„Egyszer volt, hol nem volt…” – hangzik az ének, és mi emlékezni kezdünk. A mai tizen- és huszonéves generációban azonban már csak elvétve akadhat néhány fiatal, akik még ismerik Doctor Herz történetét, vagy felkapják a fejüket a musical korábban oly népszerű, fülbemászó dallamaira. A SZINDRA Társulat azonban Földessy Margit vezetésével sok év porát fújta le most a darabról, hogy az ismét életre kelhessen és megnyithassa a nézők előtt a képzelet birodalmát.
Ha ma odaállunk valaki elé, és csak annyit mondunk: A padlás, vagy A dzsungel könyve, szinte teljesen biztosak lehetünk abban, hogy látni fogjuk a másik szemében felcsillanni a szép régi élményekhez fűződő megértés fényét. A nyolcvanas-kilencvenes évek magyar zenés színházának meghatározó produkcióit szívébe zárta a közönség és a mai napig nagy sikerrel futnak műsoron. De hová tűnt vajon a színről Doctor Herz, a szívek doktora, aki életre kelti az álmokat, láthatóvá teszi a túlvilágot és visszahozza eltávozott szeretteinket?
Doctor Herz a Marcziban
Épp a közelgő premiereket böngésztem az interneten, mikor megakadt a szemem a Doctor Herz címen. Izgatott lettem, hisz magam is már abba a generációba tartozom, amely korábban aligha hallhatott volna erről a darabról, ha a szülei nem őriznek otthon egy régi videokazettát, amire felvették a Madách Színház eredeti, 1988-as, televízióban közvetített előadását. Azóta vágytam rá, hogy egyszer élőben is megnézhessem.
2012-ben híre kelt, hogy hosszas kihagyás után Szerednyey Béla rendezésében kerül bemutatásra a darab a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban, majd később, 2015-ben Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színházban szintén műsorra tűzték. Sajnos akkoriban egyik előadásra sem volt lehetőségem eljutni, de továbbra is reménykedtem, hogy a magyar zenés színháznak ilyen alapműve nem fog a feledés homályába merülni, és nekem is lesz még lehetőségem a nézők soraiban ülni. Valóban így lett.
A SZINDRA társulat 2021. november 19-én mutatta be a musicalt a Marczibányi Téri Művelődési Központban, amely méltán aratott nagy sikert. A rendező, Földessy Margit, nem akart radikális újításokat végrehajtani a darabon – sem a színpadképen, sem a szövegkönyvön. Arra mutat rá, ami időtlen, ami mindig is aktuális. Nem értelmezi újra, hanem a lényegi mondanivalót adja át, megőrizve azokat az értékeket, amiket a darab önmagában is képvisel.
Mindenképp megemlítendő emellett, hogy a produkció a tizenéves táncosoktól kezdve az érett felnőtt színészekig több korosztály közös munkájaként jött létre. A darabválasztás a társulat szempontjából nézve is előnyös volt, hisz a történet rendkívül színes karaktereket sorakoztat fel, a kettős szereposztás pedig lehetőséget ad arra, hogy minél többen kibontakozhassanak adott szerepekben. Az előadás folyamán végig olyan eleven atmoszférát éreztem magam körül, amelyben lüktetett a társulat lelkesedése, teljes koncentrációja és lelki jelenléte.
Az előadásról
Ahogy felcsendül a nyitány, a sötét színházteremben a nézőnek mosolyra görbül a szája. Mind érezzük, hogy már maga a zene is mesélni kezd. A hamarosan szemünk elé táruló díszlet egy tetőtérben berendezett kutatólabort idéz meg: középen papírfecnikkel teleszórt asztal, jobb oldalt távcső, bal oldalt egy mindenféle kapcsolókból, drótokból, kábelekből összetákolt műszer.
Ebbe a környezetbe csöppen bele rögtön a darab elején Mutter (Hunyadkürti Éva / Makofka Blanka), a virágárus, akit lakásából kirúgtak és a Doktortól reméli, hogy befogadja. Az idős női szereplő megformálása jelentheti talán az egyik legnagyobb kihívást egy többnyire fiatalokból álló társulat produkciójában. Az általam látott előadásban azonban Makofka Blanka játékával, színpadi mozgásával és jelenlétével is hitelesen alakítja a karakán asszonyt, s eleven temperamentumot is kölcsönöz karakterének.
A Doktor apró életterét lassan megtöltik a folyamatosan érkező újabb és újabb szereplők. Pancho (Suri Borisz / Takács András), Mutter álmainak lovagja, Olivér (Benesovits Áron / Garamvári Ádám), a megkeseredett színész-komikus, és Beryll (Czirják Janka / Kutasi Lili), aki születési dátuma és az ebből adódó kozmikus számítások szerint a Doktor úr leendő felesége és lelki társa. A feldúlt Mezzabotta elnökről (Orbán Gábor / Deák Balázs) nem is beszélve, aki azt követően, hogy Beryll lánya váratlan eljegyzésének híréről telefonon értesül, egy tárgyalásról elrohanva csöppen bele a történésekbe.
Doctor Herz (Garamvári Ádám / Balázs Attila) mindeközben csupán egy lépésre van attól, hogy elérje célját, amibe egész eddigi élete munkáját fektette, és megfejtsen egy túlvilágról küldött hangüzenetet, ami hozzásegíthetne a megoldáshoz, hogy az ember felvegye a harcot a világban uralkodó kegyetlenséggel. Ám ekkor bekopogtat hozzá Strasser ezredes (Mudra László / Noé Viktor), a milícia főparancsnoka, hogy nemzeti érdekből, katonai célokra lefoglalja a laboratóriumát. A bonyodalmak közepette a hit, a szeretet és az összetartás viaskodik a kétségbeeséssel, amit a szereplők közti viszonyok alakulása is tükröz. Hogyan birkózik meg az ember a tehetetlenség érzetével, és azzal, hogy ha győzhet is a Szív, az mindig áldozatot követel?
Egy jelenet kifejezetten megragadt bennem, mégpedig a Strasser ezredes első megjelenésekor kitörő szópárbaj közte és a Doktor között. Garamvári Ádám egyre indulatosabb játékával kíméletlenül szembesít bennünket alapvető igazságokkal. „Ember vagyok. Minden egyéb rang csak lefelé tudja ezt fokozni.” Ez talán az egyik legfontosabb mondat, ami Jan Herz, Nobel-díjas tudós szájából elhangzik. A kis tetőtéri kutatólabor pedig az a menedék, ahol még emberségesek maradhatunk, és romantikusan naivnak tűnő eszmékben reménykedve elmenekülhetünk egy szebb világba az odakint tomboló embertelenség elől.
„Ha te normálisnak nevezed, ami ma a világban történik, akkor én alázatosan jelentem, hogy bolond vagyok.”
A közönség ma nyilván mást visz magával, máshogy fogadja be a darabot, mint a bemutató idején, 1988-ban, egy évvel a rendszerváltás előtt. Az akkori néző Strasser karakterét is más jelentésekkel ruházta fel. Ugyanakkor jelentősége ma, 2021-ben is ugyanúgy megállja a helyét, hisz az emberi természetben ösztönösen ott lappangó pénz és hataloméhség mindenkor érvényes jelenvalóságával és pusztító erejével szembesít.
Mezzabotta karaktere és vívódása viszont azt mutatja meg, hogy bármennyire is agyonrágott csontnak és klisének érezzük, mégis újra és újra rá kell ébrednünk, hogy a pénz és a hatalom nem fog soha boldoggá tenni. Egy a cél: embernek lenni, és embernek maradni, együtt és egymásért.
Szereplők:
Doctor Herz: Garamvári Ádám / Balázs Attila
Mutter: Hunyadkürti Éva / Makofka Blanka
Winnetou: Trautmann Máté
Pancho: Suri Borisz / Takács András
Olivér: Benesovits Áron / Garamvári Ádám
Strasser: Mudra László / Noé Viktor
Gustavson: Grasso Marco / Angelusz Ábel
Lifsitz: Forgács Róbert / László József
Beryll: Czirják Janka / Kutasi Lili
Mezzabotta: Orbán Gábor / Deák Balázs
Szent Péter: Deák Balázs / Orbán Gábor
Einstein: Berki Benedek / Garamvári Marcell
Frau Einstein: Szurdi Zsanna / Szabó Nikolett
Sally: Czukor Kinga / Reményi Anna
Tánckar:
Diallo-Szabó Jázmin
Farmosi Dóra
Medgyesi Klára
Halász Lilla
Lengyel Maja
Kupás Veronika
Szurdi Zsanna
Bocsor-Kovács András
Lucza Gergő
Kiss Ádám
Novák Timur
Stáb:
Rendező: Földessy Margit
Asszisztens: Czukor Kinga, Szabó Nikolett
Korrepetitor: Hunyadkürti Éva
Koreográfus: Makofka Blanka
Fény: Németh Barnabás, Urbán Dénes
Hang: Forgács Péter, Papp Szabolcs
