A lendvai LESZSZ Színház és a NNÁ / KIMI 12b. osztályának előadása kapta a hétvégén lezajlott fesztivál megosztott első díját.
Megosztott fődíj:
LESzSz Társulat /Lendva/: Rideg Sándor: Indul a Bakterház
Rendező: Pénzes Csaba
Indul a Bakterház (LESzSz Társulat, Lendva)
Ismét egy társulat, aki azt állítja magáról, hogy amatőr, pedig igenis profik. A LESzSz tagjai régóta színészkednek (civilben egyébként ők is számtalan foglalkozást űznek), de társulatként ez az első, bemutatkozó darabjuk. Állandó rendezőjük nincsen, több rendezővel is dolgoznak együtt. Ezúttal Pénzes Csaba munkáját dicsérhetjük. A társulat a jól ismert regény és a még annál is jobban ismert film alapján dolgozott, tehát bizonyos értelemben biztosra ment, de éppen a magas elvárás miatt akár el is lehetett volna bukni a dolgot. Azonban nagyjából két óra röhögést, önfeledt színészi játékot jelent az előadás: minden gesztus, figura, hanghordozás a helyén.
Kedvencem a piócás ember (Berden Mark), aki egyébként is egy nyurga, hosszúkás arcú fiatalember, de nagyon szépen emeli ki ezt a csúszó-mászóhoz való hasonlatosságot a karjáról lógó pár hosszú hínár, a túl nagy nadrág, a hózentróger. Egyébként is elég jól fest minden szereplő, pont még szerethetően groteszk a karakterében, még a nagyon ostobán dundi, rózsásarcú Rozi is (Kološa Tanja) (bevallom, a bizonyos jelenetnél, amikor a Patás (Kovač Álmos) újdonsült menyasszonyának idomait dicséri, egy ideig azt hittem, a tehénről van szó). Ez az alak egyébként, aki titokban maga az ördög, ismerős a húsz évvel ezelőtti Guns N’ Roses klipekből, keressék csak meg azt a részt, amikor Slash a tenger színén játszik a cilinderében, és nem látszik a hajától az arca. Eldönthetetlen, hogy országos cimborák vagy titkos ellenségek-e a bakterrel (Gal Patrik), aki azt képzeli, ura a helyzetnek, pedig leginkább a helyzet uralkodik őfelette.
A zajos káosszal csendőrünk (Magyar Alen) sem bír, csak frizurája és a nadrágja vasalása olyan rendezett, ahogy szakmája kívánja: egy pohárka bor, és a fegyelemnek vége. Bendegúz (Gal Tim) monoton hangon, faarccal elmondott beköpései, halk okoskodása így kifejezetten enyhülést adó a már-már túlzásnak ható, sok-sok ordítozás és buta csetlés-botlás közepette. Az ő egyetlen barátja az iszákos vasutas (Kovács Tibor ‒ Ringó), akiben Bendegúz a közös ellenség, a nyanya (Vörös Piroska) okán rögtön barátra lel – de talán azért is, mert ő a másik, aki átlátja a nyomorúságos helyzet visszásságait.
Hosszan nézzük ezt a kedves őrületet, a nem is annyira kedves csínyek sorát. Az eredetileg nagyobb térbe megálmodott darab a Patyolat színpadán összezsúfolódik kicsit, és lassan elgondolkodunk: mi lehet a kiút? Végig értékelem a megszólalásokat, a remek játékokat és a vicceket, a muravidéki tájszólás csengését a Bereményi-szövegen. Profi, ahogy kell. Végül tényleg elhiszem, hogy a sok rosszalkodás után Bendegúz valóban hazamegy, mert megérti, hogy anyukája – egyedül, nélküle – szomorú lehet.
NNÁ / KIMI 12.b (Budapest):
Füst Milán: Boldogtalanok
rendező: Zuti Krisztián
Füst Milán Boldogtalanok című drámája a fizikai színház elemeivel, sok eszközhasználattal, belső inspirációval – ezt ígéri a végzős osztály a színlapon. Az első pár perc után úgy érzem, a lehető legjobb értelemben vehetem a dolgot, és hamar megsejtem azt is, hogy a feszes tempó, a milliméterre és minden pillanatra kidolgozott mozgások, a szövegnek a mozgással harmóniában álló, vele együtt mozgó ritmusa nem is fogja engedni ellazulni, kibillenni az előadást. A jegyzetelést is félreteszem, nincs idő szünetet tartanom erre. A néhány tárgy a színpadon (létra, deszkák, teknő, kötelek) teljes mértékben megjelenítik a városi szegénynegyedbeli környezetet, nincs szükség semmi konkrét dologra a stilizáción túl.
A tárgyakkal való játék (nyíló és csukódó létra, lengő, ütköző hinták, ledőlő deszkalap) és a pattogós szövegmondás pontosan támasztja alá Húber Vilmos és a kihasznált, magukat kihasználni hagyó nők történetét, az érzelmeket. Szeretünk, félünk, haragszunk, féltékenykedünk, pont, amikor kell. Pergő homok a bor, pergő homok a vacsora, a magához ölelt gyerek; és pergő a párbeszéd. Időről-időre megjelenik némi erotika, ha a jelenet úgy kívánja, ha az a lényege. Annál nem több, ám nem is kevesebb. Nem gondolkodom azon sem, vajon miért duplázódnak egyes szerepek: lehet, hogy inkább a játszók létszáma határozta ezt meg, és egyszerűen kevés volt a szerep, nézőként mégis inkább az egyes szereplők többféle arca, dupla jelenléte lesz az érdekes.
Megosztott második díj:
KB35 (Inárcs): P – avagy jelenetek egy vándorszínész életéből
Rendezte: Boda Tibor és Kovács Zoltán
Kolozsvári hepaj Társulat /VMG, Budapest/
Regős Simon: Zile nebune in Cluj, avagy a kolozsvári őrült napok
rendező: Regős Simon
Legjobb férfi alakítás díja: Urszinyi Ádám (KB35, P – avagy...) P alakításáért
Legjobb női alakítás díja: Jánky Eszter (NNÁ/KIMI 12.b Boldogtalanok): Róza alakításáért
Különdíj: ROZÉ Társulat (Debrecen): V.A.r[ I ]áció
Szereplők-alkotók: Ré: Budaházi Réka, Zo: Bessenyei Zoltán
Minősítések:
Ezüst minősítés:
NNÁ / KIMI 12.b (Budapest):
Füst Milán: Boldogtalanok
rendező: Zuti Krisztián
Kolozsvári hepaj Társulat /VMG, Budapest/
Regős Simon: Zile nebune in Cluj, avagy a kolozsvári őrült napok
rendező: Regős Simon
KB35 Inárcs: P – avagy jelenetek egy vándorszínész életéből
Rendezte: Boda Tibor és Kovács Zoltán
LESzSz Társulat /Lendva/: Rideg Sándor: Indul a Bakterház vígjáték
Rendező: Pénzes Csaba
Bronz minősítés:
Blaha Színkör (Heves): Othello Gyulaházán
rendező: E. Turcsányi Katalin
TEDI (Székesfehérvár): Arany kétszer
Rendező: Somos Ákos
Féling Színház (Békéscsaba): PRAH
Rendező: Steinwender József
Projekt (VMG Budapest): A szerencsétlen
Rendező: Takács Olivér
A szakmai zsűri tagjai:
Szűcs Katalin Ágnes, kritikus
Felhőfi-Kiss László, rendező, színész
Kovács D. Dániel, rendező
