“Megvan a saját utunk, és ebben szeretnénk fejlődni” – Interjú Kiss Domonkos Márkkal

Vincze Bence 2019. jún. 18. 0 1

Idén hetedik alkalommal rendezik meg Vácon a VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozót. Július 4. és 7. között a legismertebb hazai és a V4-es országokból érkező fiatal zenekarok koncertjei mellett nemzetközi színházi előadásokkal, utcaszínházi produkciókkal, közösségi programokkal várják azokat, akik egy olyan rendezvényre vágynak, ahol a zene mellett a kultúra és a csodálatos természetes környezet is fókuszban van. A fesztivál megálmodójával és a Váci Dunakanyar Színház igazgatójával beszélgettünk a VéNégy történetéről, az idei programról és a jövőbeli tervekről.



Idén hetedik alkalommal kerül megrendezésre a fesztivál. Hogyan értékelnéd az eddigi eredményeket? Elégedett vagy az elmúlt hét évvel? 

Minden jel azt mutatja, hogy elégedettek lehetünk. Azért azt ne felejtsük el, hogy az első Vénégy Fesztivál és Színházi Találkozót a színház megalapítása után három hónappal szerveztük meg. Azóta nagy utat járt be a fesztivál. A jelenlegi már a harmadik, és egyben remélem, végleges helyszíne a fesztiválnak. Egy komoly, családias hangulatú fesztivállá nőtte ki magát.

2013-ban volt az első VéNégy, akkor hogyan épült fel a fesztivál?

Az alapkoncepció megegyezik azóta is, csak bővült a kínálat és változott a fesztivál helyszíne itt Vácon belül. 2012-ben találtam ki a fesztivált, ami ebből 2013-ban megvalósult az egy sokkal egyszerűbb változat volt, de az elmúlt évek alatt kinőtte magát oda a fesztivál, ahova az elképzeléseimben pozicionáltam. Természetesen még mindig van hova fejlődni, de azért elégedett vagyok. Fontos volt, hogy a színház és a zene találkozzon egymással, illetve az is, hogy a V4 országok színészei megismerkedjenek egymással, hiszen már az első fesztivált is kísérte egy workshop, ami mindmáig az alapját adja a VéNégy Fesztiválnak. Az első fesztivál még háromnapos volt, és a színházzal szomszédos Vörös Ház udvarán tartottuk. A következő évben megint nőttünk egy nagyot, már nem is tudtunk minden érdeklődőt beengedni, ezért a harmadik évben leköltöztünk a Duna-partra, ott kipróbáltunk egy helyszínt, ami nem volt annyira jó választás, ezért kerestünk a Duna-parton egy még természetközelibb helyszínt, ami tulajdonképpen kisebb bővítésekkel a mai napig a helye a fesztiválnak.

Az alapelvetek, hogy egyszerre legyen emberléptékű, de mégis neves fellépőkkel színezett program. Ez mindig is így volt? 

Igen és marad is. Nem szeretnénk semmilyen nagy fesztiválhoz hasonlítani, megvan a saját utunk, hangulatunk, és ebben szeretnénk fejlődni. Ennek a fesztiválnak ugyanis az a legnagyobb erénye, hogy barátságos, emberléptékű, itt bárki otthonosan érezheti magát. Élvezzük ki, hogy ott van mellettünk a Duna-part, ahol meg lehet inni egy jó fröccsöt, este lehet egy jót bulizni, napközben színházi előadást lehet nézni, éjszaka utcaszínházat. Szerintem hatalmas élményt tud adni az embereknek, hogy nem dübörög körülöttük nyolc színpad. Azt gondolom, ha valaki alaposan átböngészi a fesztiválunk programkínálatát, nagyon tartalmas napot vagy napokat tölthet el a VéNégyen.

Fotó: Klinger Gabor

Mennyire állandó a fesztivál közönsége? Hányan szoktak ott lenni a VéNégyen? 

Ez egy folyamatosan növekvő tendencia, minden évben magasabb a látogatottságunk és remélem, hogy ez az idén is így lesz, de azt gondolom, bizakodhatok, hiszen 20%-kal többen váltottak már jegyet, mint tavaly ilyenkor.

Színház és zene, de hogyan jött az, hogy a visegrádi négyek témája is belekerült a fesztiválba? 

2012-ben, amikor gondolkodtam a fesztivál ötletén, rájöttem, hogy nincs Magyarországon nemzetközi színházi fesztivál és kerestem egy jól körülhatárolható egységet, ami egyedivé teszi a fesztivált. Így jött a visegrádi négyek tematikája.

Ha jól tudom, Vácon nőttél fel. Ez az oka annak is, hogy ez lett a fesztivál törzshelye?

Igen. Nagyon sokat kaptam ettől a várostól gyerekként, hiszen itt nőttem fel, itt jártam általános iskolába, zeneiskolába, itt végeztem középfokú tanulmányaimat, és valahogyan szerettem volna ezt a sok-sok dolgot visszaadni a szülőföldemnek.

Mit szeretsz Vácban a legjobban? Itt főként a kultúra terén vagyok kíváncsi. 

A Váci Dunakanyar Színházat és a VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozót, hiszen ez két nagyon menő dolog Vácon.

Nagyon fiatalon lettél a Váci Dunakanyar Színház igazgatója, ráadásul három hónapra rá elindítottátok a VéNégy Fesztivált is. Akkoriban ez nem volt hirtelen túl sok? Nem vette el nagyon az időt a színészettől? 

Az első három évben minden korábbi szerepemet visszaadtam, és nem vállaltam semmilyen új szerepet, pont azért, hogy teljes mértékben a színház vezetésére tudjak koncentrálni. Ezért három év működés után ismét színpadra álltam W. Gombrowicz Yvonne, burgundi hercegnő című előadásában, amit Yaroslav Fedoryshyn rendezett. A mester kifejezett kérése volt, hogy én is szerepeljek az előadásban. Nagyon örülök, hogy ennek az alkotófolyamatnak részese lehettem színészként, és nyilván ennek is köszönhető, hogy a következő együttműködéseinkben, többek között a 2018-ban bemutatott Ványa bácsi rendezésében is szerepelhetek, amit beválogattak az idei POSzT versenyprogramjába is, s emellett számtalan nemzetközi fesztiválra is meghívást kapott. Vannak olyan iskolák, melyek azt tanítják, hogy egy színésznek jót tesz az, ha egy pár évig elcsendesül, mert így meg tud újulni az eszköztára. Örülök, hogy egy olyan előadással térhettem vissza, a fentebb említett Yvonne-nal, ami több nemzetközi fesztiválon is díjakat kapott.

Most, hét év távlatából hogy érzed, kialakult a megfelelő egyensúly ebben? 

Ez is egy jó kérdés. Egyre jobban vágyom rá, hogy többet játsszak vagy rendezzek. Nagyon jó lehetőség volt a feltöltődésre, hogy Salgótarjánban rendezhettem Arthur Miller Pillantás a hídról című művét. Most úgy érzem, hogy vissza kell adnom az alkotói énemnek, amiket a utóbbi években nem tudott megkapni.

Szerinted tudjátok tartani a későbbi években is a fesztivál méretét? Vagy szeretnétek évről évre nagyobb léptékű dologban gondolkodni? 

A fesztivál méretét szeretnénk megtartani. Abban van a rendezvény eredetisége és kuriózuma, hogy családias jellegű.

Mit vársz a legjobban mind zenei, mind színházi szempontból az idei fesztiválon? 

Minden évben nagy izgalommal várom a workshop bemutatóját, amit a négy ország színészei közösen hoznak létre. Zenei szempontból pedig a nagyon tehetséges és feltörekvő, az idei fesztiválhimnuszunk előadóit, a Carson Coma zenekart várom a legjobban.

Ha egy szóval kellene válaszolnod, akkor mi lenne az, amiért érdemes az embereknek ellátogatni a VéNégyre? 

Cool.

Kiemelt kép: Berta Hajnalka fotója

Tags: Dunakanyar, fesztivál, interjú, Kiss Domonkos Márk, művészet, nyár, portrá, Színház, V4, Vác, Váci Dunakanyar Színház, Vénégy, VéNégy Fesztivál és Színháztalálkozó, zene Categories: PORTRÉ
Related Posts