Az idősebbeknek régen, s többé-kevésbé napjainkban is, a napi programok között szerepelt kilátogatni a piacra. Az alkalomadtán papával, mamával kilátogató unokák, már egészen fiatal korukban megérezhetik a megyeszékhelyi piac egyedi hangulatát.
Aki dolgozott, járt már a piacon, mind egyetérthet azzal a kijelentésemmel, hogy ott minden saroknak, minden standnak saját története van. Ezekből a piaci legendákból könyvet lehetne írni, hisz, ahogy első riportalanyunk Károly, vagy, ahogy az egész város ismeri Csárli fogalmazott, „itt nincs olyan nap, hogy ne történne valami.”
Károly 30 éve dolgozik már a piacon, azóta árul ruhákat és cipőket. 1960-óta lakik Zalaegerszegen, azt mondta nekünk, hogy „aki őt nem ismeri, az valószínűleg nem is egerszegi.” Tudtuk, hogy nem lehet három évtized történetét egy rövid cikkben elmesélni, de megkértük riportalanyunkat meséljen nekünk pár sztorit arról, amit ebben a rövidnek nem nevezhető időszakban átélt a zalaegerszegi piacon. Arról is érdeklődtünk, milyen híres emberekkel, zalai „kiválóságokkal” volt szerencséje találkozni munkája során.
„Torgyán Józsi bácsival beszélgettem, amikor még bent volt a parlamentben. Elment a standom mellett és üdvözöltem, hogy „Jó napot kívánok!”. Mondtam neki, hogy őt szeretem legjobban látni a parlamentben. Visszakérdezett, hogy miért? Mondtam neki, hogy azért, mert ritkán röhögök olyan jót, mint amikor maga felszólal a megszokott mondataival, hogy „én csak egy mondatot szeretnék elmondani…” Ezek után még aznap kétszer is visszajött és megállt mellettem. De az összes futballedző volt már nálunk, bár soha nem vettek semmit. Csank János volt a kedvencem, nagyon nagy úriember, mindig szóba állt velünk, beszélgetett, egyáltalán nem volt nagyképű. Plusz én fradi drukker vagyok, azért is volt nagy kedvencem. Játékosok is voltak itt sokan, volt köztük olyan is, aki jobban tudott inni, mint én, és a foci mellett whisky terítéssel foglalkozott…
…
