Sebő Ferenc és Kollár-Klemencz László vasárnap este adták első közös koncertjüket a Városmajori Szabadtéri Színpadon, Erdő címmel. Az estre nagy volt az érdeklődés, nem is csoda, hiszen a két nevet külön már mindenki ismeri, szereti, de vajon hogyan találhatott egy színpadra a két zenész?

A dallista, az erdő motívumait felhasználva jött létre, és nem túlzok, ha azt mondom, – a címhez hű maradva –, úgy térhettek haza a nézők, mint egy erdőben töltött este után. Néhol még a be nem tervezett természet is bele-beleszólt a koncertbe, például amikor az egyik dal hirtelen véget ért, nem lett néma csend, a kinti harang szólt tovább…

Kollár-Klemencz László nem egy ízben foglalkozott már az erdővel, például a Rengeteg című 2016-ban megjelent albumában, de írt is már a természetről, és folytatva a témát ősszel egy újabb könyve jelenik meg. A Sebő Ferenccel közös munkáról, és az erdőhöz fűződő viszonyáról kérdeztük a koncert után…

Mesélne a Sebő Ferenccel történt találkozásáról?

Sebő Ferencet gimnazista koromban hallgattam, még a nyolcvanas években. Nagyon szeretem a versfeldolgozásait, az Énekelt versek albumát ronggyá hallgattam. Furcsa ez, akkor még nem tudtam megfogalmazni, mi vonz benne, azt tudtam, hogy a népiesség igen, de azért ez nyitottabb annál, nem lehet csak oda bekategorizálni. Másfél éve –amikor a Rengeteg című albumom megjelent –, elkezdtem az erdővel egy másik szinten is foglalkozni, éreztem, hogy valahogy fel lehetne dolgozni ezt a témát. Arra gondoltam, ha közösen összeszedjük a motívumokat, akkor egy szép estét lehetne csinálni az ember és az erdő viszonyáról, és akkor elindultam ezen az úton.

Milyen volt a közös munka?

Nagyon jó, igazán sok közös munka nem volt, inkább beszélgetések a témáról. Nem önmagában csak az erdőről, sokkal inkább magunkról meséltünk egymásnak, sütögettünk, sörözgettünk, tehát inkább barátkozás volt.

Forrás: Kollár-Klemencz László Facebook

Mi volt az első pillanat, amikor úgy érezte, az erdővel kell foglalkoznia?

Talán az, amikor beköltöztem az erdőbe, valahogy a hely, ahol élek, tematikát adott az életemnek. Egyszerűen hatással van az emberre a környezet, ahol él, nagyon hiszek abban, hogy ez meghatározó. Az erdő egy olyan környezet, amiben van valami természetes mélység, egy ösztönösség, ahol nem a felszínes dolgok nyilvánulnak meg. Ha egy ember bemegy az erdőbe – és most mindegy, milyen érzékeny típus – az hatással van rá. És akkor ott a város, ami pedig felszínesebb a sok információ miatt. Én nem szeretném kategorizálni a várost, az is tud mély lenni, de az erdő mindenképpen, és én ebből a hatásból merítkezem.

Egyfajta menekülést is jelent a felgyorsult város elől?

Nem, ez egy választás. Valakinek a város való, valakinek az erdő. A város pörgését hétköznapi szinten nem bírom, de időnként arra is szükségem van. A város is egyfajta természet, hiszen mi hoztuk létre, amit pedig mi hozunk létre, az természet. De úgy érzem, fontos a természetben élő erőt, tudást megfogni, és nem elengedni.

Kiemelt kép: Kollár-Klemencz László Facebook