Vannak, akiknek jót tesz a távkapcsolat – Kell Egy Még-interjú

A Kell Egy Még név ismerősen csenghet azok számára, akik otthon érzik magukat a magyar alter-blues világában. A 2016-ban alakult, jelenleg háromfős nyíregyházi zenekar két tagjával, Bodó Bencével és Rádai Péterrel beszélgettünk a pár héttel ezelőtti koncertjüket megelőzően, amiről a galériánkat itt találjátok.

Ez az utolsó koncertetek ebben a szezonban…

Bodó Bence: Igen, most úgy néz ki, hogy nem lesz idén több. Valószínűleg tavasszal sem lesznek gyakran, merthogy Tomi (Tóth Tamás), az énekesünk és gitárosunk kimegy Erasmusszal Barcelonába. Ez igazából már azelőtt letisztázódott, hogy a zenekar megalakult volna. Úgyhogy most nem lesz tavaszig normális felállásban zenekar. Most elbúcsúztatjuk ezt a settet, amit már korábban összeraktunk, és amiben azért már jó kétéves dalok is vannak. A számok közül vannak olyanok, amiket még akkor írtunk, amikor hatan voltunk, billentyűvel, két gitárral, trombitával. Azokat elég szívás volt összehangszerelni hárommá. Úgyhogy ez a mai koncert lesz a búcsúja ennek a setnek. Tavasszal nagyon sokat szeretnénk írni, ráadásul azt lehet online is. Már most is van rengeteg ötletünk, csak most erre a bulira nagyon sokat készültünk, úgyhogy azok most ott lapulnak a fiókban. Hogyha minden jól megy, akkor tavasz végére legalább egy EP, de lehet, hogy nyár végére inkább egy nagy hangvételű lemez lesz. És akkor nem úgy telik el ez a félév, hogy csak ülünk, és nem történik semmi, hanem úgy, hogy produktívak vagyunk. Dehát mi itt maradunk egymásnak Petivel (Rádai Péter, dob).

Akkor tehát a következő félév az alkotásról fog szólni, aztán tavasszal újult erővel nekivágtok albumostul, mindenestül?

B. B.: Igen, legalábbis ez a terv, aztán hogy ebből mi valósul meg, az kérdéses, de nagyon csalódottak lennénk, ha tavasz végére nem tudnánk kijönni egy új albummal. Mert tényleg, nagyon-nagyon sok ötletünk van, főleg mióta hárman vagyunk, azóta könnyebben működik. Nincsenek még részletesen kidolgozva, de ha ez megtörténik, akkor szerintünk tavaszra kész lesz.

Immár két éve zenéltek együtt egy bandában, ez alapján ismerve a kapcsolatotokat, mennyire lesz nehéz ez a fél év, amit külön fogtok tölteni?

Rádai Péter: Történt már ilyen, Bence (Bodó Bence, basszusgitár) is otthagyott egyszer minket fél évre ugyanúgy, Erasmusszal. Akkor még számokat is vettünk fel, miután hazajött.

Akkor ti ilyen távkapcsolatban nyomjátok?

B. B.: Igen-igen, nekünk így működik. Néha jó is, mert szinte együtt élünk: két napnál többet nem töltünk külön soha. Úgyhogy lehet, hogy jót is tesz a fél év különlét. Amikor én voltam Hollandiában fél évet – ami amúgy viszonylag hirtelen történt és nem volt betervezve -, pont akkor értünk egy olyan folyamat végére, hogy jött egy stúdiólehetőség. Kimentem februárban, áprilisban felvettünk egy dalt, úgy, hogy én nem voltam itthon az előtte lévő időszakban.

Akkor szinte produktívabbá tesz titeket, hogyha valaki elmegy?

B. B.: Lehet, igen, most majd megint kipróbáljuk. Ha tavasszal is működik, akkor Petinek nincs választása, jövőre neki is muszáj elmennie. Tomi tervezi, hogy hazajön, és akkor majd tudunk koncertezni is egyet-kettőt; meglátjuk, ez majd elválik, hogy hogy lesz.

Mondtátok, hogy még ennyi idő elteltével is minden koncert előtt ugyanúgy izgultok, de így, hogy nemsokára kimarad fél év, szerintetek sokkal nehezebb lesz a visszatérés? Érződni fog rajtatok, hogy inkább az alkotásról szólt ez az időszak és nem a koncertezésről?

B. B.: Biztos fog érződni, hogy kimaradt fél év. Nekem például jobb volt, amikor hazajöttem, mert nagyon-nagyon hiányzott és valahogy nagyobb stenk volt az egészben, mint amikor szinte minden hónapban volt egy koncert és hozzá voltunk szokva. Szerintem jobb bulikat is toltunk, amikor hosszabb idő kimaradt, én legalábbis mindig jobbnak éreztem. De igen, szerintem tud ez majd működni és tényleg úgy fogjuk élvezni. Persze, most is szeretjük, csak annyit vagyunk együtt… Majd romantikusan futunk egymás felé a repülőtéren, amikor Tomi visszajön!

És nem terveztek kimenni hozzá és akár ott forgatni egy klipet?

B. B.: De, vannak igazából ilyen tervek. Sőt, az eredeti ötlet az volt, hogy mi visszük ki kocsival, de ez nem fog megvalósulni. Szerettünk volna egy Európa-turnét, hogy bérlünk egy kocsit és nekivágunk, megállunk különböző helyeken és végigtoljuk, de végül ez nem fog összejönni. Ráadásul januárban megy ki, tök hideg van, majd inkább visszafele.

Valami kis ízelítőt elárultok az új albumról?

B. B.: Új album, hát ezt így nagyon belengettem, de még semmi sem biztos. Talán annyi, hogy sokkal egységesebbek lesznek a dalok, lehet, hogy azért is, mert kevesebben lettünk, és ezzel nem keverednek annyira a műfajok és a stílusok. Nagyon különböztek a stílusok az előző felállásban. Még a mai koncert is olyan lesz, hogy rá lehet húzni egy dalra, hogy drum and bass, van amire, hogy alter, van ami punk, sőt, van amire megkaptuk, hogy jazz. Jó, azt mondjuk egy punk srác mondta. Szerintem most nagyon beálltunk egy vonalra, ami működőnek látszik. Alapvetően alter-blues-nak tartjuk magunkat, mert nagyon gitár alapú, de elég alternatív is, nár azt rá lehet mondani itthon mindenre, amit nem lehet besorolni.

Hogy tudjátok értékelni ezt az évet így, hogy elérkeztetek az idei utolsó koncerthez?

B. B.: Pont az év elején volt, hogy feloszlott a nagyobb zenekar, úgyhogy átírtuk a számokat három emberre. Nyáron két fesztiválunk volt és új számokat próbáltunk írni, most ősszel pedig fel is vettünk egyet. Igazából kívülről nézve, vagy legalábbis a Facebook-oldalunkat pörgetve úgy néz ki, hogy ez az év eléggé lapos volt és nem történt semmi. Valójában nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy hogyan fogunk hárman dolgozni, illetve szakítottunk időt olyanokra, amikre eddig nem figyeltünk tudatosan. Például, hogy hogyan épülnek fel, hogyan kell felbontani minden részét a daloknak. Remélem kívülről is érződik, hogy mennyivel több munka van egy dalban, mennyivel átgondoltabbak. Régebben azért a hatos felállásban el is lehetett kicsit bújni, hogy hát ott majd sokan leszünk, nagy a hang, hadd menjen. Ez persze nem minden bandára igaz, de ránk sajnos az volt. Most viszont nagyon sokat dolgoztunk ezeken az apróságokon, hogy jók legyenek.

A kiemelt kép Magyar Sára Veronika fotója