Mi akar ez lenni?! – Az Üveg filmkritika

Székács Linda 2019. jan. 19. 0 -1

A 2016-ban megjelent Széttörve című pszichothriller óriási sikert aratott. De mi történik, ha két, egyenként élvezhető, de a legkevésbé sem összeillő filmet ötvözünk egy harmadikban? Semmi igazán kiemelkedő…

A mentális problémák és a pszichothrillerek iránt érdeklődőknek igazi kánaán az M. Night Shyamalan által írt és rendezett Széttörve, mert bár az alaptörténetben semmi olyan nincs, amiről ne született volna több ezer film, ezt James McAvoy bámulatos színészi játéka a porból az egekbe emeli. Az egyetlen lefelé húzó erő a történet végkimenetele, amely teljes mértékben abszurd még egy abszurd filmben is.

Egy disszociatív identitásban szenvedő férfi elrabol három tinédzserlányt, akik kétségbeesetten, minden trükköt bevetve próbálnak szabadulni, amelyben a férfi néhány személyisége hajlandó segíteni, néhány pedig kegyetlenül megbünteti őket ezért. A férfi, Kevin Wendell Crumb elméjében huszonhárom különböző személyiség él, akik egymással küzdenek azért, hogy mikor ki legyen „a fényen”, azaz ki uralja Kevin testét. Van azonban egy huszonnegyedik személyiség is, „a szörnyeteg”, akinek létezésében és eljövetelében a férfi elméjében lakozó identitások fele szentül hisz, mások szkeptikusak, vagy hisznek, de egyáltalán nem támogatják. A szörnyeteg az, aki megborítja a filmet, és a Széttörve hibáit okozza. Nélküle csupán az elrabolt lányok miatt egymással vetélkedő személyiségek őrlődése, majd az az egyszerű befejezés, hogy kettejüket megöli, egyet viszont elenged, egy teljes befejezést hozott volna, melynek izgalmához hozzátesz az, hogy Kevint nem kapják el, viszont a szörnyeteg megjelenésével az addig érdekes, élvezhető filmet homlok ráncolva nézzük és nem értjük, hogy erre ugyan mi szükség volt.

Sokan nem gondolnák, hogy ez a film tulajdonképpen egy második rész; a rendező eredetileg maga sem számolt a 2000-ben megjelent A sebezhetetlen című filmjének folytatásával, azt csupán rajongói nyomásra készítette el.

Forrás: screenrant.com

A sebezhetetlen két főszereplője, Bruce Willis és Samuel L. Jackson a szuperhőssé válás témát járja körbe, bár nem elég körültekintően, mert a közel kétórás film sokkal inkább szól két, a saját útját kereső férfiről, mintsem a szuperhőssé válásról. Ennek oka, hogy túl sok és túl hosszú utalások vannak benne arra, hogy David Dunn házassága és élete válságban van, ahogy az is túl sokszor kerül előtérbe, hogy a Samuel L. Jackson által alakított képregénygyűjtő és meglehetősen mániákus Elijah üvegcsont betegségben szenved, ezért nem találja helyét a világban. Elijah tudatosan keresi az ellentétét, valakit, aki mindent kibír, és hogy megtalálja ezt a személyt, képes olyan terrorcselekményeket elkövetni, mint egy épület felgyújtása és egy vonat kisiklatása, ezzel százak halálát okozva. Végül megtalálja Davidet, aki egyedüli túlélője a vonatbalesetnek, és David fiával együtt próbálják bebizonyítani neki, hogy nem átlagos ember. Amikor viszont „A hős” rájön arra, hogy Elijah felelős a terrorcselekményekért, pszichiátriára juttatja.

Látszólag aligha van közös vonás a két film között, és pont ez a fő ok, amiért a számos apró mellett a most megjelent Üveg annyira rossz. Hiába sorakoztat fel olyan színészeket, mint Bruce Willis, Samuel L. Jackson, az American Horror Storyból ismert és kedvelt Sarah Paulson, és James McAvoy, aki bámulatosan alakul egyik személyiségből a másikba, ez a film az előző kettőhöz képest is harmatgyenge, a két óra kilenc perces hosszúsága miatt pedig vontatott.

A sebezhetetlen és Széttörve ott kapcsolódik össze, hogy Kevin még mindig lányokra vadászik, az önbíráskodó David Dunn pedig fiával őt keresi, amikor viszont megtalálja, mindkettejüket elfogják a rendőrök, és abba a pszichiátriai intézménybe zárják, ahol Elijah is benyugtatózva vegetál.  A Sarah Paulson által alakított pszichiáter feladata, hogy meggyőzze hármójukat arról, hogy nem szuperhősök, ahogy képzelik, hanem egyszerűen elmebetegek.

 Az első egy óra nem rossz, sőt, érdekes újra látni Kevin karakterét és a módszereket, amivel fékezni próbálják, de egyszerűen túl sokszor hangzanak el a „képregény” és „szuperhős” szavak, és egy disszociatív személyiségzavaros embernek semmi keresnivalója egy ilyen filmben még akkor sem, ha a benne rejlő szörnyeteg a kinevezett főgonosz. Sarah Paulson karaktere idegesítő, és a legkevésbé sem tűnik különbnek az általa kezelt betegektől, hiszen rezzenéstelen arccal nézi végig a szenvedésüket, és rögeszmésen ragaszkodik a szuperhős témához. Visszahozzák benne annak az elrabolt lánynak a karakterét, akit a Széttörvében Kevin elengedett, de ez a lépés is irreleváns, mert a lány önmagától érdeklődik egykori elrablója iránt, és úgy tűnik, mintha gyengéd érzéseket is táplálna iránta, holott az a szeme előtt falta fel a barátait és kis híján őt is, ezáltal neki is inkább a pszichiátria falain belül lenne a helye.

Forrás: glassmovie.com

Mégis, ha csak a kezelésről szólna a történet, akkor az Üveg egész jó lenne, de körülbelül a felénél kiderül Elijah-ról, hogy nagyon is tudatánál van, és azon mesterkedik, hogy egymásra szabadítsa a hőst és a gonoszt, méghozzá az egész világ szeme láttára.

Nem meglepő módon sikerrel jár, de az összecsapás is szinte nevetséges, és a film témája miatt sokkal inkább tűnik két beteg ember összeverekedésének, mint jó és rossz szuperhősök egymással való leszámolásának. A rendező valószínűleg tudatosan teremtett olyan „hősöket”, akik hétköznapi emberek, de pont azért, mert alig-alig rendelkeznek különleges képességekkel a film nem hozza meg a kívánt hatást, és elveszíti a hitelességét, valamint a kategorizálhatóságát. Nem dráma, nem thriller, nem pszichothriller, horror, szuperhősfilm, hanem egyszerűen egy kavalkád, és annak is rossz. Olyan elcsépelt szuperhős-jeleneteket tartalmaz, mint az acél elhajlítása és autók felborítása, Mr. Üveg pedig, akit viszont A sebezhetetlenben még Porcelánnak hívtak, tagadhatatlanul a zseni, aki végül valóban a világ tudtára hozza a szuperhősök létezését azzal, hogy a pszichiátriában felszerelt kamerákon keresztül közvetíti az összecsapást, ezáltal pedig a szintén irreleváns és értelmetlen lezárás ellenére sem nyugodhatunk meg, hogy az Üveg nem kap folytatást. Pedig jobb lenne, ha a rendező inkább elengedné ezt a témát, mert ezt a filmet tényleg csak James McAvoy alakítása mentette meg.

Kiemelt kép: screenrant.com

Tags: A sebezhetetlen, Bruce Willis, film, filmkritika, James McAvoy, M. Night Shyamalan, popkult, Samuel L. Jackson, Széttörve, Üveg Categories: FILM
Related Posts