“Tele van zenével és logisztikával” – Beck Zoli karácsonyi interjú

Vincze Bence 2018. dec. 20. 0 10

Valamiért az emberből mindig különös rajongást vált ki, amikor bepillantást nyerhet az általa imádott művész magánéletébe, hiszen a munkásságuk mellett mindenkit megmozgatnak azok az igazi családi sztorik. Ezúttal Beck Zolit, a 30y frontemberét kaptuk el szombathelyi szerzői estje előtt, hogy megtudjuk milyen náluk a karácsonyi készülődés és az ünnepi hangulat. 

Milyen Beck Zoli karácsonya? Hogy néz ki nálatok az ünnepi időszak?

A karácsony egy része olyan, mint bárkinél, akinek családja van; egy logisztikai kaland. Ki kell találni, hogy utazunk el a szüleinkhez, hogy találkozunk a lányunkkal, aki Bécsben tanul már, aztán hogyan találkozunk az unokahúgainkkal, akik közül az egyik Hágában tanul, a másik pedig szerencsére Pécsen van. Az ő szüleikkel hogyan találkozunk. Akkor hogy helyezzük el úgy a nappaliban a szétnyitható asztalt, hogy ha köré ülünk, az egész család elférjen. És ha lejön mindenki hozzánk Pécsre, akkor ki hol aludjon ahhoz, hogy aztán másnap, aki korábban megébred, annak ne kelljen átesnie valakin, miközben elindul a WC felé. Ez a kaland…

Szerencsére mindenki borzasztóan szereti Kacat kutyánkat, ezért aztán nagy örömmel alszanak nálunk, és mindenki arra számít egész éjszaka, hogy valaki mellé odabújik a Kacat, ami azt is jelenti, hogy tulajdonképp körbejár a házban és mindenkinél ledől egy kicsit. Nagyjából ez a mi karácsonyunk, ha ilyen egyszerűen kellene összefoglalnom.

Meg nyilván a karácsony az ajándékkeresés is, és ilyen tekintetben egy külön kihívás, hogy mit adjunk a gyerkőcöknek úgy, hogy az számukra egyszerre legyen hasznos és érdekes. Sokat voltunk az elmúlt időszakban – és remélem a lányom nem olvassa majd – hanglemezboltokban és különböző online store-okon, bakelit ritkaságokat kerestünk, mert viszonylag nagy bakelitrajongó az egész család. Tulajdonképpen, ha úgy kellene leosztanom, akkor négyen vagyunk a családban a Kacat kutyával együtt, és abból hármunknak van lemezjátszója – a kutyának MÉG nincs – és állatira bírjuk ezeket a tárgyakat. Egyszerűen azt az élményt, hogy egy tényleges tárgyon mechanikusan jön létre a hang -a lemezjátszónak megvan ez a csodája, amiben ez a mechanikus élmény ténylegesen csodás dinamikát csinál a zenének. Tessék, milyen Beck Zoli karácsonya…


“… Tele van zenével és logisztikával. Zenélek és vezetek, amit általában a hétköznapjaimban is csinálok.”


Fotó: Lutor Katalin

Ez a hagyomány általában? Hogy az egész család összeül nálatok?

Minden évben kitaláljuk, hogy kinél találkozunk. Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen az Ajka-Nagykanizsa-Pécs tengelyen valahol, és az idén nálunk lesz. Részben ez praktikus, mert karácsony-szilveszter között mi játszunk általában, ilyenkor viszonylag nehéz sokat mozognunk. Másrészt a kicsi lányunk hazajön Bécsből, nyilván hozzánk érkezik, de ettől függetlenül elutazunk Ajkára, az én szüleimhez is. Ez egy ilyen ügy, én alapvetően nem voltam egy karácsonyrajongó, de azt hiszem, hogy mostanra egész jól viselem.

És ki díszíti a karácsonyfát?

Nálunk a karácsonyfa díszítését általában közös aktusként szoktuk megoldani, és ráadásul mi nem is 24-én díszítünk, hanem kicsit előbb. Bent a házunkban nincs is karácsonyfa. Egyfelől azért, mert ültettünk egy kis fenyőfát a kertünkbe, másrészt meg eleve van még ott egy óriási fenyőfa. És általában azzal töltjük az időt, hogy kimegyünk a nagy fához, meg a kicsihez, és akkor a kicsit is feldíszítjük, meg a nagy fát is, és akkor örülünk ennek. Jellemzően a kertben ajándékozunk, ami tulajdonképpen abból áll, hogy mindenkinél van zseblámpa, telefon, és megpróbálja megkeresni, hogy melyik ajándék az övé a fa alatt. Talán most már évtizedes hagyomány, hogy nem akarjuk, hogy fa legyen kivágva emiatt. Amikor panellakásban éltünk, akkor földlabdás fenyőt vettünk,és akkor kerestük a barátainkat, akik kertes házban laknak, hogy kinek ajándékozzuk oda karácsony után. Aztán, hogy most már tíz éve lassan kertes házban élünk, azt gondoltuk, bent ne legyen karácsonyfa, hiszen van két fenyőfánk is a kertben.

Fotó: Lutor Katalin

Most, hogy így nálatok lesz a karácsonyi családi összeülés, neked van valami karácsonyi specialitásod, amivel megleped őket? Szoktál főzni?

Mi annyi mindent csinálunk együtt tulajdonképpen, hogy nincsenek ilyen szerepek, hogy apa készíti a halászlét és évente egyszer úgy csinál, mintha jófej lenne. Másrészt nálunk sokféle menüt kell összerakni. Mivel a csajom nem ehet búzát, kukoricát, tojást, tejet, ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen az ételek java részét, amiket megszoktunk. A kicsi lányom és én, meg a kicsi lányom pasija vegetáriánus, egyik unokahúgunk vegán, most ebből az következik, amikor össze kell rakni egy karácsonyi menüt, akkor át kell nézni a listát, hogy mit lehet elkészíteni. És akkor megpróbálunk fedésben készíteni ételeket.

Végezetül mit üzensz az embereknek, mit helyezzenek előtérbe ebben a karácsonyi időszakban?

Azt kellene előtérbe helyezni karácsonykor, amit mindig: a gyűlölet nem visz előre. A szeretet visz előre. És ennek nem a nyálas egynapos élményét kell megélni, nem is a megkönnyezendő, ilyenkor zsigerileg ható reklámokat, hanem egyszerűen azt a tényt, hogy az a társadalom, amelyikben a gyűlölet erősebb, mint a szeretet, működésképtelen. Ez mindannyiunknak tényleges egyedi felelőssége.

Kiemelt kép: Lutor Katalin fotója

Tags: Ajka, Beck Zoli, család, énekes, gasztronómia, hanglemez, interjú, karácsony, karácsonyfa, koncert, Pécs, portré, Szombathely, zene, zenekar Categories: PORTRÉ
Related Posts