Az f21.hu csapata fontos küldetésének tartja, hogy igényes tartalmat közvetítsen a kultúráról, illetve mindenről, ami a fiatalokat érdekli és foglalkoztatja. Erre biztatjuk a baráti újságokat is, melyek közé most a szombathelyi Kereskedelmi és Vendéglátói Szakképző Iskola és Kollégium, vagyis „Az Orlay” diáklapja, az Orlay-ablak is csatlakozik. Várjuk az egész országból a céljainkkal szimpatizáló kisebb és nagyobb médiumok jelentkezését, elvégre van hely a sokszínűségre! Ezen a ponton azonban szeretnénk átadni a lehetőséget az Orlay-ablaknak, hogy saját szavaikkal mutassák be, mivel is foglalkoznak.
Az Orlay-ablak a SzOSzC Kereskedelmi és Vendéglátó Szakképző Iskolája és Kollégiuma iskolai blogja, ahol minden fiatal, aki ambíciót érez magában, kibontakoztathatja tehetségét az írásban, fényképezésben, rádiózásban és videózásban.
De kezdjük az elején. Mint minden médiafelületnek, nekünk is van a múltunk. Baranyai Ákos tanár úrtól indult az oldal ötlete, aki részt vett egy határon túli kiránduláson. Az ottani iskolában volt iskolaújság, és sulirádió is, pedig maga az intézmény kisebb a miénknél! Mindenképpen szerette volna, hogy nekünk is legyen saját iskolaújságunk. Ezért lépéseket tett, és az iskola igazgatóhelyettese megkereste Balázs Viktóriát, hogy szerkessze a blogot, mivel ő ért az informatikához. Eleinte feladatai csak az iskolaújság tördelésére terjedtek ki: „Emlékszem még a nyomtatás előtt egy órával a szünetben behívtak az infóterembe, hogy javítsak az újságon, mert valami elcsúszott a címlapon” – mesélte Viki.
Az első újság sikert aratott, ezért a néhány fős csapat már tervezte a következőt. Az elképzelés az volt, hogy minden félévben két újságot adnak ki, a témákat többnyire Viki találta ki. Addig fejlődött a dolog, hogy végül hat iskolaújság készült el! Ezek közül az első még csak 12, míg az utolsó már 46 oldal volt, egyértelműen látszott a fejlődés. Az olvasó az iskolai általános hírektől kezdve, tanárokkal való interjúkon keresztül, a képregényig mindent megtalált. „Aztán valahol becsatlakozott egy új mentor a csapatba – Sárayné Süle Gabriella tanárnő -, talán akkor, amikor 11. osztályban gazdasági ismereteket kezdett tanítani nekünk. Tanárnő által néhány újságírással kapcsolatos pályázatot is részt vehettem, kisebb nagyobb sikerekkel. Onnantól kezdve segítette munkásságomat, az Orlay-ablak csapatát.”
Mivel iskolánk tovább már nem tudta finanszírozni az újság nyomtatását, így elő kellett rukkolni egy új ötlettel, hogy az eddigi munka ne vesszen kárba. Így jött az „ingyenes” és modern ötlet: csináljuk blogot! Nyáron Viki megalkotta a blogot, egy másik tag, Reiner Dóra pedig a facebook oldalt. Dóri csatlakozásával kezdődött meg a sportrendezvények tudósítása is, valamint ő lett a videósa – fotósa az ablaknak.
„Ahogy nőtt az érdeklődés, egyre több dologról szerettünk volna írni: kezdtem rájönni, hogy kevesen vagyunk, így időszerű lett új tagokat toborozni. Tehetséges jelentkezők akadtak szerencsére, de egy darabig senki nem akarta igazán átérezni, hogy mi is igazán ez a blog. Mindig is azt szerettem volna elérni, hogy az embereknek szüksége legyen az Orlay-ablakra, hogy egyszer azt halljuk a folyosón: „nézd ott vagyok az Orlay-ablak fotóján”, vagy „olvasd el ezt a cikket, tök jó prezentációt tudtam a segítségével csinálni”. Vagy csak éppen azt lássuk, hogy a blogot olvasgatja valaki a telóján és nem pokémonokat keres a suliban, esetleg galacsinnal dobálja az osztálytársakat.”
Itt veszi át a szót Vikitől az oldal jelenlegi főszerkesztője Peresznyák Réka, aki oldalunknak is írója. (A szerk.)
Személy szerint 2013-ban csatlakoztam a csapathoz, friss orlays-ként. Érdekelt az írás, és fejlődni szerettem volna benne. Három, számomra ismeretlen emberrel találkoztam, akkor ők alkották a csapatot, de így is megállták a helyüket. Velem együtt jelentkezett egy osztálytársam, később pedig többen is csatlakoztak. Azóta, az elmúlt 3 évben egy összetartó kis közösséget hoztunk létre. A gyűlések is remek hangulatban telnek, de azért természetesen munka is folyik közben.
Első évben mi is kiadtunk két újságot, de éreztük, hogy az újság hanyatlóban van, nem csak iskolai szinten, hanem amúgy a világban is ez a tendencia, így a blog felületén működtünk tovább. Idén, a 2015-2016-os tanévben a csapat sok emberrel gyarapodott, aminek nagyon örültünk, és igyekeztünk megtartani az őket, összekovácsolni az új csapatot. Ebben az évben bővült a szerepünk is, „feloszlott” a csapat írókra, fényképészekre, és idén kezdtük el a rádiózást is. Mi szerveztük meg a diáknapot, melynek témája idén Németország volt. Viki kitett magáért, hiszen iskolaévei alatt küzdött az újságért, majd a blogért, a tagokért, a családért, melyet ő hozott létre. Idén végleg itt hagyta az iskolát. Ránk bízta a blog sorsát, de soha sem fogja kivonni magát teljesen a csapatból, hisz támogat minket, és mi tárt karokkal várjuk vissza őt. A tanév utolsó gyűlésén megkérdezte tőlünk, hogy mit jelent számunkra a weboldal, mindannyian azt válaszoltuk, hogy egy családot, ahol önmagunk lehetünk, felfedezhetjük magunkat, és a termésünk a blog.
„Mióta az eszemet tudom, azt vallom, hogy az emberek nem hülyék, csak megfelelő módon kell kommunikálni velük. A tinik, középiskolások pedig kimondottan egy olyan korosztály, akik napjainkban többet kommunikálnak, mint valaha bárkik a földön. Ezt a kommunikációs rést szerettem volna kitaposni az Orlay-ablakkal, hogy ahol tudunk, ott ahol szükséges, és ott ahol nem is várnák segíteni lehessen. Mindezt pedig a lehető legmegbecsülendőbb dologgal, az írással.”- mesélte nekünk Viki.
Remélem, mi is tovább tudjuk vinni, amit Viki elképzelt, és lesznek emberek, akik mernek kiállni a véleményükért, és megosztani azt. Célunk, hogy minél színesebbé tegyük a diákéletet.
Az Orlay-ablak weboldalát itt tekintheti meg az Olvasó!
Facebook felületük: https://www.facebook.com/OrlayAblak/?fref=ts
