Valamiért az emberből mindig különös rajongást vált ki, amikor bepillantást nyerhet az általa imádott művész magánéletébe, hiszen a munkásságuk mellett mindenkit megmozgatnak az igazi családi sztorik. Ez alkalommal Szendrői Csabát, az Elefánt zenekar frontemberét kérdeztük, hogyan is telik náluk az év legmeghittebb ünnepe.
Mit jelent neked és családodnak az ünnep? Van bármilyen egyedi hagyományotok?
Elsőre az jutott eszembe, hogy semmi extra. Régen kifejezetten utáltam azt, ahogy a város már hónapokkal korábban felölti az álkarácsony-ruhát. Persze kereskedelmi szempontokból. Reflexből ódzkodtam az ünnepektől, mert fiatal forradalmárként ez volt a dolgom. De aztán valójában amióta született egy unokahúgom, meg öcsim, ez már nem igaz. Már van értelme a szentestének. Azóta igyekszik a család kicsit visszacsempészni a varázslatot. Van csillagszóró, meg félsötét, éneklés. Így van értelme. Még akkor is, ha jó lenne nem egy napra koncentrálni az ilyesmit. Segít emlékeztetni az embereket arra, hogy van értelme a szeretetnek. Meg hát ajándékot adni, kapni se szar. Ne legyünk fagyos(ál)szentek.
Mit szeretsz, mit tartasz fontosnak ilyenkor az ünnepek közeledtével?
A fahéjas-almás-mézes teát, ha meleg a kályha, meg hogy szabad nem kimozdulni legálisan is.
A karácsony már az év végét is előre jelzi, ami kicsit a számvetésnek is az időszaka. Hogyan értékelnéd az évet?
A hibákból tanultam, remélem. Hálás vagyok a dolgokért, amik előre visznek és haladnak, velem és tőlem függetlenül is. A zenekar él és virul, dolgozhatunk, ahogy dolgozhatok a készülő kötetemen is. Ha már nem érzem értelmetlennek az életet, akkor nagy baj nem lehet. Minden jó, és minden egyre jobb lesz.
Mit üzennél másoknak, mire figyeljenek, mit helyezzenek előtérbe ebben az időszakban?
Ami nem közhely? Úgyis mindenki tudja miről szól és miről kéne szólnia ezeknek a napoknak. Szerintem mindenki helyezze előtérbe a forralt bort, és söprögessen a saját háza táján úgy, hogy jövőre kicsit a világ megint csak barátságosabb hely legyen. Ha már segíteni nem tudunk, legalább ne ártsunk. Egy kis önzetlenség még nem harakiri. Az meg már fél siker.
A kiemelt kép Szollár Zsófi fotója
