„Hihetetlen, de életem különös küszködésekkel teli korai éveiben nagyon szégyelltem, amiért csak képregényíró vagyok. Most pedig a képregényeknek köszönhetően, íme, itt vagyok, egy igazi, felnőtteknek szóló könyv címszereplőjeként a saját élettörténetem hőseként.” – meséli Stan Lee saját élettörténetét felvezetve.
Májusban jelent meg a tavaly, 95 éves korában elhunyt Stan Lee képregény-memoárja magyar nyelven, amely a Fantasztkus életem – a Marvel Comics története címet kapta. A kötet méltó emléket állít a képregény műfaj egyik legismertebb alakjának, aki olyan legendás szuperhősök és szuperhőscsapatok megálmodója volt, mint a Pókember, az X-Men, a Bosszúállók, a Hihetetlen Hulk. Stan Lee neve összeforrott a Marvel Comics-szal így nem csak az ő életébe, hanem ahogy az alcím is mutatja, a kiadó történetébe is bepillantást nyerhetünk.
A negyedik falat áttörve az idegenvezetést nem más, mint maga a képregény „főszereplője” vállalja, hogy bolondos őszinteséggel, a történetmesélői tehetségét kiaknázva vezessen végig minket életútján, amely magába szippantja az olvasót.
Bár kicsit Tony Starkra jellemző narcizmussal próbálja elhitetni, hogy csak róla lesz szó a történetben, mégis bepillantást enged nemcsak a kiadó, hanem a képregénygyártás történetébe, valamint azok készítéséhez is ad egy-két jó tanácsot. „Valószínű, hogy nagy tanulság rejlik ebben a történetben. Miközben elmesélem, keressétek meg, mi lehet az.” – szögezi le az alapvetést Stan Lee, mégis úgy érezhetjük, hogy ezekkel a kitekintésekkel csak megnehezíti az ember dolgát, és már egyáltalán nem értjük, hogy az írásnak mi köze van a filmelemzéshez.
„Amikor egy filmet vagy tévéműsort néztek, ne csak a történetben merüljetek el. Próbáljátok meg kielemezni mindent, ami a képernyőn látható. Miért adta hozzá az író azt a párbeszédet? Drámaibb lett volna, ha a hős nem szól semmit abban a jelenetben? Ez a jelenet miért volt rövidebb, mint az előző? Miért van olyan sok hosszú snitt és közelkép?” – mondja Stan Lee egyenesen kiszólva az olvasóhoz, ezzel kizökkentve őt. De ha egy kicsit elgondolkodunk ezen a kis jelzőfényen, rájöhetünk, hogy ezt a saját művére is értette.
Marvel ≠ Stan Lee
Vitathatatlan tény, hogy a Marvel Comics szerkesztőségében Stan Lee jelentette sokáig a fő kreatív hajtóerőt, így érhető, hogy sokak számára ő vált a cég arcává, amely többekből féltékenységet váltott ki, mint a cég korábbi tulajdonosából Martin Goodmanből. Bár a vele kialakult rossz viszony előtt is értetlenül áll, igazi megbánást csak alkotótársaival szemben tanúsít.
Bár ez hihetetlenül hangzik azok számára, akik a Marvel-filmek nyomán váltak rajongókká, sokan nem kedvelték „the Man”-t, mivel úgy vélték, többször is jogtalanul aratta le a babérokat, ezzel kiszorítva a rivaldafényből olyan nagyszerű alkotókat, mint Jack Kirby-t, Steve Ditkot vagy saját testvérét, Jerry Liebert. Sok rajongó szerint a Stan Lee-vel kialakult vitáik miatt hagyhatták ott a kiadót és mentek a konkurenciákhoz, hogy ott végre megkaphassák a megfelelő elismertséget.
Hogy mekkora szerepet játszott a valóságban Stan Lee az alkotók távozásában, azt talán már sosem fogjuk megtudni. Saját állítása szerint Jack Kirby esetében is csak értetlenül állt a kialakult helyzettel szemben: „Jack soha nem ült le velem és nem mondta el, mi zavarja őt, ha zavarta bármi egyáltalán. Nehéz elsimítani egy félreértést, ha az ember azt sem tudja, mit értett félre a másik. Gyanítom, hogy telebeszélték a fejét, hogy a Marvelnél csak kihasználjuk őt. És akárhányszor valaki elégedetlenné vált a Marvellel kapcsolatban, rajtam töltötte ki a mérgét.” Mégis érződik egyfajta megbánás és bocsánatkérés a kialakult helyzet miatt, amely nem is inkább a szavakban, hanem a képeken sejlik fel. Míg testvérétől valamilyen szinten a sorok között bocsánatot kér, addig Steve Ditko és Jack Kirby irányába Colleen Doren hősi magaslatokba emelt rajzain keresztül nyújtja a békejobbot, elismerve és kiemelve a tehetségüket.
Átérződik a képregényen az a rengeteg munka, amit belefektetett a Marvel Comicsba, hogy mára azzá válhasson, ami, de valahogy azt is átakarta adni, hogy a kiadó életében ugyanúgy fontos szerepet játszottak munkatársai is, akik nélkül nem sikerülhetett volna.
Marvel Comicson kívüli élet
A memoár nem lenne teljes, ha nem nyújtana betekintést a magánéletébe, így megismerhetjük gyermekkorát, vagy a feleségével való megismerkedésének történetét. A kiadón kívüli munkásságába is betekintést enged, ezzel is kicsit sugallva, hogy nagyobb életművet hagy ránk, amely nem csak Marvel képregényekből áll. A képregény tele van jó pár humoros kis történettel, de a drámaibb pillanatoktól sem mentes. A híres emberekkel való találkozások esetében azonban vegyesek az érzéseim, hiszen nem egy feleslegesnek érződik annak ellenére is, hogy elméletileg megvan a maga célja.
Kinek ajánlom?
Minden képregénykedvelőnek, de főleg a Marvel rajongóknak merem ajánlani a képregényt, akik szeretnének megismerkedni Stan Lee életével. Persze sok olyan információt tartalmaz, amelyet már nem egyszer hallhattunk róla, mégis tartogat meglepetést mindenki számára. A magyar rajongókat kicsit bosszanthatja majd az a pár fordítási hiba, amelybe belefuthatnak az olvasás közben, mégis ellensúlyozza mindezt az a lehetőség, hogy nem csak a képregény-történelem egyik fontos alakjának életébe nyerhetnek bepillantást, hanem az amerikai képregényipar jelentősebb pillanatával és személyével is megismerkedhetnek. Végeredményként, bárki bármilyen indíttatásból is vette a kezébe a művet, annak örökre a szívébe lopja magát Stan Lee. De mi mást is várnák el attól, aki a 60-as évek háborúellenes hangulatában is sikeresen kedveltetett meg az olvasókkal egy katonai gyáriparost (Vasember)? Maximum a DC rajongók nem fogják jobban szeretni, mivel annak ellenére, hogy a konkurens kiadó számára megírta a tizenkét legnépszerűbb hős alternatív történetét, nem fél többször is keményen beszólni nekik. Úgyhogy ők csak óvatosan lapozgassák.
Képek forrása: Stan Lee: Fantasztikus életem képregény
Kiemelt kép: marvelmagyarorszag.blog.hu
