Kortárs, az f21.hu rovata pályakezdők és rendszeresen publikáló szerzők részére.
Ezúttal Márton Ágnes verseit olvashatjátok.
Szomjúság
Paul megsértődött, amikor a tízéves fia
az ő számlájára élcelődött.
Megtiltotta neki, hogy igyon. Egész nap.
A Taranakiban túráztunk, ő választotta.
Még a szemöldököm is izzadt.
Becsúsztattam a termoszom Jim hátizsákjába,
de ő visszalökte.
A csúcson egy bogár, nem tudom a nevét,
megpróbálta kiszívni a vérem.
Elhessegettem, ahogy az időt.
Régóta vágytam rá, hogy tengerentúli otthonom
erre cseréljem.
Némán siettünk lefelé. Paul tudta, amit én nem,
hóvihart jósolt az időjárás-jelentés.
Talán kihívásnak szánta. Túlélem-e.
Díj mindenesetre nem volt.
Ahogy visszaértünk a túrapontra
(be kell jelentkezni, tudják,
hol keressenek, ha eltűnsz),
vettem egy pólót, felirat:
TARANAKI HARDCORE.
Emlékbe. Jó kis emlék.
Nem beszélgettünk az autóban.
Paul egyszer csak felkiáltott: „How poetic!”
A naplementére gondolt. Ezt szokták
mondani az emberek, amikor nincs
semmi mondanivalójuk,
csak jó fejnek akarnak látszani.
És kifinomultnak.
Ahogy tekerte a kormányt, rákönyökölt a fejemre.
Elhúztam a számat.
Hallottam, ahogy a tea lötyög a termoszomban.
A zsebemben a kulcsomat birizgáltam.
A 18 953 km-nyire lévő
lakásomnak a kulcsát.
A látogató
Arra ébredek, hogy anya él,
de bajsza van.
Oroszlán.
Hát hol voltál ilyen sokáig?
Vadásztam.
Szőrös a nyelve,
csiklandozza az orrom.
Kacagnék, de milyen az már.
Igaz, mit vesz ő zokon.
Hozzádörgölöm a homlokom.
A konyhában volt ilyen szag,
amikor klopfolta a húst.
Őrzöm azt a kötényt,
nyirkos sifon.
Fogtál valamit?
Nem.
Sovány is tényleg. Integet,
áttetsző a mancsa.
Mindent megbocsát, aki árva
vagy halott?
Vagy csak visszaalszik, mindegy már?
Álmomban sörényem lobog.
Márton Ágnes (Ózd, 1965): író, költő, műfordító, az Ofi Press és a One Hand Clapping szerkesztője, a Royal Society of Arts tagja. Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban jelentek meg főbb kötetei. Több nemzetközi díjat nyert, Angliában például első helyezést ért el a Költészet Napjára meghirdetett pályázaton. Vasiliki Legakivel írt operájának Londonban volt a premierje. Egy megzenésített versét a BBC Singers adta elő. „Guardian of the Edge” című kiállításának, melyre harminchárom neves képzőművész küldött a versei által ihletett műalkotásokat, az Európai Unió Bírósága (Luxembourg) adott otthont. Számos írói ösztöndíjat kapott, többek között egy északi-sarkvidéki kutatóhajóra, valamint Costa Ricára, a jaguárfolyosók tanulmányozására, illetve Fårö szigetére, Ingmar Bergman házába.
