Újhullámos feminista sorozatok – Nem baj, ha az élet nem mindig boldog és egyszerű

Gut Dóra 2020. jún. 9. 0 0

Barátság, szeretet és az élet nehézségeivel való küzdelem. Örök témák a filmek és sorozatok világában, azonban a következőkben bemutatott három sorozatnak sikerült kicsit sem szokványos módon körbejárnia ezeket a kérdéseket.

Az elmúlt években szerencsére egyre több olyan, lányokról és nőkről szóló sorozat készült, ami szakít a Szex és New Yorkból ismert lányos, habos-babos imázzsal, és sikerül őszintén, lazán, bohém módon megfogalmaznia és bemutatnia a felnőtté válás felé vezető rögös utat. A Broad City, a Girls és a Fleabag elengedik azt a TV-s elvárást, hogy a karaktereknek legyenek törekvéseik, céljaik, a főszereplők tulajdonképpen úgy élik az életüket, hogy nem tudják, merre tartanak, pont emiatt tudnak emberközeliek lenni. A sorozatok egytől egyig az őszinteségre, az elfogadásra és a tabuk ledöntésére hívják fel a figyelmet.

Annak ellenére, hogy a bemutatott sorozatok női főszereplőkkel dolgoznak, nem csak lányoknak szólnak. Olyan általános társadalmi feszültségek és problémák jelennek meg benne, amelyek egyáltalán nem csak a nőket érintik: ilyen például az egyenjogúság vagy a gendersemlegesség. Az általános társadalmi témák mellett érdemes lehet azoknak a fiúknak is szemezni a sorozatokkal, akik kicsit jobban bele akarnak látni a lánybarátságok mechanizmusába, szeretnék jobban megérteni azokat.

Broad City 

A sorozat 2014-ben jelent meg a Comedy Centralon egy internetes videósorozat továbbgondolásaként, amelyet Ilana Glazer és Abbi Jacobson (a sorozat két főszereplője) indított el. Az ötévados sorozat két, húszas éveiben járó New York-i barátnőről szól, akiknek bár folyamatosan anyagi nehézségeik vannak, nem tudják merre tart az életük, mégis sikerül lazának maradniuk, úgy tudják élni a mindennapjaikat, hogy nem veszik magukat túl komolyan. Ez a sorozat nem nevezhető tipikus „lánysorozatnak”, ahol a fő diskurzus a fiúk köré épül, nem glamourizálja a lányságot, kevésbé kerül előtérbe a külső megjelenés fontossága, a párkapcsolatok; a szentimentális helyzetek sora háttérbe szorul, csakis a két lány viszonyára és a velük történő eseményekre koncentrál, amely egyáltalán nem szokványos, de annál humorosabb módon van ábrázolva. Abbi és Ilana tökéletesen kiegészítik egymást: Abbi folyamatos vágyakozásának, hogy igenis tud merész és bátor személyiség lenni, illetve Ilana szélsőségességének és elszántságának köszönhetően folyamatosan abszurd helyzetekbe keverednek (például amikor elmennek takarítani egy férfi lakására, hogy pénzhez jussanak, de a bérlő pucéron, csak egy pelenkát viselve várja őket). A szereplők végig vidámak, frissek és kifejezetten szórakoztatóak tudnak maradni, így mutatja be azt, milyen elbukni, ciki helyzetbe kerülni, és hogyan kell egyszerűen elengedni a dolgokat.

A sorozat nézése közben többször is megfogalmazódhat majd a kérdés, hogy „Mi a francot is nézek?”. A humora és a poénok fonala elsőre lehet, hogy nehezen kapják el a nézőt, pont az abszurditás miatt, de kis türelemmel és olyan nyitottsággal, mint amit a sorozat is képvisel, a két kedvenc New York-i bohém barátnőpárossá tudnak válni. 

Girls (Csajok)

Az HBO 2012-ben indított sorozata négy olyan fiatal lányról szól, akik próbálják megtalálni a helyüket a világban. Sokan úgy gondolják, ez a sorozat felforgatta és megváltoztatta a televíziózást, köszönhetően annak, hogy Lena Dunham (a sorozat főszereplője, forgatókönyvírója, producere, több rész rendezője) nem félt attól, hogy őszintén, bátran, akár ellenszenvet kiváltva képernyőre vigye gondolatait. A Girls egy nemzedék problémáját képes átfogóan feldolgozni és visszaadni. Egy olyan nemzedékét, amely kicsit elveszettnek, kilátástalannak és néha-néha magányosnak is érzi magát. A milleniálok gúnyos, mindent kritizáló viselkedését fordítja saját javára, és az általános pánik érzésen kívül – amelyet a kilátástalan jövő miatt érez minden hasonló cipőben járó ember – olyan, társadalmilag átfogó problémákat boncolgat, mint a gendersemlegesség, az önelfogadás fontossága, illetve a szexuális kapcsolatok valódi, tabuk nélküli bemutatása. 

A Girlst szélsőségei miatt imádni, vagy utálni lehet, és ez nemcsak a cselekményre vonatkozik, hanem a vizuális megoldásokra is. Az első néhány rész valószínűleg sokkoló, akár traumatikus is lehet egy gyengébb idegzetű néző számára (Hanna Horvath – a főszereplő – testét leplezetlenül felvállalva, jelenetről jelenetre váltakozva jelenik meg, egyszer magabiztos nőként sétál a legrövidebb sortokban, majd suta, ügyetlen kislányként muffint habzsol a fürdőkádban).

Hat évadon keresztül követhetjük nyomon, ahogy a négy barátnő próbál jó döntéseket hozni, a céljaikat elérni, sokszor kiborulnak, drámáznak, kudarcok érik őket, és sokszor megbántják egymást. Néha már kifejezetten frusztráló, hogy semmi sem sikerül nekik, de pont ettől tud működni a sorozat, a szereplők mind a hat évadban esendőek, egyszóval emberek.

Fleabag

Fleabag során egy nő, azaz Phoebe Waller-Bridge (a sorozat szerzője és egyszemélyes főszereplője) egy Londonban élő harmincas kicsit depressziós életébe csöppenünk bele. A Fleabag első szezonja egy olyan nőről szól, akinek fel kell dolgoznia legjobb barátja elvesztését, akinek folyamatos problémaforrása a családja, legfőképp a vele ellentétben sikeres, csinos nővérével való rivalizálás, és aki saját mozzanatait folyamatosan analizálja. A körülötte lévő ürességet szexszel próbálja betölteni, a környezetében lévő embereket pedig folyamatos cinizmussal és szellemes megjegyzésekkel gúnyolja ki, amelynek fő célja, hogy saját hibáiról elvonja a figyelmet.

A sorozat különlegessége a „negyedik fal” ledöntésében rejlik, azaz a kamerába narrálásban; a főszereplő mindig mer és tud úgy viselkedni, ahogy mi nézők csak szeretnénk, és ha nem is tesz meg minden őrült dolgot, ami eszébe jut, ezek akkor is ki vannak mondva, nem másképp, mint egyenesen a néző szemébe. A folyamatos kiszólások által sikerül megteremteni egy olyan hangulatot, amelyben a néző szépen lassan a főszereplő legjobb barátjának érezheti magát. Egy-egy párbeszéd, vicc, beszélgetés vagy akár szexjelenet félbeszakítása egyszerre tud cinikus, humoros és elegáns megoldás maradni (jellemző példa, amikor szex közben kinéz a kamerára és megkérdezi, „Ugye mind tudjuk, mit fog most mondani a pasi?”).

A Fleabag első évada azon túl, hogy tökéletes keretbe foglalja a hatrészes történetet, kifejezetten azon nők hangjához igazodik, akik már hoztak rossz döntéseket, vagy éppen egy ilyen periódusban vannak, és próbálják felmenteni magukat valamilyen formában. 

Tags: Abbi Jackobson, Broad City, Comedy Central, felnőtté válás, feminizmus, fiatal felnőttkor, Fleabag, Girls, HBO, Ilana Glazer, Lena Dunham, Netflix, nőiség, nők, Phoebe Waller-Bridge, Sex és New York, sorozat, sorozatkritika, sorozatok, televízió, tv, tv műsorok Categories: POPKULT
Related Posts