„Vegyük észre, ha egy társunk némán segítségért kiált, ne fordítsuk el a fejünket, ha látjuk, baj van. Ismerjük fel a démonainkat, és bocsájtsuk el őket egyenként.” – olvashatjuk a Your Last Steps zenekar új albumának, a Kezemben tartomnak bemutatását oldalukon. Az első albumhoz képest teljesen más tematikájú dalokkal folytatják, gőzerővel. Volt szerencsém legújabb, most készülő dalukba belehallgatni, amelynek alig várom a kész verzióját. Addig is, hallgassátok meg ti is eddigi számaikat, és olvassatok is róluk – Kovács Ádámmal, a zenekar gitárosával beszélgettem.

Hogyan sodródtatok egymás mellé és váltatok zenekarrá?

Jelenleg ötéves a zenekar, és öten szorgoskodunk benne: az őssejt, az alapító, a csapat lelke Bognár Máté ritmusgitáros, Partics Krisztián énekesünk három éve csatlakozott felváltva az előző lány énekest, a két legfrissebb tagunk pedig Major Arnold a dobokkal, és Kodela Gergely a basszusgitárnál. Engem Máté kérdezett meg két éve, hogy lenne-e kedvem velük zenélni mint szólógitáros, mert hallott játszani egy koncerten, ami az akkori együttesem utolsó fellépése is volt, szóval utána épp szabad voltam. Az anyag, amit mutatott, nem győzött meg túlzottan, de hallgatva őket mégis támadtak az ötletek, úgy éreztem nagyon könnyen jobbá lehetne ezt tenni, láttam magamat a dologban. Egyszerűen fellelkesedtem Máté lelkesedésétől, ezért igent mondtam: fogtam a gitárom, bedobtam a hátsó ülésre, és elmentem az első közös próbánkra.

Milyen helyeken léptetek fel eddig?

A legnagyobb rajongótáborunk Nagykanizsán van, így kezdetben oda koncentrálódtak a fellépéseink, de voltunk Budapesten is több alkalommal. Fesztiválokon is megfordultunk: nekem a legnagyobb élmény a 2017-es Rockbalaton volt Fonyódon. Az Engedd hogy nótánkat a mai napig nem sikerült sehol máshol olyan beleéléssel előadnunk. A hangulat és a nagyszínpad élménye a pillanatban olyan spontán megoldásokat hozott belőlünk elő, ami nagyon jól sült el. Én azt az improvizált futamot a szólómban azóta sem tudtam reprodukálni, a szám végén pedig fordulatos ütemváltás állt be, amit Krisztián kellően intenzív energiával le is követett.


„Nekem a The Beatles volt az, 

ami meggyújtotta a kanócot.”


Melyik zenészek voltak rátok hatással?

Minden gitárosnak van egy példaképe, aki az első lökést adta afelé, hogy megtanulja a hangszert. Nekem a The Beatles volt az, ami meggyújtotta a kanócot. Mai napig tud újat mutatni a zenéjük számomra, mindig van, amit felfedezek a dalaikban. Elképesztő, hogy milyen dallamokat komponáltak össze, és milyen színes és változatos a munkásságuk. Ami pedig arra sarkalt, hogy ne ragadjak meg a tábortűz dalok szintjén, hanem menjek el a szólógitározás felé, az pedig konkrétan egy szám volt: a Rock and Roll a Led Zeppelintől. Ahogy az a riff megszólalt a The song remains the same koncertfelvételükön, és megnyitotta a showt, az egy monumentális pillanat volt számomra. A mai magyar zenekarok közül a Road az, amit szívesen hallgatok, mert tetszik a dalaikból áradó nyers energia.

Forrás: Your Last Steps Facebook

Ki írja a dalszövegeket? Mi ihlette a dalokat?

Kényes téma, amire most a kérdés irányul. Amikor azt mondtam, hogy az anyag nem teljesen nyerte el a tetszésem a megkeresésemnél, az elsősorban a szövegek miatt volt, amiket éretlennek éreztem. Krisztián és Máté a két rímfaragó nálunk. Így utólag már elfogadtuk, hogy volt egy ilyen korszaka a zenekarnak. Ma már én is másképp értékelem: Máté ezeket a sorokat valóban egy love-kómában, vagy esetleg szakítás után írta és még fiatal volt, ő csak kiadta az őszinte impresszióit. Az őszinteséget a zenében pedig értékelni kell, így a dallamosabb darabokat mai napig játsszuk koncertjeinken is. Az új anyag viszont már más tészta, itt már érettebb gondolatok/érzések is megmutatkoznak, köztük a félelmek, függőségek.

Mit jelenít meg ennek az új albumnak a borítója?

Az albumborító az én ötletem volt, sok energia volt, mire végső formáját megkapta: ezen egy lány látható, akinek végtagjaihoz halványan szálak vannak rajzolva, aminek a másik végén egy rosszarcú, árnyszerű alak karmai vannak, aki muppetszerűen irányítja a lányt. Ő a félelmeink, fóbiáink, függőségeink megtestesítője. Sokszor tudjuk, mi volna a helyes az életben, de mégis van bennünk valami visszatartó erő, ami miatt nem cselekszünk. Ez lehet onnan kezdve, hogy nem mersz egy neked tetsző lányt/fiút megszólítani, odáig bezárólag, hogy tudod, a dohányzás nem tesz jót az egészségnek, mégsem tudsz róla leszokni. Ezeknek a belső gátjainknak az okait érdemes átvilágítanunk az értelem fényével, elemezni és megérteni őket. Sokszor például rájövünk arra, hogy félelmeink alaptalanok. Ezt a meccset mindenkinek le kell játszania magával. Ha ezt felismertük, jó úton vagyunk afelé, hogy a feltárt démonainkat, ha kell segítséggel, de el tudjuk egyenként bocsátani


„Sokszor tudjuk, mi volna a helyes az életben, 

de mégis van bennünk valami visszatartó erő, 

ami miatt nem cselekszünk.”


 

Milyen különbségek vannak még a két album között? Milyen változások vannak?

Mind zenében, mind mondanivalóban, mind a felvételek minőségében hatalmas lépés az új album, a Kezemben tartom az Elrejthetetlenhez képest. Egyrészt Máténak igencsak sikerült elmélyítenie a studiótechnikában szerzett ismereteit, amitől sokkal jobban szólunk felvételen, másrészt képbe került a hét húros gitár, ami felfrissítette a hangzást. Én gitárszólóimmal és betéteimmel öntözöm a zenénk virágát, Krisztián pedig egyre jobb érzékkel hoz be új szólamokat. A fejlődés könyékpontja az Örökre című számnál érhető tetten a leginkább: ennek a dalunknak ugyanis van egy régebbi változata az „Elrejthetetlen” korszakból, és egy újra felvett klippes verziója is, amit később vettünk fel, és amiben megjelenik mindaz, amit előbb említettem. Én is személy szerint itt csatlakoztam az együtteshez, és ez volt az első szám, aminél már én is hallható vagyok a felvételen.

Mekkora rajongótáborral büszkélkedhettek?

Nem szeretnénk mi ezzel büszkélkedni, inkább csak örülünk annak, ha valakinek tetszik és örömét leli abban, amit csinálunk. De ha ez számít bármit is, ha most ránézek a Facebook követőink számlálójára ebben a pillanatban, akkor 857-et mutat.

Mik a terveitek a jövőre?

Egy színvonalas, saját anyagból építkező élő koncert-showt készíteni, majd pedig egy turné keretein belül előadni minél több helyen. Ha a hallgató elmegy az előadásunkra, még ha csak egy kicsit is, de érezze úgy, hogy több lett koncert végére azáltal, hogy meghallgatott minket, mint azt megelőzően.

Mi a zenekar álma?

Elérni a 858 Facebook követőt. (nevet) Az, hogy saját dalokat adhatunk elő és a közönség vevő rá, már alapjaiban tartalmaz mindent. A tét persze növekedhet mint a Texas Hold’emben, de a játék ugyanaz marad. Mi élvezzük ezt a játékot, a többit meg majd meglátjuk.

A kiemelt kép Bogár Noémi fotója