Bandaportrék 14. – Kétszemközt

Káldy Márton 2018. dec. 29. 0 1

Zenekart alapítani mindig izgalmas és persze előnyös is, hiszen sokat tud tanulni az ember önmagáról, és egy teljesen más aspektusból látja a világot – elsősorban persze a színpadról. Azonban gyakori eset, hogy a zenészek életében egy első banda nem lesz hosszú életű, de ebből is sokat lehet okulni, sőt, mindig ott az esély rá, hogy egy új együttesben jobban és sikeresebben teljesít az ember. A győri székhelyű Kétszemköztnél is ez a helyzet áll fent. Egyik tagnak sem ez az első találkozása a zenekari léttel, azonban nem egy mindennapi formációról beszélhetünk.

Ebben az esetben a különlegesség abban rejlik, hogy Móricz Bálint (ének, gitár), aki egy alternatívabb vonalat képvisel zeneileg, összetalálkozott Molnár Balázzsal (szólógitár), Németh Péterrel (dob), Takács Péterrel (basszusgitár), akik keményebb, klasszikusabb rockban utaztak. Tehát nem mindennapos, hogy négy, más-más zenei ízléssel rendelkező ember jól megfér egy színpadon úgy, hogy a produktum valami egészen egyedi és érzelmekkel teli. Esőt mond címmel jelent meg első kis lemezük, amely apropóján beszélgettünk Bálinttal és Balázzsal a dalokról és a zenekar életéről.

Mikor és hogyan találkozott a zenekar?

Móricz Bálint: Amikor eljöttem Sopronból, ahol az Azthittem a szomszéd ordibál volt egykori bandám, minél hamarabb szerettem volna egy zenekart Győrben; közben félbehagytam egy szólókarriert és az interneten kerestem embereket. Nem hittem el, hogy ennyire rövid időn belül sikerrel járok, hiszen egy hét alatt megtaláltam a mostani felállásunk dobosát és basszusgitárosát. Ez már egy jó éve tart, ezalatt a gitárosok cserélődtek folyamatosan, nem akarok hülyeséget mondani, de körülbelül négy vagy öt olyan gitárosunk volt, akik nem váltak be, amire eljutottunk a végső szereplőnkhöz, Bazsóhoz.

Molnár Balázs (Bazsó): Igen, ezt a posztot most már véglegesen én töltöm be és ez a felállás körülbelül öt hónapos. Én úgy jöttem a képbe, hogy a dobossal, Péterrel volt egy zenekarunk régen (Low Highlanders), és ahogyan Bálint mondta, sokat szenvedtek a szólógitáros poszttal és Petinek bevillantam, hogy zenélek-e még. Nem, nem zenéltem, szóval mindent előröl építettem fel hangzás- és hangszerügyileg is, aztán belecsaptunk a lecsóba. Régen egyébként blues rockot és a klasszikus hard rockot játszottam.

A nevetek milyen történetet hordoz magával?

Bálint: Sokat gondolkodtunk a zenekarnéven, már talán túl sokat is, általában a névnek ennél könnyebben kell jönnie szerintem, szóval ez a Kétszemközt egy dalnak, dalcímnek indult, aztán amikor már egy hónapja nem jutottunk semmire, akkor előjöttem ezzel, aztán még egy hónap múlva végül ez lett közösen elfogadva. A dalaink hangulatát, úgy éreztük, ez tükrözi legjobban; ezt a kicsit néha gondolkodós, merengő, néha ordítós, szövegcentrikus témát. Ahogy a dalszöveg is szólt, ha jól emlékszem “én meg a szobában ülök, kétszemközt magammal

Esőt mond – Mit kell, hogy mondjon nekünk ez a lemezcím?

Bálint: Próbáltuk annak a dalnak a hangulatára felfűzni a lemezt, amely talán az összes számot a legjobban képviseli, és ezt találtuk a legkiemelkedőbbnek ezen a téren. Egyébként az összes többi szám sem tipikus albumcím, de ezt éreztük hangulatban is olyannak, amire terveztük a lemezt.

Hallgatva a számokat eszembe jutott az Esti Kornél, az Elefánt és a Vad Fruttik is. Jól érzem, hogy zeneileg ilyen téren alkottok?

Bálint: Igen, abszolút ezt az alternatív vonalat képviseljük zeneileg.

Bazsó: Érdekes egyébként, mert az Esti Kornél eddig szinte minden visszajelzésnél előkerült valamilyen formában.

Kinek köszönhető elsősorban, hogy zeneileg ebben a műfajban alkottok?

Bazsó: Ez csak Bálint miatt van, és megmondom miért: rajta kívül már mindenki  elmúlt harminc, ő viszont huszonkettő és nem telt el közöttünk egy konkrét generációváltás, de ő kifejezetten a 30Y, Esti Kornél vonalon nőtt fel, ami visszaköszön az alapkoncepcióban. Ha megnézzük, lényegében ez az egykori Petőfi Rádiós vonal, ami engem akkor már annyira nem hozott lázba, mert én Hobo Blues Band és Iron Maiden rajongó vagyok. Ezért Bálinton kívül mi a klasszikus zenei őselemeket és a szigorú szabályokat, dallamkövetéseket tesszük hozzá a zenekarhoz, amivel kénytelenek vagyunk megkötni, mert muszáj valamilyen kereten belül maradni. Nagyon érdekes ez egyébként, hiszen részben ez adja az egyik esszenciáját a zenénknek.

Elsőre a szerelmi bánat, valaki másnak és önmagunknak keresése jutott eszembe a dalokról; ilyesmi érzések inspiráltak?

Bazsó: Abszolút erről van szó. Én szövegileg és zeneileg is, amit kihallok ebből a zenekarból, az egy olyan szintű önkifejezés, amely elég rendesen meg tudja érinteni a szűz füleket is. Ez főként azért van, mert a tagok között vannak, akik kemény kálváriákon mentek keresztül az életben és ezek akarva-akaratlanul megmutatkoznak a dalszerzés során, mint önkifejező eszközök. Tehát ezek a mély érzelmek nem légből kapott és megírt történeteket mondanak el, hanem ténylegesen valós dolgokon alapulnak, hozott anyagból dolgozunk.

Forrás: Kétszemközt Facebook-oldala

Érett és komplex szövegeket hallhatunk. Hogyan írtátok meg a dalokat? Könnyű munkafolyamat volt?

Bazsó: A szöveg Bálintnak az érdeme minden dalnál, mert csak ő írja és nem szólunk bele. Nem azért, mert nem akarja, hanem mert nem érezzük, hogy lenne rajta támadható felület, pedig én biztosan megmondanám, ha valami nem tetszene. Engem a szövegek magukkal ragadnak, nagyon pontosan el vannak találva, kijönnek az ütemre és ez nélkülözhetetlen. Nagy irodalomrajongó vagyok, és nekem fontos, hogy mit képviselek azzal, amivel kiállok a színpadra; ebbe akárhogyan akarok, nem tudok belekötni.

Bálint: Nekem ez a zenei világ sosem volt az, hogy „hú de jó ez, csináljunk valami ilyesmit”, hanem sokkal hamarabb ismerkedtem meg a kortárs irodalommal, és észrevettem ezt a párhuzamot a zene és az irodalom között; csak ezután csaptam bele a zenélésbe. Abszolút szövegcentrikus zenét szerettem volna, emlékszem, előbb írtam meg az első szövegeket, mint hogy tudtam volna gitározni.

Az első kislemezeteken öt számot hallhatunk, van oka hogy elsőként nem nagylemezzel készültetek?

Bálint: Igazából türelmetlenek voltunk, és mindenképpen szerettünk volna egy anyagot megjelentetni, ezért nem tudtuk megvárni, amíg összeáll egy nagyobb lemez, és kiválogattuk ezeket. Azóta már három-négy dallal elkészültünk, így a koncertek szemszögéből nem okoz gondot, hogy csak 25 percet tudunk játszani, hiszen van anyagunk már hosszabb produkcióhoz is. A mostani lemezen még nem szereplő számokról egyébként azt tudni kell, hogy szerintem elborultabbak, mivel a mostani dalok közül egyik sem merengő vagy lassú, hanem pörgősek és kifejezetten energikusak.

Bazsó: Ebben van némi tudatosság, hogy energikusak, mivel komolyabb hangvételű érzelmek vannak megszólaltatva és ahhoz viszont kell a lendület, hogy alá tudja támasztani a mondanivalót.

Fotó: Galavics Diána

Névjegyetekben olvasható, hogy négy, markánsan különböző emberből áll a zenekar. Ez sokat segít a közös munkában vagy inkább negatívumokkal jár?

Bálint: Annyit segít, mint amennyit hátráltat általában.

Bazsó: Attól függ, mennyire vagyok hisztis, mert vannak dolgok, amelyekből nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudok engedni, nem könnyen hajlok kompromisszumra. Természetesen mindenki gondolatait meghallgatjuk az adott témákban. Az a jellemző, hogy egy kiállás, zenei téma vagy dalírás esetében négy különböző vélemény hangzik el és én hamar pipa tudok lenni, amikor hallom, hogy rajtam kívül hárman háromfélét mondanak, majd az enyém lesz a jó. (nevet) Viccet félretéve, szerintem ez építő jelleggel hat a zenére, hiszen négy különböző aspektus találkozik egyetlen tárgykör esetében, ahogyan érnek be a dalok hétről-hétre. Ez érezhető és nyomon is követhető a mi esetünkben szerintem.

Mekkora részt tölt be a zene az életetekben?

Bazsó: Úgy gondolom, hogy ez a projekt nagyon komolyan van véve, nyilván a főállása senkinek sem ez, mivel alkalmazottak vagyunk bizonyos cégeknél. Emellett arra törekszünk, hogy egészséges szinten tudjuk tartani ezt, hogy ne menjen a család rovására sem, viszont meg tudjuk magunkat mutatni egy széles körnek, széles palettán.

Bálint: Megbeszéltük, hogy januártól még egyszer ennyire ráfekszünk a dologra, mint most, mert ezt nem lehet hobbi szinten csinálni és nem is szeretnénk, mert arra van sok minden más; ha zenélünk, akkor azt komolyan kell csinálni és ez nem azt jelenti, hogy odamegyünk heti egyszer a próbaterembe.

Eddig hány koncertetek volt, és milyen tervek vannak a jövőre tekintve?

Bazsó: Egy koncertünk volt, de megbeszéltük, hogy az elsőt nem számítjuk, annyira rossz volt, mivel a körülményeket nézve nehezen lehet koncertnek nevezni azt az eseményt. Kaptunk meghívást ide is (Kozi Drink Bár), én sokat játszottam itt, nagyon szeretem a családias hangulata miatt.

Bálint: Most a hosszútávú terv az, hogy találjunk hasonló zenekarokat és együtt járjunk velük zenélni, de előtte szeretnénk egy-két koncertet, hogy jobban belerázódjunk a színpadi környezetbe, bár az a szerencsénk, hogy egyikünknek sem ez az első zenekara, így valamilyen rutinnal rendelkezünk mindannyian.

„Hogyha az életben boldog akarsz lenni, csinálj zenekart…” Ez nálatok is mérvadó volt a legelején?

Bazsó: Ez tény, szerintem mindenki ezért kezd el zenélni, az önkifejezés szempontjából, hogy örömet szerezzen saját magának. Nekem a zene rengeteget adott, ha csak az élményeket és a barátokat nézzük.

Bálint: Teljes mértékben egyetértek Beck Zolinak ezzel a mantrájával vagy jelképes mondatával. Nem a dollárjelek tűnnek fel a szemünk előtt, amikor azt látjuk, hogy ez valakinek tetszik.

Bazsó: Ez egy szerelem.

Tags: bandaportré, Győr, interjú, Kétszemközt, koncert, portré, sorozat, zene, zenekar Categories: PORTRÉ
Related Posts