Mészáros Máté egy nagyon szerencsés véletlennek köszönheti azt, hogy kosárlabdázó vált belőle. Az idáig vezető útról, napjainkról és egy kicsit a jövőről is beszélgettünk. Szimpatikus filozófiájáról és gondolatairól is mesélt nekem, ismerjétek meg Ti is közelebbről!
Miért pont az atlétika és aztán a kosárlabda? Végül is, minden kisfiú arról álmodozik, hogy focista válik belőle…
Az atlétika úgy jött, hogy gyors voltam, és tudtam magasra ugrani. Az akkori testnevelő tanárom pedig azt mondta, hogy akkor nekem atletizálnom kell, és aztán ezt iskolai szinten kezdtem el. Versenyeken is elindultam, és aztán egyszer meg is nyertem az egyiket. Mindezt úgy, hogy nem volt szöges cipőm, ami ugye egy alap feltétele ennek a sportnak. Na, hát innen indult a karrierem, vagyis hívjuk inkább egynyári kalandnak. Szerencsére ezután jött a kecskeméti lehetőség, és így tértem át teljesen a kosárlabdára. Azt persze ne felejtsük el, hogy én előtte is kosaraztam Hódmezővásárhelyen, de ott csak a korosztályban voltak lehetőségek.
Mi a helyzet akkor a kosárlabdával? Ez hogy csöppent az életedbe?
Na, az egy teljes véletlen. Az egyik ismerősöm a közelünkbe járt iskolába, és egyszer építettek egy betonos pályát oda. Mondta, hogy menjünk le és próbáljuk ki. De hát akkor én még az életemben nem dobáltam és kb. 13 éves lehettem, és teljesen beleszerettem ebbe a sportba. Pedig előtte a szüleim elvittek karatéra, úszni, de semmi sem tetszett annyira, mint a kosárlabda. Mást nem is erőltettek, és milyen jól tették, hiszen megtaláltam a nekem valót. S mindez egy betonos pályával kezdődött.
Szerinted hol tartanál ma, ha mindez nem történik meg?
Akkor Szegeden lennék, hiszen minden otthoni barátom oda jár egyetemre. Valószínűleg velem is így történt volna, ha a sport nem fordult volna komolyra. De szerencsére így történt, úgyhogy nem kell elgondolkoznom azon, mi lett volna ha.
Ha jól tudom, akkor angol tagozatos voltál a gimnáziumban. Milyen indíttatásból választottad a közgazdasági irányt?
Mindig is érdekelt a gazdasági pálya. Én világ életemben szerettem gondolkozni dolgokon. Folyamatosan követtem a gazdasági világot, és olvasgattam a Haszon magazint. Semmiféleképp nem akartam a sporttal kapcsolatos egyetemre menni, tehát akkoriban ezt választottam, mivel ez állt a legközelebb hozzám. Kisgyerekként katona, vagy vadászpilóta akartam lenni, de sajnos ezek az álmok gyorsan szertefoszlottak, amikor túlszárnyaltam a magassági limitet (170 cm) és kiderült, hogy tériszonyom van.
Sosem volt problémád azzal, hogy összeegyeztesd a sportot a tanulással?
Dehogynem, a mai napig van. Az egyetemet rögtön az érettségi után kezdtem el, először Szegeden, ahol nem jöttek össze a dolgok. Budapesten folytattam, ahol a máig is tanulok. Innen Sopronból nem a legegyszerűbb bejárni a vizsgák miatt, de úgy gondolom, hogy legyen bármilyen nehéz valami, ha az ember igazán akarja, akkor úgyis sikerülhet. Most szerencsére azonban úgy néz ki, hogy ezt a szezont is össze tudom egyeztetni a sulival.
Vissza a kosárlabdához. Gondoltad volna, hogy ha átkerülsz Kecskemétre, akkor szinte azonnal helyed lesz a válogatottban is?
Abszolút nem, hisz nekem az elérhetetlennek tűnt. Amikor Vásárhelyen kosaraztam, akkor még csak hallottam róla. Nekem is nagyon nagy meglepetés volt, hogy az első évben rögtön bekerültem, és 3 éven át a tagja voltam. Biztos van benne szerencse is, de akkoriban annyira kitartó és elszánt voltam, hogy meglett a gyümölcse.
Mik a legszebb emlékeid onnan?
Egyértelműen az utazások, hiszen ezáltal gyönyörű helyekre eljutottam. Ezeket az emlékeket, pedig nem veszi el tőlem senki sem. Illetve a mai napig olyan barátságokat köszönhetek neki, amik szintén fontosak az életemben.
Mint kosárlabdázónak mik az erősségeid?
Hozzám leginkább az ilyen iparos feladatok állnak a legközelebb, úgy, mint a védekezés. Tudom kamatoztatni az atletikus képességeimet is mint a gyorsaságot és a dinamikát. Mivel nem tartom magam egy triplagyárosnak és labdazsonglőrnek sem, ezért valahol kompenzálni kell.
Hogy érzed most, Kecskemét után jó váltás volt számodra Sopron?
Teljes mértékben. A kosárlabda szempontjából is pozitívan értékelem. Persze vannak hullámvölgyek, mert nem ez volt az elsődleges cél, hogy ezt, amit most teljesítek, elérjem, hanem ennél sokkal többre számítottam, de sok minden mást kaptam. Most, még így független emberként megtehetem, hogy elköltözök az ország másik végébe. Persze a család, barátok és a barátnő is oda kötöttek Kecskemétre, de most még meghozhattam ezt a döntést, hogy eljöjjek és nem bántam meg. Úgy érzem ezáltal is sokkal gazdagabb lettem, a sok élmény és tapasztalat mind az ember személyiségét színesíti.
Azt nyilatkoztad, hogy Váradi Kornél hívó szava miatt, és azért jössz ide, hogy visszanyerd az önbizalmadat. Sikerült?
Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy néha úgy érzem sikerült, néha pedig úgy, hogy nem. Mert történtek olyan dolgok a szezon során, például amikor kevesebb játéklehetőséget kaptam, ami ugye nem duzzasztja az ember önbizalmát, de ennek ellenére sem gondolom azt, hogy ebből elég. Ugyanúgy dolgozom tovább, és látom a fényt az alagút végén, aztán majd kiderül, hogy kijutok-e onnan.
Hogy értékeled a szezon közi edzőváltást illetve játékos cseréket?
Nekem semmi bajom, illetve személyes konfliktusom nincs Kornéllal, de úgy gondolom, hogy a csapatnak több ponton kellett a változás. A játékosok és az edző cseréje is pozitív hatással volt ránk. Nem szeretnék egy embert kiemelni, akinek a cseréje vagy jövetele tett volna jót nekünk, hanem így teljes egészében vitt minket jobb irányba. Mind edzésmunkában, mind pedig szereplésben javultunk, ami nem mindig látszik sajnos, és ez bosszant is, de én tudom mire képes ez a csapat, és ezt a közönség is meg fogja látni.
Ki az, akinek igazán hálás vagy és akitől sokat tanultál ?
Egyértelműen két személyt tudnék itt megnevezni. Az egyikük Sztojan Ivkovics, aki sok éven át volt az edzőm. Hiszen 16 évesen azt mondta, hogy kosarast farag belőlem, de ami ennél is fontosabb, hogy jó emberré váltam. A sport és Ő is alázatra és fegyelemre tanított, ami nagyban hozzájárult ahhoz, aki ma vagyok. A másik személy pedig Forray Gábor, aki 7-8 éven keresztül edzett engem, és szintén fontos része volt az életemnek.
Mik a terveid a jövőre nézve? Maradsz nálunk?
Nem zárkózom el semmitől, de még korai lenne erről beszélni. Főleg úgy, hogy egy komoly feladat áll előttünk, hiszen el kell kerülnünk a poklot (ahogy az utolsó két helyet hívjuk). Ehhez az első lépést megtettük, de még nagyon sok van hátra. De én hiszek benne, hogy kilábalunk ebből a gödörből és ez számomra sosem volt kérdés.
Ha már a jövőről beszélünk, hol látod magad 10 év múlva? A kosárlabdázás vagy inkább egy saját vállalkozás szerepel benne?
Abszolút szeretnék saját vállalkozást is, mostanában éppen, ezen gondolkoztam. Azonban a szívem mélyén tudom, hogy a kosárlabdát sem tudnám elengedni, szóval mindenképp olyat kell csinálnom, ami mellett maradna erre is időm. Remélem, hogyha 2 év múlva megkérdezel, akkor már konkrét tényekkel tudok neked szolgálni.
És a mostani aktív sportolói lét, mennyire befolyásolja a magánéletedet? Gondolok itt a családra, párkapcsolatra és barátokra is.
„Sajnos” most az egész életem a kosárlabda körül forog. Nagyon ritkán látom a szüleimet, családomat, ráadásul a barátnőm most Barcelonában él, tehát ilyen szempontból mindegy hol vagyok, de igen eléggé el vagyok szeparálva a szeretteimtől. De úgy gondolom, hogy a család és a barátnőm szeretete is állandó, és nem fog elveszni. Vannak dolgok, amikből engedni kell, hogy a másikból többet nyerj. A barátnőm is támogat, és én is őt, ez kölcsönös. Tehát amikor döntenem kellett, akkor fel sem merült, hogy ne jöjjek ide. Még fiatalon kell élni és cselekedni.
Ha van egy kis szabadidőd, akkor mit csinálsz szívesen?
Elsősorban tanulok. De persze keresem az olyan dolgokat is, amelyekkel el tudok vonatkoztatni a kosárlabdától. Az Elit Mozi mellett lakom, tehát oda szoktam sűrűn járni. A csapattársakkal is van, hogy beülünk valahova lazítani, leginkább esténként. Konkrét programokat viszont nem szoktam tervezni, inkább a spontaneitást kedvelem.
