1923-ban egy testvérpár (Walt és Roy O. Disney) alapította azt a stúdiót, ami lassan száz éve töretlenül remekel a mozivilágban. Először Disney Brothers Cartoon Studiónak hívták a céget, ami néhány változtatást követően 1986-ban nyerte el végleges formáját a The Walt Disney Company névvel. A híres stúdió kezdetben rövid történetekben gyártott meséket, aztán 1937-ben a Disney – és egyben a filmtörténelem is – fontos mérföldkőhöz érkezett, hiszen elkészítették az első, egész estés hangos és színes animációs filmet, a Hófehérke és a hét törpét.
Napjainkra az egyik legnagyobb szórakoztatóipari óriássá nőtte ki magát a stúdió, több generáción átívelő, feledhetetlen darabbal a hátuk mögött, mint a 101 Kiskutya, Hamupipőke, A dzsungel könyve, A szépség és a szörnyeteg, Alice Csodaországban, Csipkerózsika, vagy éppen a Micimackó. Nem véletlen, hogy csak ezekre az alkotásokra tettünk említést a tömérdek más mellett, hiszen azon kívül, hogy a Disney által készültek, egy másik kapocs is áll közöttük, mégpedig az élőszereplős változat.
1996-ban tett a stúdió egy olyan kísérletet, hogy a 101 Kiskutyából készítenek egy ilyet – amiben többek között Glenn Close játszotta De Frász szerepét – és nagy nézettséget is hozott. A siker ellenére a következő ilyen produktumra egészen 2010-ig kellett várni, amikor Tim Burton vászonra varázsolta Alice kalandjait. Újabb alkotási csend következett, ami nem volt annyira hosszú, – mindössze négy év – miután megérkezett a Csipkerózsika főgonosza, Demóna, aki a címadó is lett egyben. 2014-től kezdve már minden évben érkezett valami Disney, ami a jövőre való tekintettel nem évente egy, hanem több lesz – legutóbb a Micimackó alapján készült Barátom, Róbert Gida volt látható.
Már nem kell sokat várni és újabb három klasszikus biztosan bekerül a mozitermekbe. Elsőként – március 28-tól – Dumbó fog a nagy füleivel átölelni minket. Tim Burton által készül, akinek ez lesz a második Disney élőszereplős rendezése, és a tőle megszokott módon feltűnő és elképesztő színkavalkád jellemzi már csak az előzetest is. Biztosan voltak, akik meglepve tapasztalták, hogy Johnny Depp nem fog szerepelni ebben az alkotásban, hiszen kettejük neve már-már összeforrt. Mindazonáltal nagy nevekből nincs hiány, mivel felbukkan Eva Green és Colin Farrell, továbbá a Burton-féle Batman és Pingvin is, azaz Michael Keaton és Danny DeVito. Az első ízelítők után kétségkívül kijelenthető, hogy Dumbó karaktere a kidolgozottság mellett elképesztően bűbájos és tüneményes. Érdekesség, hogy a hírek szerint csak a CGI-ra támaszkodtak a készítők, tehát igazi elefánt nem szerepel majd a filmben.
Időrendben a következő premierre május 23-án kerül sor, ami Guy Ritchie rendezésében az Aladdin lesz. Igen, így van, Guy Ritchie. Az az ember, aki a Sherlock Holmes eddigi két részén túl a fergeteges Blöff című filmet és Az U.N.C.L.E. embere mókás, akciódús történetét álmodta meg. Ezek ismeretében elsőre nem hisz a fülének/szemének az ember, hogy egy Disney-filmet fog készíteni, de éppen ettől válik érdekessé az egész. Ahogyan Burtonnek is megvannak a maga kézjegyei, így Guy Ritchie is hordoz magával néhányat. A kivételes kamerakezelés és képi egyediség biztosan nem marad el az Aladdin esetében sem, ami reméljük csak jól fog elsülni. A technikai részen túl a rendező humora is egyedülálló, ami mindig csak emel a film élvezhetőségén. A legizgalmasabb kérdés mégis Genie (Dzsini) szerepével volt kapcsolatos, – akit Will Smith fog alakítani – hogyan fog kinézni a vásznon. Az előzetesben erre is kaptunk választ, ami a nézőket részben megosztotta. Itt körülbelül egy jelenetben, nagyon csekély ideig látjuk a karaktert és el kell mondani, hogy Will Smith kékben meglehetősen szórakoztató és mindenképpen szokni kell a szemnek ezt az átalakulást. Guy Ritchie egyébként azt nyilatkozta, hogy: „Az én történeteim általában utcai szélhámosokról szólnak. Ez az amit tudom, hogyan kell csinálni. És Aladdin egy ilyen klasszikus szélhámos, aki jó ember.” Ja, és mindenképpen szeretett volna egy gyermekfilmet készíteni a karrierje során, hiszen van öt gyermeke.
A nyáron szem nem marad szárazon, ekkor – pontosabban július 18-án – fut be Az oroszlánkirály. Az előzetest megtekintve egy az egyben az eredeti mese képei köszönnek vissza, ami egy hatalmas nosztalgiahullám is egyben, főleg, amikor megszólal a jól ismert dallam. Jon Favreau rendezi, aki Disney téren már jártas, hiszen A dzsungel könyve az ő keze alól került ki – már tervben van a második rész – és a Marvel univerzumból a Vasember első és második részét is ő rendezte. Nyilván a történetben emberek nem szerepelnek, így a színészek a hangjukat adják a történethez, ahol vannak visszatérő tagok is, például Mufasa hangja James Earl Jones, aki szintén ezt a szerepet játszotta az eredeti, ’94-es verzióban. Simba hangja Donald Glover lesz és Zordoné pedig Chiwetel Ejiofor. Érdemes lesz összehasonlítani, majd az eredetit az új darabbal, hiszen az érkező három közül ennek a képsorai idézik meg szinte ugyanúgy az eseményeket.
2019-re tervben van még – egyáltalán nem biztos, hogy megvalósul-e, hiszen pontos dátum nincsen – a Susi és Tekergő és a Demóna folytatása. Ezek mellett már biztos a Mulan, Pinocchio, Lilo&Stitch, Szörnyella De Frász – Emma Stone főszereplésével –, A Notre Dame-i toronyőr és A kis hableány.
Érdekes körülnézni, hogy mennyire megosztott vélemények keringenek erről az élőszereplős vállalkozásról, hiszen rengetegen ellenzik, de mégis sokan támogatják. Mindkét oldal álláspontját figyelembe kell venni, mivel az ellenzők főként azt emlegetik, hogy nem tud már miből pénzt csinálni a Disney, és ezzel próbálja operálni a közönségét. Akik meg mellette állnak, hasznosnak tartják, hogy a régi klasszikusokat a saját nosztalgikus hangulatuk megteremtése mellett gyermekeik is élvezhetik, hiszen valljuk be, nehéz lenne egy mostani gyermeket leültetni a több, mint harminc éves rajzfilm elé, amikor Jégvarázs és Hihetetlen család szintű vizuális kánaánba született bele. Azonban ez nem azt jelenti, hogy haszontalan lenne az eredeti alkotások megismertetése, sőt. Minden bizonnyal a Disney ezzel a vállalással valami újat indított el felhasználva a régi alapot. Biztosan lesznek kimagaslóan sikeres vagy éppen sikertelen alkotások, de ami talán lebilincselő tud lenni a vizuális élményen túl, a színes rendezői választások, akik mögött megannyi sikeres film áll és bizonyíthatnak ilyen terepen is.
