggesztió jellemezi a friss szöveget és darabot.
A Naftalin humorát összességében a félreértések sora adja. Alapja, hogy két szeretőt is bezárnak ugyanabba a szekrénybe, de nem ugyanakkor, hanem felváltva vannak benne és mindig más-más szabadítja ki őket. A bonyodalom akkor csúcsosodik ki, amikor azt gondolják, hogy valójában Patkány Etus (Mach Cseperke) és Laboda Péter (Komlódy Márk) ugyanazon ember, aki a szekrényben koncentrálva képes a nemét változtatni. Ez nyilván abszurdnak tűnhet és az is, de a darab kivételességét bizonyítja, hogy már-már megértjük, miért hiszik el a többiek ezt a „csodát”.
A karakterek igazán különbözőek és jó egyensúlyt alkotnak a színpadon. Van közöttük egy igazi balek, Dr. Szakolczay Bálint (Sebestény Bernát). Két ravasz feleség: Terka (Fekete Patrícia) és Manci (Drunek Sára). Bájos – vagy inkább kevésbé bájos – éjszakai pillangók, délutáni színésznők: Kabóczáné (Varga Orsolya), Ilka (Sáfár Adél), Milka (Péter Polly) és Patkány Etus (Mach Cseperke). A színészi alakítás mindannyiuknál dicséretet érdemel. Külön kiemelném a személyes kedvenceimet, a két utcalányt játszó Sáfár Adélt és Péter Pollyt. Amikor a nézők többségének figyelme nem rajtuk pihent, akkor is humoros gondolatcserét kezdtek, amit nagyon viccesnek találtam.
A női-férfi viszony, alá-fölérendeltség megjelenése nagyon finom: egy nő nem csalhatja meg a férjét, így Terkával szemben fel sem merül a gyanú, hogy hibát követ/követett el. Ugyanilyen csapodár életet vall be lányának a szerénynek és áldozatkésznek tűnő Manci is. Férjeik egyáltalán nem figyelnek rájuk és éppen ezért nem is ismerik őket. A férfiúi összetartást is megmutatja a darab. Após és veje segítik egymást nőkkel találkozni, a lehető legdiszkrétebb módon, persze. Laboda leleményességének köszönhetően végülis Terka titka nem derül ki és élheti tovább az életét, így keserédessé válik a történet lezárása.
Az előadás kezdetén még fóliával eltakarva sejtetővé tették a színpadot és így nem láthattuk a színészeket, csupán táncoló árnyékukat az első pár percben. Azért is volt kreatív ez a megoldás, mert a lakás, ahol a történet játszódik, épp eladás előtt áll, ezért minden le van terítve és amikor Terka leszabja a leplet, akkor válik a közönség is a műsor alkotóelemévé.
Az eredeti darab zenés és ez a rendezés sem száműzi teljesen a muzsikát, de jóval kevesebbet ad belőle, énekkel kezdődik és énekkel záródik a történet.
A Heltai Jenő által írt darabot, valamint Horváth János Antal rendezését is meleg szívvel ajánlom mindenkinek, aki valódi humorra és önfeledt kikapcsolódásra vágyik.
Naftalin, avagy idővel megszokja az ember
Dr. Szakolczay Bálint – Sebestény Bernát
Terka, a felesége – Fekete Patrícia
Laboda Péter – Komlódy Márk
Dr. Csapláros Károly – Tóth Marcell
Manci, a felesége – Drunek Sára
Kabóczáné – Varga Orsolya
Ilka – Sáfár Adél
Milka – Péter Polly
Patkány Etus – Mach Cseperke
Kapronczay Tamás – Cserdi Zsolt
Házmester – Winkler Tamás Ábel
Grafika: Bárány Bence
Zenei vezető: Denk Viktória
Koreográfus: Horkay Barnabás
Látvány: Csomor Katerina
Osztályvezető Tanár: Gémes Antos
Rendező: Horváth János Antal
