A Beb-Hop Slammers: egy olyan zenekar, amely a fúziós-jazz, a hiphop és a nyugati parti funk elemeit összemosva teremt sajátos atmoszférát a hazai könnyűzene színterén. A zenekar énekesnőjével, Békés Dorkával, gitárosával, D. Tóth Leventével és menedzserükkel, Terényi Eszterrel beszélgettünk kihívásokról, jövőbeni tervekről és a február 11-i koncertről.
2018-ban megkaptátok a Hangfoglaló program támogatását. Milyen hozadékai voltak?
Levi: Nagyjából úgy tudnám elmondani, hogy egyrészt én már annak örültem, hogy el tudtuk dönteni a kétéves munka után, hogy ezt megcélozzuk. Ezzel kapcsolatban, azt hiszem, Ariel fogalmazott úgy, hogy a legnagyobb ajándék, amit a Hangfoglalótól kaptunk, az a stressz volt a határidők miatt. Itt rádöbbentünk, hogy voltaképpen mivel is jár ez az egész. Ha már nem egy hakni zenekar vagyunk, akkor igenis komolyan kell venni, és fontos dolgok vannak, nemcsak annyiból áll az egész, hogy felmegyünk a színpadra, és játszunk, hanem a háttérben is zajlik egy csomó dolog. Ez már a legelején beindult. Emlékszem, amikor rávettük magunkat, hogy megírjuk ezt a pályázatot, már akkor sem volt egyszerű, pláne, hogy az előző évben is pályázni szerettünk volna, csak akkor lecsúsztunk róla. Ariellel írtuk a pályázatot, hat vagy nyolc órán keresztül. Mindent bele szerettünk volna írni, így elég időigényes volt. Megírtuk a lemezt, volt természetesen egy lemezbemutatónk, és csináltunk egy klipet is. Ha valamit nyertünk az egészből, akkor azok ezek a dolgok, természetesen a rengeteg tapasztalat mellett. Nagyon nehéz összehozni a próbákat, mindannyian kikerültünk már az egyetemről, dolgozunk, és így nem egyszerű. Ha nem lett volna Ariel, össze se jött volna ez az egész dolog. A videoklipet egy az egyben ő szervezte, ő ötletelt nagyon sokat. Mi csak megkaptuk a dátumokat, hogy mikor, hova kell mennünk, és ennyi. A lemez egy kicsit más téma volt. Nem volt semmilyen anyagunk, gyakorlatilag a nulláról kezdtük az egészet. Nem voltunk vele tisztában, hogy igencsak húzós lesz. Ariel csinált timeline-t, hogy meddig mivel kell végeznünk, és így is csúsztunk elég sokat.
Milyen kihívásokkal álltatok szemben a már korábban említetteken kívül ez idő alatt?
Dorka: Én is az időt tudnám mondani: legfőképpen az alkotói folyamat szorult korlátok közé. A stressz, meg hogy haladni kell, nyilván nem úgy hat az emberre, hogy inspirációkból tud mondjuk írni, vagy alkotni, hanem mint egy munkadarabot, meg kell csinálni időre. Mindazonáltal szerintem egy jó anyagot hoztunk össze; Figure Out The Way a lemez címe egyébként.
L: Én például nagyon kíváncsi lennék rá, hogy Dorka hogy osztja be az idejét, mert azt tudom, hogy amikor meg kellett írnom a fúvósoknak a kottát, akkor nagyon el voltam havazva, és Ariel mindig jött, hogy na, készen van már? Én éjjel dolgozom, úgyhogy nem volt egyszerű összehozni. A legtöbb szám nyáron íródott, amikor szezon van a vendéglátásban, és az nagyon fárasztó volt, úgyhogy a szabadnapjaim nem heverészéssel teltek, hanem munkával. A Lay next to me-t például babfőzelék főzés közben hangszereltem meg. Az ego miatt egy kicsit nehéz volt a történet, mert mindenképpen azt szerettem volna, ha ez az én nevemhez fűződik. Arra meg külön büszke vagyok, hogy itt már nem használtam kottaíró programot.
Milyen visszajelzések érkeztek a lemezzel kapcsolatban?
D: Én mindig próbálom ezeket kizárni, soha nem vagyok magammal megelégedve, ezáltal nagyon ki vagyok élezve a negatív kritikára, még akkor is, ha az építő jellegű. A lemezbemutatónk novemberben volt, szerintem rettentő jól sikerült, nagyon szuper visszajelzéseket kaptunk. Ha a közönség a mérce, akkor abszolút plusszos számomra.
L: A lemezbemutatót én is kiemelném, a közönségnek az a visszajelzése, hogy jó, amit csinálunk, erre a lemezbemutatóra ráadásul dupla annyi embert sikerült megmozgatni, mint előtte bármikor. Az önálló bulikra mindig ilyen százan-százötvenen jeleztek vissza a közösségi médiában, a most következő koncertünkre (február 11. Szimpla Kert! – a szerk.) pedig egy nap alatt érkezett ennyi visszajelzés. Az például nagyon király még, hogy Eszter, a menedzserünk maga is zenész, és ilyen szemmel meg füllel tudja figyelni ezt az egészet.
Eszter: Az is nagyon jó visszajelzés volt még a szakmától, ahogy megjelentek az új anyagok, sokkal fogékonyabb lett a sajtó is meg a médiumok, szóval szerintem sikerült nagyon szuperül megszervezni a lemezbemutatót is, meg a lemezpremiert. Sőt, még a Petőfi TV-be is behívták a zenekart, ezzel megvolt az első TV-szereplésük a srácoknak, és ez nagy dolog volt mindannyiunknak.
Hogy érzitek, sikerült bekerülni a magyar zenei élet körforgásába?
L: Én úgy érzem, hogy még nem. Most, hogy kiadtuk a lemezt, elindultunk egy úton, megyünk előre, és úgy érzem, jól haladunk. Vannak még olyan zenekarok, akikkel nagyon szeretnék együtt játszani, például a Zip abszolút meggyőzött. Azt talán el is árulhatjuk, hogy már szerveződik ez a bizonyos koncert a jövőben, ami szerintem nagyon izgalmas lesz, mert új közönség is láthat minket.
A dalaitok eddig angolul íródtak. Kacsintgattok esetleg a magyar nyelvű szövegek felé?
L: Szeretnénk mindenképpen magyar nyelvű számot, nagy kihívás lesz ez szerintem idénre. Ariel viszont nagy király benne, hogy ha adok neki egy számot, akkor csinál belőle egy remix verziót. Gondolkozunk rajta, hogy majd kiadunk egy négy-öt számos remix EP-t az első lemezünkből. Van egy magyar nyelvű számom, ami elég popos, úgyhogy azt abszolút Arielre bízom, hogy csináljon belőle R’n’B-t.
Kipróbálnátok magatok külföldön, vagy egyelőre itthon szeretnétek építkezni?
E: Vannak már ilyen tervek, főként a környező országokban gondolkozunk, de nagyon jó lenne megcélozni különböző showcase fesztiválokat is. Nyilván először itthon kell stabil alapokon állnia a zenekarnak, utána érdemes elmozdítani kifelé. Nagyon jó lenne idén ősszel mondjuk már Bécsbe elmenni.
Milyen hazai klubokban, fesztiválokon tudjátok elképzelni magatokat?
E: Először mindenképpen a pesti klubokat kell meghódítani. Így, hogy például a Kuplung is bezárt, nehezebb dolguk van a feltörekvő zenekaroknak, egyre kevesebb hely van, ahol nyitottak az új dolgokra. Nyilván szeretnénk menni vidékre is, tök király lenne például, ha a srácok előzenekarként is kipróbálnák magukat, ez is fontos lenne szerintem.
L: Konkrétan meg tudnék nevezni helyeket, amiket szeretünk, és jó lenne mondjuk visszamenni. Ilyen például a Dürer, ide nagyon király lenne visszatérni, mondjuk ősz környékén. Szerveződik elvileg egy kobucis buli is, itt is játszottunk már, és az is nagyon emlékezetes este maradt mindannyiunknak.
Több fajta felállásban is láthattuk már a zenekart. Meséljetek egy kicsit erről.
L: Nagyjából ez eddig úgy zajlott, hogy mi ketten Ariellel eldöntöttük, hogy mi hogyan lesz. Ezen mostantól változtatunk, és együtt fogjuk az ilyet átbeszélni. Mindig a helyszín és az esemény hozza, hogy mit lehet és mit nem. Az első koncerteken még csak egy fúvósunk volt. Utána játszottunk fúvós nélkül, ekkor át kellett variálni a számokat, hogy az az egy szólam ne hiányozzon. A Mikában szerettünk volna csinálni egy olyan bulit, ahol már két fúvósunk van, mert az én fejemben az egy nagy esemény volt, mert hú, három zenekar van, és akkor toljuk meg. A Szimplában már három fúvóssal játszottunk, mert az meg az első lemezbemutatónk volt, akkor azt gondoltam, hogy valamit rakjunk oda, hogy leolvadjon az első sor arca a fúvósoktól; ez is elég jól sikerült. A novemberi lemezbemutatóra pedig már öt fúvóssal mentünk, pedig eredetileg héttel szerettünk volna, csak ketten annyira foglalkoztatott zenészek, hogy sajnos nem voltak itthon a koncert idején, ezért nem tudták elvállalni. Most a Szimplában viszont fúvós nélkül fogunk játszani, mint a legelején. Most ez a koncepció.
Ezen kívül mivel készültök még a Szimpla Kertes koncertre?
D: Igazából majdnem a lemezbemutatós szettel készülünk, úgyhogy aki lemaradt volna, annak most az újdonság erejével hat, illetve aki újra meghallgatná, annak is ott a helye. Sokkal minimálabban fog szólni, újdonsággal egyelőre nem készülünk, mert azt még későbbre tartogatjuk. Viszont itt lesz először, hogy fizikai formában is haza lehet vinni majd a lemezt.
L: Annyiban lesz ez különleges, hogy mivel én ott dolgozom, ott lesznek a kollégáim is. Úgy tekintünk ott egymásra, mint egy kis családra. Az előző bulinkon is úgy volt, hogy aki dolgozott aznap, az ott volt a szünetében, és tök jól tud esni ez a fajta támogatás is. Családias lesz, mint egy házibuli.
Milyen terveitek vannak 2020-ra?
L: Először is pihenünk. Idén nem lesz új lemez, viszont készülünk újdonságokkal, lesznek single-ök, tervben van egy videó, aminek még nem találtuk ki a koncepcióját, de azt már tudjuk, hogy melyik számhoz szeretnénk forgatni. Meg vannak őszre ugye külföldi tervek. Most szervezik a fesztivál fellépőket, úgyhogy az még nem derült ki, hogy hol leszünk láthatóak a nyár folyamán. Jó lenne csinálni még egy olyan bulit a Dürerben, mint a novemberi volt.
D: Idénre még esetleg a legelső album remixes verziója van tervben, meg egy EP.
E: Nagyon kreatívak és aktívak most a srácok, nagyon sok ötletük van. Most már tisztában vagyunk azzal, hogy milyen időre dolgozni, és ennek fényében úgy fogjuk megtervezni ezt az évet, hogy „belső” határidőket adunk magunknak. Bizakodóan tekintünk erre az évre. Addig is, február 11-én találkozunk a Szimpla Kertben!
