Mi is a színészet? – Vándorszínészek kritika

Nagypál Levente 2018. Már. 16. 0 0

Újabb magyar készítésű film került fel a filmes palettára. Az utóbbi idők sikerfilmjei után (A hentes, a kurva és a félszemű, Testről és lélekről) nagy nyomás nehezedett ezen alkotásra: vajon képes továbbra is tartani a minőségbeli növekedést, vagy visszatérünk a sötét korba, az igénytelen vígjátékok szintjére. Szerencsére ismételten zseniális alkotást kaptunk Sándor Pál filmjének képében.

A Vándorszínészek a reformkori Magyarország vidékét eleveníti fel nekünk, ahol egy kilenc fős társulathoz szegődik a katonaszökevény Fekete (Mohai Tamás). Megismerhetjük a csoport tagjait, akiket ismert színészek alakítanak.  Fekete igyekszik beilleszkedni, eltanulja a színművészet csínját-bínját, sőt szereplőnek is beáll. A társulat célja, hogy eljussanak Budapestre, az ország egyetlen kőszínházába és ott játszhassanak, emellett útközben előadásokat tartanak.

Nagyon tartottam tőle, hogy túlzásba viszik a humor faktort és egy reformkori Üvegtigrist kapunk kézhez. Szerencsére nem ez történt. A film poénjai főként Rudolf Péter által megformált karakterhez köthetők, mely kissé ízléstelen de valószínűleg direkt írták komikusra a szerepét. A szereplőgárda ragyog. Csodálatos színészi játékokat láthatunk. Kiemelném közülük az Emmát alakító Martinovics Dorinát, amit alakít, az egyszerűen lehengerlő. Minden mozdulatából sugárzik a szakértelem és a lelkesedés. Illetve Hegedüs. D. Gézánál is hasonló érzések kavarogtak bennem, hozzáértésével és beleélésével szinte uralta a képernyőt és erre egy jelenetet is építettek, ami hatalmas ötlet volt és nagyon jól állt abban a helyzetben.

Jelenet a filmből. Kép forrása: www.filmtett.ro

Nekem nagyon tetszett, hogy belevonták az egyik legnagyobb költőnk alakját, zseniálisan megírt szerepet kapott egy kiváló színész, Ifj. Vidnyánszky Attila személyében. Már megjelenésében is hasonlít az említett személyre, de még munkásságából is ismerhetünk meg részleteket. Sajnos elkövették a film közepén azt a hibát, hogy eme bravúrt szájbarágósan nyilvánosságra hozták. Sokkal nagyobb élményt jelentett volna az embereknek maguktól rájönni, hogy megérzésük nem csalt-e az adott karakterrel kapcsolatban. Másik fontos jelenet egy halálesethez köthető, mely eszméletlenül erősre és kiborítóra sikerült. Nem csodálkoznék, ha a gyenge lelkű nézőknél hamar eltörne a mécses.

Az alkotás bemutatja az akkori színművészet helyzetét, a színészeket, azoknak motivációit és siker utáni éhségüket. Akkoriban a színészet egyáltalán nem volt kifizetődő szakma, ezt a film közel tökéletesen bemutatja.

A film legvégén található Anna and the Barbies szám hatalmasat üt. Nagyon jól beleillesztették és maga a dal mondanivalója is szorosan kapcsolódik a filmhez.

A filmet Szász János A hentes, a kurva és a félszemű filmjéhez tudnám hasonlítani. Adott egy érdekes történet, mely szinte csak asszisztál az alkotásban. Míg az utóbb említett filmben a hangulat és a képiség itt a színművészetre terelődik a hangsúly. Ezért volt indokolt a megfelelő casting és színészek kiválasztása, melyre nem lehet panaszunk. Egyedül Sándor Gáspár került kissé háttérbe, de véleményem szerint neki nem is állt jól a rá osztott szerepe.

Azoknak, akik szeretnének elmélyedni a magyar színművészet történetébe kötelező darab. Egy remekül koreografált film, lenyűgöző színészi alakításokkal. Azonban aki egy kerek egész történetet vár, inkább mellőzze az alkotást, a történetvezetés hagy némi kivetni valót maga után, folyamatosan kapkodnak és ez zavaró, ha az egész film egészét nézi az ember.

Kiemelt kép forrása: www.evamagazin.hu

Tags: Gáspár Sándor, Hegedüs D. Géza, Martinovics Dorina, Mohai Tamás, Rudolf Péter, Sándor Pál, Vándorszínészek Categories: FILM
Related Posts