Bár a film 2015-ös megjelenésű, én mégis csak most tudtam sort keríteni a megnézésére. És ezt a meglepően sok negatív kritika ellenére sem bántam meg. A Veszettek című filmet Divinyi Réka forgatókönyve alapján Goda Krisztina rendezte, akitől már több nagyjátékfilmet is láthattunk, mint Csak szex és más semmi, Szabadság, szerelem vagy a Kaméleon.
A Veszettekkel kapcsolatos érdekesség, hogy viszonylag nagy költségvetésből készült (1,2 milliárd forint), ennek ellenére azonban meglehetősen hamar levették a moziműsorokról, alig pár hétig lehetett megtekinteni. Goda Krisztina ezúttal egy aprócska kelet-magyarországi városba kalauzol el minket, ahol főhős párosunknak, a Klem Viktor és ifj. Vidnyánszky Attila által játszott testvérpárnak meg kell küzdenie a szegénységgel, valamint a kitörés lehetetlenségével. Tehát véleményem szerint a film expozíciója, alapproblémája rendkívül erős. Ráadásul egy olyan oldaláról igyekszik megragadni ezt, ami egyáltalán nem mondható elcsépeltnek.
Ennek ellenére a film koránt sem tökéletes. Sőt! Bár a színészi munka – főleg ifj. Vidnyánszky Attila – elég erőteljes, megfogó, mégis maga a film nagyon lassan indul be. Feltűnően hosszan van kitartva a komor expozíció, amely minden bizonnyal a mű alaphangulatát hivatott megadni, ám a kívánt hatással ellentétben csak vontatottnak érezhető így a kezdés. A rasszizmus elemét – noha a Veszettek történetének, mondanivalójának egy fontos eleme kéne, hogy legyen – végtelenül óvatosan kezelik. Azt kell, hogy mondjam, Goda Krisztina filmje nem elég merész, és nincs is helyén kezelve ez a motívum. Ahogyan a politikai vonal sem tartalmaz semmi konkrétat. Félreértés ne essék, egyáltalán nem támogatom, hogy a hazai filmgyártás is nyíltan csatlakozzon a politikai propagandaeszközök hosszú sorához, de az vitathatatlan, hogy a Veszettek ezen a ponton is lehetett volna határozottabb. E fegyverek elvesztése miatt azonban a film számomra kicsit hatásvadásszá vált, sőt a végére már egy kicsit kiszámítható is volt.
De akkor miért is ajánlom a Veszetteket ezután az átfogó és sajnos alapvető problémákat érintő kritika megfogalmazása után? Mert egy végtelenül aktuális, ám nagyon kevesek által tárgyalt problémát állít a középpontba. Mert mit mutat be nekünk ma a televízió? Luxus feleségek semmit sem tesznek, és az én jövőbeli éves fizetésemet verik el egy táskára, újgazdag fiatalok hasonlóan megkérdőjelezhető értelemmel bíró életüket mutatják be csekély színészi tudásukkal. Ezzel szemben a Veszettekben megjelenik az a fajta szegénység és kilátástalanság, amiben felnőni látszik egy nemzedéknyi magyar fiatal.
Ez pedig egy igen is létező, egy nem elhanyagolható, valóságos társadalmi probléma. Mert valóban léteznek azok a fiatalok, akiknek semmi jövőképük, ambíciójuk vagy kitörési lehetőségük nincs, megélni azonban ők is meg szeretnének, így egyéb alternatíva hiányában úgy vélem evidens – de közel sem követendő – ha a bűnözést vállalják. Ezzel a választás nélküli döntéssel azonban belekerülnek egy olyan ördögi körbe, ahonnan még nehezebb kijutniuk. Ezt pedig, ha elfogadjuk, ha nem egy létező jelenség. Nem véletlen például, hogy a térségben kiugróan magas a munkanélküliség, a kábítószerrel való visszaélés, alkoholizmus vagy az elkövetett bűncselekmények száma. Ezek pedig mind olyan kimenetelt tartogatnak, amit senki nem kívánhat embertársainak.
A Veszettek a probléma felvetése és tárgyalása mellett egy alternatív megoldást is kínál, a Fenyő Iván által alakított rendőrfőnök személyében. És bár a filmen nem meglepő módon a megoldásban rejlő jó kifordul önmagából megteremtve a még nagyobb rosszat, én mégis hiszek benne. Talán csak azért, mert én is hasonlóan idealista vagyok, hiszem azt, hogy vannak olyan jó emberek, akik be tudják tölteni a kilátástalan fiatalok életében az apa, a mentor, a védelmező szerepet. Hiszem, hogy meg lehet mindenkinek adni a célt és a hozzá tartozó – lehetőleg törvényes – eszközt, amivel ki tud lépni a saját ördögi köréből.
Tehát, minden hibája ellenére én mindenkinek ajánlom a Veszettek című filmet, amely után talán le tud ülni egy pillanatra végiggondolni a saját és mások életét. Mert meg kell ismernünk társadalmunk nagy problémáit, hogy változtathassunk rajta. Meglehet ez a film nem a leghitelesebb vagy legmerészebb módja ennek, de ha kinyitjuk a szemünket, megláthatjuk a lényeget.
Kiemelt kép: imdb.com
