Michel Gondry Az álom tudománya című filmje nem a rendező legismertebb vagy legjobb munkája, de mindenképpen különleges, egyedi alkotás, amely az álom és a valóság keveredésének furcsa világába vezeti be a nézőt.
A francia függetlenfilmes rendező, Michel Gondry (egyelőre) a 2000-es években élte a virágkorát, olyan filmeket tett le az asztalra, mint az Egy makulátlan elme örök ragyogása vagy a Tekerd vissza, haver!. Az álom tudománya című munkája, melyet a rendezés mellett ő is írt, kissé nehezen befogadható, de különleges darab, egy férfi története, aki a képzelete és az álmai világában éli meg és próbálja feldolgozni egy nő iránt érzett szerelmét.
Stéphane Miroux gyermekkora óta élénk képzelőereje és intenzív álmai miatt gyakran nehezen tud kötődni a valósághoz. Miután édesapja meghal, visszatér Franciaországba, a gyermekkori otthonába az édesanyjához, aki egy naptárakkal foglalkozó cégnél talál neki munkát. Az anya, Christine azt állítja, itt kiélheti a kreativitását, azonban Stéphane a portfóliójával csak közönyben és udvarias visszautasításban részesül, majd egy unalmas pozícióban tud elhelyezkedni a vállalatnál. Egy napon, amikor munkába indul, találkozik az új szomszédjával, Stéphanie-vel, és a lány zongoráját cipelve meg is sérül. Stéphane sokáig nem árulja el, hogy a szomszédságban lakik, élvezi a lány és csinos barátnője figyelmét. Eleinte az utóbbi hölgy kelti fel az érdeklődését, később azonban rájön, hogy a szomszéd Stéphanie hozzá hasonlóan kreatív és művészi hajlamokkal rendelkezik, így elkezd vonzódni a magának való lányhoz.
Innentől kezdve a film a két ember kapcsolatának alakulásával foglalkozik, ami tele van buktatókkal Stéphane labilis realitásérzékének köszönhetően. A szürreális és valóságos elemek folyamatosan keverednek, míg végül a korábban kölcsönös vonzalom egy keserédes, viszonzatlan szerelemmé változik át. Gondry a tőle megszokott elképesztően egyedi vizualitással tárja ezt elénk, fanyar humorral megfűszerezve. A főszerepben Mexikó nemzeti kincse, Gael García Bernal remekel (bár kevés olyan alkalmat tudok mondani, amikor ne brillírozna), párja pedig a teljesen más színészi eszköztárral rendelkező Charlotte Gainsbourg. A temperamentumos Bernal és az érzékeny Gainsbourg dinamikája úgy működik, ahogy a film megkívánja azt – akadozva, ehhez pedig a karakterek közötti nyelvi korlátok szintén hozzájárulnak.
A film az akkor tízesztendős Sam Mounier (más néven Bassam Habib) esti meséjén alapul és ehhez illően a főszereplője is kellően infantilis a korához képest. Stéphane lakása egy alkotó és kreatív, mégis gyermeki lélek kis kuckója (és egyébként Gondry évekkel korábbi otthona), ahol a falakon lévő posztereken és a mesebeli találmányokon kívül valóban látni Stéphane őrült világát. A mellékszereplők inkább skiccként léteznek a vásznon, de fontos adalékok ebben a néha torz történetben, kiemelvén például Alain Chabat alakította kolléga karakterét. Az álomjelenetek furcsa fordulatain saját álmainkra is ráismerhetünk, a tudatalatti varázslatos és határtalan ámokfutása a legélvezetesebb részeket eredményezi a filmben. Az álom tudománya nem egy szokványos alkotás, mégis alulértékeltnek érzem Gondry filmjei között, mivel a legnagyobb erénye a vizualitásán és az őrült valóságkezelésén kívül az, amilyen őszinteséggel és naivitással ábrázol egy viszonzatlan szerelmet – ami pedig ritka.
