A Végtelen háború óta majdnem egy év telt el, és nem kaptunk érdemi szuperhős filmet. A rajongók és filmkedvelők is mind ki voltak éhezve egy színvonalas kalandra, éhségük csillapítására pedig a Marvel kapitány jelentkezett be.
Carol Danvers története és karaktere a képregényrajongókat sem feltétlenül hozta lázba, hiszen személyében egy népszerűtlen, homályos hősről beszélhetünk. De ahogy a DC-nél a Csodanő, a Marvel háza tájára is kellett egy női főszereplő. Az új karakterek önálló filmjeinek bemutatásával a Moziverzumban főként az első fázisban találkozhattunk (persze jelen fejezetben is kaptunk ilyen filmeket, elég csak Doctor Strange-re gondolni), amelynek legendás tagjai a Vasember, Amerika Kapitány vagy Thor. Maguk erősségeivel és hibáival együtt létrehoztak és tágítottak egy világot, amibe filmről-filmre visszatérünk. Carol karaktere a Bosszúállók-történet szempontjából rendkívül fontos, hiszen többször hangoztatták, ő lesz a kulcsfigurája a Thanos elleni visszavágásnak.
A történet a Kree Birodalomban veszi fel a fonalat, ahol Vers (kapitány), az emlékek nélküli harcos küzd saját démonaival, elveszett múltjával és egy intergalaktikus fenyegetéssel, a skrullokkal. A csúnya ufókról elég annyit tudni, hogy bárkinek az alakját képesek lemásolni, így ők az álcázás és a cselszövés mesterei. Egy félresikerült akció keretében Vers a Földön találja magát, ahol lépésről lépésre feltárulnak előtte múltjának darabjai.
Történetvezetés szempontjából igazán rendhagyó alkotással van dolgunk, in medias res belecsöppenünk minden kalamajkába, és utólagosan derül fény fontos részletekre. Sok klisés megoldás mellett a film egy erős csavart kap a történet felénél, ami mesterien van felvezetve, utána viszont a készítők nem tudtak mit kezdeni a kialakult helyzettel. Pár karakter jelleme egyáltalán nincs kidolgozva (például Jude Law Yon-Roggja, vagy maga a felső intelligencia), míg páran indokolatlanul előtérbe kerülnek (Goose, a cica). A címszerepet alakító Brie Larson és a Nick Furyként tevékenykedő Samuel L. Jackson közös jelenetei mindent visznek. Ezek sokszor szórakoztatóak, de láthatóan megvolt a két színész közt a kémia, és képesek voltak tökéletes szinkronban dolgozni.
Hangulatában túlságosan komikusra vették a figurát. Rengeteg jelenetet és akciót tesz tönkre a felesleges és erőltetett poénok hada. A film végére már a falat lehet tőle kaparni. Ennél is nagyobb hiba a színészi teljesítmény, főként Jude Law és Brie Larson esetében. A címszereplő szinte alig beszél, és a morcos arcon, majd pár mosolyon kívül nem igazán kellett megerőltetnie magát a színésznőnek. Jude Law pedig teljes tartaléklángon ég, bár ehhez erősen hozzájárul karakterének sekélyessége is.
Látvány szempontjából nem lehet panaszunk, minden akciójelenet a helyén van, a filmvégi ütközet pedig egészen káprázatosra sikeredett. Összességében az egész alkotást az epikusság járja át, főként a főszereplőre koncentráló jelenetek esetében, ez pedig a stáblista utáni első jelentben is folytatódik.
A Marvel kapitány kezdeti fogadtatása rendkívül negatív volt még a premier előtt, főként Brie Larson megnyilvánulásai, illetve a női főszereplő miatt. Ezért nagyon könnyen belefuthatunk irreálisan alacsony értékelésekbe. Tegyük helyre a dolgot: a Marvel kapitány nem egy rossz film, sőt sok tekintetben igazán szórakoztató, látványos és pörgős. Hibái is akadnak bőven, de abszolút a jobb MCU filmek közé sorolandó. Hivatását pedig, hogy előrevetítse a Végjátékot, maradéktalanul teljesítette (személy szerint mondjuk hiányoltam Thanost, legalább egy rejtett utalás erejéig). Rajongóknak kötelező, ha pedig nem akarsz hinni másoknak, higgy a saját szemednek, és nézd meg te is a mozikban!
Kiemelt kép: denofgeek.com
