Akire hatni tud, arra tényleg hasson – 21 Gramm Akusztik interjú

Luca Vizi 2018. Júl. 27. 0 2

Bemutatkozik a székesfehérvári törzshelyű 21 Gramm Akusztik zenekar. A Woodstock az Ugaron fesztivál Talentum színpadára feljutott együttes Ferenczy Nagy Bogiból (ének), Váradi Imréből (gitár), Pétervári Henrikből (zongora, harmonika), Komlódy Márkból (cajon), Kun Balázsból (basszusgitár) és Rostás Áronból (hegedű) áll. Néhány dalban közreműködik vokalistaként és szájharmonikán Bogi öccse, Levi is. A fesztiválos fellépésüket követően ültünk le beszélgetni Bogival és Balázzsal.

Hogyan kezdtetek együtt dolgozni?

Bogi: Két évvel ezelőtt találkoztunk Imivel a Székelyföldi Varga Sándor Verstáborban. Épp volt kéznél egy dalszöveg, amiről úgy gondoltam, hogy jó lenne megzenésíteni. Nagyon illett hozzá, amit Imi gondolt zeneileg, úgyhogy több számot is elkezdtünk összerakosgatni. Úgy voltunk vele, hogy folytatni kellene ezt a munkát, és egy évvel később ugyanebben a táborban Márkot is felkértük. Balázs az osztálytársam, Henriket én kerestem fel, mert szerettem volna harmonikát az egyik számunkba, Levi meg a tesóm, így nem volt nehéz megtalálni. Áron csatlakozott legutoljára, őt szintén úgy kerestük fel, hogy szerettünk volna hegedűt tenni néhány dalba.

Honnan jött az együttes neve?

Bogi: Azért 21 Gramm, mert erre azt mondják, hogy ez a lélek súlya, ennyivel lesz könnyebb egy test a halál után. És a dalainkban, a szövegekben arra törekszünk, hogy minél jobban az ember lelkére hassanak. Emberközpontú, lélekközpontú zenék. Az akusztikusság is emiatt van, mert szerintem sokkal emberközelibb, természetesebb, ősibb. Illetve volt egy zenekar, ami 21 GRAMM néven működött, őket felkerestük, és azt kérték, hogy ne használjuk a nevüket ugyanúgy, hátha még összeállnak. Úgyhogy hozzá kellett tennünk valamit, és ez lett az Akusztik, hogy kifejezzük a nevünkkel is a hangzást.

Elég nehéz manapság meghatározni egy-egy zenekarnak a stílusát. Milyen zenekarokkal tudnátok esetleg körülírni magatokat? Kik hatnak rátok és a zenétekre?

Bogi: Jó, hogy így kérdezed, mert tényleg nehezen tudnám körülírni a stílust. Én azt szoktam mondani, hogy magyar nyelvű intellektuális pop, de ez csak egy fantázianév, nem tudnék műfaji megnevezést mondani. Akik rám és a lelkivilágomra rengeteget hatnak, az a Szabó Balázs Bandája. Nagyon tisztelem Balázs szövegírási készségeit, és ahogy az egészet összerakják. Formálják a lelkemet. De nem úgy szeretnék hasonlítani rájuk, hogy bárkinek az jusson eszébe, hogy „na, ez olyan, mint a Szabó Balázsék”, mert szerintem nem jó, ha valaki így asszociál egy másik zenekarra. Illetve amit mostanában nagyon sokat hallgatok, az a Kiscsillag. Nem közvetlenül a zenénkre hat, csak az érzelmeimre, amik a szövegeket befolyásolják.

Bogi, mik inspirálnak szövegíráskor? Leülsz, és várod, hogy jöjjön, vagy egyszer csak bevillan valami, és azzal foglalkozol?

Bogi: Inkább az utóbbi. Igazából minden inspirál, a világból, az emberek személyiségéből, lelkéből, a történésekből merítek ihletet. Mindig arra törekszem, hogy minél igényesebb legyen, és a maga nemében érthető, de ez egy olyan műfaj, amiben szerintem nehéz egyértelműnek lenni. És ez benne a jó, mert mindenki azt látja bele, amit szeretne. Úgy szokott történni az írás, hogy valamiről egyszer csak jön egy gondolatom, és ha rögtön késznek érzem, elkezdem farigcsálni. Van, hogy magát írja a szöveg, csak átfolyik rajtam. De előfordul, hogy még gyűjtöm a tapasztalatokat meg az élményeket, hogy a gondolatból tényleg legyen valami.

Könnyen össze tudjátok rakni a dalokat, vagy vannak konfliktusok?

Bogi: Néha előfordulnak nézeteltérések, de valahogy mindig úgy érzem, hogy a srácoknak is kézenfekvő, hogy mi az, ami a szövegekhez illik. Nem szeretném, hogy hangsúlytalan legyen a zenei része, és csak a szöveg legyen lényeges, de a másik irányba sem szeretném, hogy elcsússzon, így mindig próbálom ezt egyensúlyban tartani. Ezzel kapcsolatban akadnak néha vitáink. De egyébként elég hasonló az érzelmi világunk, a zenén keresztül hasonlóan fejezzük ki magunkat.

Mi a kedvenc zenekari élményetek?

Balázs: Nekem ez a koncert, amit most játszottunk. Óriási volt.

Bogi: Nem is tudom, hogy volt-e már olyan koncertünk, amin ennyire jól éreztem magam. Nekem azok a legjobb élményeim, amik nem feltétlenül nagy közönség előtt zajlanak, hanem tényleg érzem és látom a közönség reakcióját. Játszottunk egyszer nagyon nagy közönség előtt is, a Wellhello előzenekara voltunk, abszolút nem illettünk oda. Ott éreztem, hogy nyilván nem miattunk jöttek, és nem tudtam úgy hatni rájuk, mint amikor kevés ember előtt játszunk. Persze más lenne, ha tartanánk egy nagykoncertet, és mindenki azért jönne, hogy minket meghallgasson. De ha csak odaállunk sok ember elé, akik nem ránk kíváncsiak, azt nem érzem annyira, tehát ez így sokkal jobb volt. Meg nagyon szeretem, amikor koncert után odajönnek, és beszélgetünk, mintha rég ismernénk egymást.

Mi a legnagyobb álmotok zenekarként?

Bogi: Hogy minden emberhez elérjen ez a zene, akinek tud adni valamit. Szerintem eléggé rétegzenét játszunk, nem mindenkinek egyezik a lelkivilágával, de az nagy vágyam, hogy ebből a rétegből mindenkit elérjen. Akire hatni tud, arra tényleg hasson. Szeretném, hogy egyszer egy olyan koncertet tartsunk, ahova mindenki azért jön el, mert minket szeretne hallani, mert ez jelent nekik valamit. Hogy legyen egy közönségünk, akik minket szeretnek.

Balázs: Az ilyen jellegű koncertek, mint amit az előbb adtunk, óriási élményt nyújtanak, nekem ezek jelentenek sokat. Abszolút elégedett lennék, ha nem is feltétlenül nagy közönség előtt, de ilyen helyeken, mint ez a fesztivál, meg tudjunk még fordulni.

Nagyon tetszik, hogy ilyen szerények vagytok. Azt vártam, hogy Wembley stadionbeli fellépést meg ilyeneket fogtok mondani.

Bogi: Arra sosem gondolnék, hogy Magyarországon kívül valakinek tetszeni fogunk. Biztos van olyan, akinek a zenei része átjön, de a szöveg annyira a magyar nyelvre fekteti a hangsúlyt, hogy nem hiszem, hogy meg tud érinteni olyanokat, akiknek nem ez az anyanyelve.

Rövid- és hosszútávú terveitek a zenekarral?

Bogi: Nincsenek annyira nagy terveink, mindig azt csináljuk, amit hoz a sors. Ha van egy jó lehetőség, élünk vele, igyekszünk kihasználni. És úgy látom, hogy ez a zenekar a maga nemében sikeres, és ad valamit, ezért szeretném, ha tudna továbbra is folytatódni.

A zenekar elérhetőségei:

https://www.facebook.com/21GrammAkusztik/

https://www.instagram.com/21grammakusztik/

https://www.youtube.com/channel/UCc9TAIFYWKTSUOKgUDrhlQw

 

Kiemelt kép: www.eterfesztival.hu

Tags: 21 Gramm Akusztik, bandaportré, fesztivál, interjú, koncert, portré, zene Categories: PORTRÉ
Related Posts