Nyolc tehetséges zenész, akik fél évvel ezelőtt még nem is sejtették, hogy együtt fognak valami hiánypótlót alkotni. A GranCanada megalakulása óta mindössze három hónap telt el, ám a hátuk mögött tudhatnak már egy telt házas debütáló koncertet, azóta pedig vonzzák magukhoz a lehetőségeket.
Alig három hete, november 21-én tartották első, debütáló koncertjüket a Dürerben, amin mi is ott voltunk: beszámolónkat és galériánkat itt találjátok. A koncert után egy héttel beszélgettem Gáll Barnabással, a zenekar megálmodójával és trombitásával, aki büszkén mesélt a GranCanada megalakulásáról, valamint a terveikről, amelyekből bizony nincs hiány.
Milyen stílust képvisel a GranCanada? Mi volt az alapkoncepciód?
Az alapkoncepció nem is az volt, hogy csináljak egy hip-hop-r&b bandát, hanem sokkal inkább volt egy egyszerre vizuális, egyszerre hangbeli kép a fejemben; ez abszolút az Amerika-közeli nagyon tengerpartos, nagyon pálmafás világ és azzal a zenével, amit te ehhez hozzáképzelsz. Ez nekem néha hip-hop, néha r&b, soul vagy electro swing, és próbálunk ezen belül is egy színesebb mezsgyén mozogni. Nyilván azzal, hogy mozgatunk egy rappert meg fúvós szekciót, nagyon sok mindenből már csökkentettünk, hogy mégis mi lehet ez. Hogyha nagyon be akarom kategorizálni, akkor a hiphop-r&b-t szoktam alapvetően rávágni, viszont abszolút nem a magyaros formáját próbáljuk ennek követni, hanem valami újabbat megragadni.
Hogyan szedted össze a csapatot? Ismerted őket korábbról?
Az a fura, hogy mindenki ráasszisztált egyből, mármint mondták, hogy ez kurva jó és csináljuk. Merthogy az A-terv nem is az volt, hogy „hú, te nagyon jól tudsz hip-hop-ot dobolni”, hanem hogy te egy nagyon jó barátom vagy, és tök szívesen zenélnék veled. Norbinak (Debreci Norbert, dob) például a mentora voltam a gólyatáborában és már ott összespannoltam vele. Láttam rajta, hogy ő ezeket élvezi és szereti. Tomival (Tóth Tamás, gitár) meg még érdekesebb, mert gimiben osztálytársak voltunk és például vele nem jöttünk ki jól. Utána ő is felkerült Pestre, meg én is, elkezdtünk zenélgetni és fokozatosan rájött, hogy amúgy tök jó az, ha van egy haverod, aki trombitál, mert kevesen csinálják; lehet vele dolgozni. Így kerültem kapcsolatba a KEM-mel (Kell Egy Még) is, hogy az egyik dalukban fújtam és utána jött az, hogy egyre többet spannoltunk, és mire ott tartottunk, hogy kell ez a group, addigra már egyértelmű volt, hogy a Tomi ebben fix tag lesz. Viktor (Fancsalszki Viktor, billentyű) a Children of Distance-ből jött, ami nagyon para, mert gyakorlatilag ők az ország egyik legnagyobb bandája. Őt egy énekesnő baráton keresztül ismertem meg, kvázi én beszéltem rá, hogy jöjjön abba a suliba, ahol most vagyunk. Vele is elég hamar megtaláltuk a közös hangot, és most gyakorlatilag mi ketten vezetjük zeneileg ezt az egészet. Ő az, aki zeneszerzésben is nagyon top és ezzel is szeretne később foglalkozni mellette. Mátéval (Iványi Máté, szaxofon) még Ördögkatlanon zenéltünk együtt nyáron. Egyik nap jött egy üzenet a másik trombitás osztálytársamtól, hogy ráírt az Iványi Máté a Sorbonne Sexual-ból, hogy kellene az Ördögkatlanra egy trombitás, és hogy be tudnám-e vállalni. Ráírtam úgy, hogy akkor még nem is ismertem, letoltunk talán két próbát, utána kimentünk Katlanra és zenéltünk egy rohadt jót. Nagyon sokan odajöttek utána, hogy mióta zenélünk együtt és hány éve van ez a szekció, mi meg mondtuk, hogy egy hete ismerjük egymást. Annyira jól működött, hogy tudtam, Máté abszolút beleillik ebbe.
Zsófi (Varga Zsófi, ének) az egyik legjobb barátom már évek óta, együtt kezdtük a sulit. Ő egy nagyon jó ember, baromi nagy stílus és forma. Soha nem állt ki azelőtt saját dolgaival, mint frontember. Vele picit nehezebb volt belerázódni, mostanra viszont lassan ő hagy le minket körökkel, annyira őszinte és teljesen ösztönös amit csinál. Dani (Erdélyi Dani, rap) kint volt Amerikában és onnan hozta ezt a flow-t. Nagyon érződik rajta, hogy fél évet élt kint Kaliforniában. Talán ő az egyetlen, aki tényleg pótolhatatlan lenne ebből az egészből, mert annyival jobban érzi ezt mindannyiunknál. Árpival (Miklós Árpád, basszusgitár) is ugyanaz van, mint Zsófival, vele is együtt kezdtük el a sulit. Érdekes, mert sokszor mondják mindketten, hogy nem is szoktak dumálni és mégis, amikor jönnek próbálni, teljesen harmonikus lesz minden és ez nagyon jó. Alapvetően nagyon szeretem azt, hogy ilyen dolgokat ki tudok hozni teljesen tudat nélkül a srácokból. A KEM-esek is mondták, hogy Tomit nem is látták még ilyennek soha.
Most már több mint egy hét eltelt a koncert óta, azóta volt is próbátok, ahol át tudtatok beszélni mindent. Ilyen távlatból milyennek látod az első bulitokat?
Még mindig úgy gondolom, hogy 100%-on pörögtünk, tehát mi ennél jobb bulit most nem tudtunk volna csinálni. Ezt abszolút pozitív értelemben mondom, mert ahhoz képest, hogy két hónapunk van benne, szerintem tényleg mindent kihoztunk magunkból energiában, minőségben, odafigyelésben és koncentrálásban is. Ha ez a koncert egy évvel később lett volna, úgy, hogy már egy éve működik a zenekar, akkor azt mondtam volna, hogy egy közepes, vagy gyengébb-közepes buli, szóval nagyon sok mindenen kell még csiszolni. Nekem ez egy 10/10-es koncert volt; tudom, hogy mióta dolgozunk együtt, és hogy mennyire össze kell még szoknunk. Amiket elhibáztunk, azok olyan dolgok, amiket nem is tudtunk volna nem elhibázni. Nagyon sok mindent kielemeztünk, volt, akikkel egyesével leültünk és minden dal minden verzéjét, refrénjét, hangszínét, dinamikai elemét átbeszéltük. Baromi sok mindenen kell továbbra is javítani, de sokkal jobban örülök ennek így, mintha az lett volna, hogy nem tudjuk, min kell változtatni, mert annyira klappol minden. Pontosan tisztában vagyok vele, hogy miket kell jobban csinálni, miket kell kevésbé határozottan odatolni, miből kell több, miből kevesebb. Majdnem mindenben egyetértettünk, nagyon kevés olyan dolog fordult elő, amiből lett volna bármiféle vita, de azokat is mind elsimítottuk. Szerintem pont azért működhet ez a zenekar, mert remekül kijövünk egymással, senkin sem érzem azt, hogy ki akarna tűnni. Ez pont azért jó, mert így, hogy sokan vagyunk, mindenki azt a keveset, de mégis sokat, mégis eleget teszi bele és úgy lesz meg ez a 100%.
Mennyire lepett meg a közönség fogadtatása?
Minden szempontból meglepett. Volt is egy vicces szitu. Viktor minden próbán bejátszotta, amikor a visszatapsos dalunkat játszottuk, hogy beletapsolt meg bele húzott, mintha visszatapsolnának és mindig nevettünk rajta, hogy na persze, úgyse fognak. Amit utána kaptunk, onnantól kezdve, hogy felmentünk pakolni a színpadra, egészen az este végéig, nagyon durva. Gyakorlatilag csak pozitív dolgokat, hozzátevő, építő tanácsokat mondtak. Telt ház volt, az is meglepett. A pakolás után alig tudtam visszamenni a backstage-be a cuccaimért, olyan sokan voltak. Játszottam háromszor vagy négyszer eddig abban a teremben és sosem voltak ennyien, pedig mindig nagyobb projektekkel voltam. Érdekes, hogy már most az elsőn mennyien voltak, de pont ezt kell megragadni. Az emberek bizalmat és lehetőséget adtak nekünk, ezt nekünk meg azzal kell meghálálnunk, hogy sokkal keményebben dolgozunk, sokkal jobban odatesszük magunkat. Azzal, hogy ők pénzt és időt áldoztak arra, hogy eljöttek egy teljesen ismeretlen zenekar bulijára, csak azért, mert kíváncsiak voltak arra, hogy ez a csapat mit tud kihozni, ez nekünk hatalmas felelősség. Ebből lehet építkezni. Letettük magunknak egy nagyon jó alap első tégláját.
Mikorra várható a következő koncert?
Decemberben nagy valószínűséggel már nem játszunk többet, mert nagyon sok mindenen szeretnénk csiszolni, bővíteni a szettet, új dalokat írni, esetleg stúdiózni és nagyon sok más háttérdolgot megcsinálni. Ezeket fontosabbnak tartottam annál, minthogy most gyorsan beszervezzünk még egy bulit erre az évre. Úgy néz ki, hogy január 10-én játszunk a Mika Tivadar Mulatóban legközelebb. Ez egyfajta búcsúbuli is lesz a Tominak, hiszen őt fél évre elveszítjük Erasmus miatt. Oda már egy sokkal erősebb szettel szeretnénk kiállni és sokkal határozottabban, magabiztosabban, főleg úgy, hogy már tudjuk, meg gyakorlatilag a közönség egy része is, hogy mire számítson. A dalelosztással kapcsolatban is nagyon sok tanácsot kaptunk. Az meglepett, hogy volt, aki azt gondolta, hogy végig csak chilles meg lassabb dalok lesznek. Voltak olyanok is, akik meg azon lepődtek meg, hogy voltak lassabb és mélyebb dalok is, ők végig hatalmas bulizást vártak. Ebből ment is a vita, talán ez volt az egyetlen vitatéma eddig köztünk, ami nagyobb port kavart, hogy miként legyen elosztva. Folyamatosan erősködtem azon, hogy kellenek mélyebb dalok is és ne legyen az egész pörgős. Főleg azért, mert Zsófi tipikusan olyan énekesnő, aki a lassabb dalokban sokkal jobban ki tudja fejezni önmagát.
Milyen terveitek vannak a közeljövőre?
A tavaszunk valószínűleg sokkal sűrűbb lesz. Szeretnénk elkezdeni vidéken is bemutatkozni, elvinni versenyezni a csapatot több helyre, és EP-t is kihozni.
Szóval célokból bizony nincs hiány.
Nincs, szerencsére. Sokkal jobban szeretem azt, amikor tele van a fejem ezekkel. Meg igazából homokórás is kicsit ez a projekt, mert mindenki zenél máshol is, vagy valamilyen fronton zeneileg jelen van. Ha két-három év alatt nem juttatom el ezt egy viszonylag magas szintre, akkor lehet azt fogják mondani, hogy van, ami fontosabb, és nem azért, mert nem szeretnék eléggé, vagy ne lennének elég lelkesek, csak sajnos egy ilyen típusú zenekarnak ennyi idő alatt ki kell nőnie magát. Plusz még azért, mert limitált a fellépési lehetőség, és amúgy is nagyon kevés színpad áll rendelkezésre, nemcsak Pesten, hanem mindenhol, egy ilyen létszámú csapatnak meg aztán végképp. Legtöbben az Irie Maffiához hasonlítottak és azt néztük, hogy nekik például klubszezonjuk alig van, mert nagyon sokan vannak. Egy picit tartok attól, hogy ránk is ez vár, de szerintem az elkövetkezendő pár évben még biztos nem.
A koncerten volt egy szám, amit a rapperetek, Dani írt. A dalok, amiket most majd írni fogtok, szintén az ő ötleteiből fognak kikerülni?
Minden, amit a koncertre vittünk, a saját zenék, az ő ötletei voltak. Ezt azért csináltuk így, hogy egyrészt őt is jobban belevonjuk, másrészt az egy nagyon jó mankó volt, hogy nem kellett leülni szöveget írni. Már azzal, hogy láttuk a szöveget, volt egy kép a fejünkben, ami után nyilván jobban jött az, hogy ehhez milyen dalt kellene írni. Viszont ezt most tudatosan megpróbáljuk megfordítani és azt fogjuk csinálni, hogy először írunk egy dalt zeneileg, akár úgy, hogy a Zsófi hoz hozzá szöveget és ahhoz fogjuk hozzátenni Danit, hogy ez is még inkább színesedjen. Bár egyébként a koncerten pont játszottunk egy kis ,,easter egg”-et, egy verzényit Dani első magyar számából, és most az lesz a következő feladat, hogy megcsináljuk egy komplett dalként. Ennek a zenekarnak pont az a lényege, hogy nem egy slágergyár szeretne lenni és nem az a cél, hogy mindenki üvöltse a sorokat meg a refréneket, hanem inkább az, hogy legyen egy olyan atmoszférája és hangzásvilága, amely miatt szeretnek a koncertjeinkre járni, és amiről felismerhető a zenekar. Inkább egy atmoszférateremtés a cél, ami egy picit szembefordulás a hiphoppal, ami talán a leginkább szövegcentrikus műfaj mind közül. Szeretem felrúgni a dolgokat. Talán ettől lesz egyedi, meg ettől lesz jó, hogy minél több ilyen dolgot be mersz vállalni.
Kik inspirálnak titeket?
Zenekarok közül talán a Deluxe leginkább. Ők egy francia hip-hop csapat, nagyon szeretjük őket, az egyik dalukat játsszuk is. Kicsit az Irie Maffia is kimondva-kimondatlanul, de abszolút nem akarunk annyira latin meg reggae vonal lenni, inkább egy olyan utat szeretnénk bejárni, amit ők itthon, vagy legalábbis hasonlót. Nagyon sok új generációs, kvázi one-man bandaelőadó, például a Masego, FKJ, Tom Misch, akik inkább hangzásvilágban inspirálnak minket. Én például hatalmas Anderson Paak és Mac Miller-fan vagyok és ők is elég sokat hozzátettek ahhoz, hogy ilyen világa legyen. A srácokat külön-külön is nagyon sok mindenki inspirálja, Viktor például Anomalie-rajongó. A zenei világok is érdekesek, mert Zsófi eléggé soul-jazz-arc, Árpi funkys, a Viktor is, én most nagyon r&b flow-ban vagyok, Tomi inkább blues, Dani abszolút lo-fi. Szóval ilyen szempontból is színes a ráta. Ezeknek pont van egy olyan közös mezsgyéje, amire könnyű ráérezni.
Most vagy először frontember szerepben. Gondoltál erre valaha is, hogy egyszer bandát fogsz alapítani, voltak ilyen ambícióid?
Ez mindig kényes téma, nehéz erről beszélni. Abszolút nem gondoltam. Érdekes, mert emberileg is nagyon megváltoztatott már ez a két és fél hónap. Azok a szavak, hogy „nem tudom”, „meglátjuk”, „majd megoldódik”, elkésem valahonnan, nem tudom mások dolgait, vagy nem figyelek oda, ezek teljesen kitörlődtek. Enélkül esélytelen lenne. Egy évvel ezelőtt ez abszolút nem működött volna, de talán még fél éve sem. Mostanra lettem olyan állapotban zeneileg és önismeretileg is, hogy ezt el tudtuk kezdeni.
Kiemelt kép: Balsay Dorina fotója
