Ted Bundy nevéhez több mint harminc nő meggyilkolása fűződik, amelyeket csak sok évnyi tagadás és a rendőrök többszöri kijátszása után vallott be. Megérdemli egy ilyen ember, hogy hollywoodi életrajzi filmet készítsenek róla, és még nagyobb legendává váljon? Hogyan képes őt megformálni a komolytalan szerepeiről híres, sokak által csak Troy Boltonként ismert szép arcú Zac Efron?
1946-ban egy olyan későbbi sorozatgyilkos látott napvilágot, aki valószínűleg egyik társához sem hasonlít. Bár Ted Bundy sosem ismerte az édesapját, és sokáig abban a hitben élt, hogy az édesanyja a nővére, a nagyszülei pedig a szülei, saját bevallása szerint végül normális, keresztény családban, átlagos körülmények között nőtt fel. Semmilyen gyerekkori trauma vagy pszichológiai probléma nem állt a tettei mögött, mégis aligha lehet épeszű egy olyan ember, aki kedvtelésből nőket erőszakolt és gyilkolt.
Tanult ember volt, Washingtonban járt egyetemre, diplomát szerzett pszichológiából, majd különböző jogi iskolákba jelentkezett, a seattle-i rendőrségen pedig még kitüntetést is kapott egy három éves kisfiú megmentéséért. Professzorai szerették, ismerősei a mai napig úgy emlékeznek vissza rá, mint egy sármos, jóképű, kedves fickóra, akik korábban nem ismerték, még a tárgyalásakor is azt mondták, nem úgy néz ki, mint aki képes lenne olyasmiket elkövetni, mint amikkel gyanúsítják.
Bundy félelmetesen okosan használta ki ezt a fajta pozitív kisugárzását, jóképűségét, és többnyire az áldozatai jóhiszeműségét.
Bár léteznek olyan elméletek is, hogy 14 éves korában gyilkolt először, az elsőt, ami teljesen biztosan az ő nevéhez köthető, 1974-ben, 27 éves korában követte el, amikor betört Lynda Ann Healy lakásába, elrabolta, megerőszakolta és meggyilkolta. Ezután áldozatait többnyire azzal a csellel szedte, hogy az egyik karján vagy lábán gipszet viselt, és segítséget kért fiatal nőktől, néhányszor pedig rendőrnek adta ki magát. Egyik áldozata, Carol DaRonch képes volt megszökni, így Tedet 1976-ban bíróság elé állították, ahol magabiztosan, abban a hitben tagadta bűnösségét, hogy nincs ellene bizonyíték. Végül elítélték, és megpróbáltak még több gyilkosságot rábizonyítani, emiatt kirúgta ügyvédjét és kérvényezte, hogy a celláját elhagyva a börtön könyvtárában anyagokat gyűjtsön, hogy jogi ismeretei felhasználásával a bíróság előtt saját maga ügyvédje legyen, valójában szökést tervezett, azonban amikor egy lopott autóval próbált megszökni, elkapták. Hónapokkal később újra szökést kísérelt meg, ezúttal sokkal sikeresebben, mint az előző alkalommal, ez alatt az idő alatt pedig újabb nőket gyilkolt meg.
1980-tól 86-ig házas volt, feleségétől, Carole Ann Boone-tól a hírek szerint egy lánya is született. Miután újra elkapták, folyamatos fellebbezésekkel és ügyvédváltásokkal „tartotta életben magát”, mígnem 1989-ben villamosszékben kivégezték. Addigra nyíltan beszélt tetteiről, amelyeket az erőszakos pornográfiára fogott, amiket előszeretettel nézett, végül pedig olyan gyilkosságokat is magára vállalt, amiket valójában nem ő követett el.
Mi keresnivalója van egy ilyen embernek a mozivásznon? Épeszű emberként azt mondanám, hogy semmi, mert Hollywood helyében nem reklámoznám egy gyilkos módszereit, gondolkodását és tetteit, pláne nem egy olyan színésszel, akit valamikor egy egész generáció bálványozott, és nem felejtett el.
A hamarosan Netflixen, Joe Berlinger rendezésében megjelenő Extremely wicked, shockingly evil and vile (Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány) előzeteséből és leírásából azonban kiderül, hogy a film egy egészen egyedi szempontból közelíti meg Ted Bundy (Zac Efron) életét. Nem feltétlenül azt mutatja be, hogy a gyilkos elméjében mi játszódott le, hanem először a barátnője, Elizabeth Kloepfer (Lily Collins), később pedig a felesége, Carole Ann Boone (Kaya Scodelario) szempontjából ismerjük meg a világ egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosát, kicsit még azelőtt is, mielőtt belekezdett az ámokfutásába, így a film talán kevésbé lesz véres és kegyetlen, mint amilyen Bundy szemszögéből lenne. Nem Ted Bundy az első gyilkos, akiről film készült, azonban olyan alkotás még nem született, amelyik azt mutatja be, hogy milyen egy feltételezett sorozatgyilkos feleségének lenni, vele egy háztartásban élni, a kezébe adni a gyerekét, és azon évődni, hogy vajon neki van-e igaza, vagy annak a rengeteg rendőrnek és bizonyítéknak, ami ellene szól.
A korábbi, többnyire idétlen filmekben vállalt szerepiből kiindulva kételkedhetnénk abban, hogy Zac megfelelő egy ennyire komoly film főszerepére, ráadásul egy olyan karakter eljátszására, mint Ted Bundy. Azonban volt néhány szerepe, ami által biztosak lehetünk abban, hogy ő (is) egy kiemelkedően jó színész, aki, ha kell, leszerelt katonát játszik (Szerencsecsillag), bedrogozva egy méhecskés alsóban riszál (Nagyfater elszabadul), vagy idegesítő, ficsúr szomszédot alakít (Rossz szomszédság). És ha nem ő, akkor ki más lenne alkalmas arra, hogy egyszerre vigye vászonra Ted Bundy lehengerlő sármját, és extrém gonoszságát, ha nem egy olyan színész, akiről szintén elmondhatjuk, hogy van benne valami, ami miatt sok nő bedőlne neki, és bárhová követné?
Épp itt az ideje annak, hogy Zac Efron egy másik, sokkal komolyabb oldalát is megismerjük, és bár továbbra sem tartom jó ötletnek, hogy sorozatgyilkosokról film készüljön, valószínűleg nem nagyon különbözik ez a téma az átlagos horrorfilmek brutalitásától. Lehet, hogy az Extremely Wicked, Shockingly Evil and Vile egy kiemelkedően jó alkotás lesz, ami által megismerhetjük egy korábbi tinisztár felnőtt, komoly oldalát.
Kiemelt kép: polygon.com
