A szüleink generációjából mindenki ismeri Csukás István emblematikus mondatát a Pom Pomból (Picur, hová rohansz?), Süsüt, a híres egyfejűt, illetve mindenki szívesen kurjantja meseolvasás során a nagy ho-ho-ho horgász már jól ismert „hohoho” felkiáltását. Ugyanakkor mit adhat nekünk, a fiatalabb korosztály számára Csukás István mesevilága? Hogyan kapcsolódhatnak az időben egymástól távol élő korosztályok, amikor az író könyveit olvassák? A rengeteg elismerés mögött mi lehetetett a célkitűzése az írónak, aki meséin keresztül számos korosztály számára adott nyelvi és kulturális ismereteket, illetve olyan történeteket, amelyek mára fontos részét képezik a kultúránknak?
Csukás István Kormos István hatására kezdett a legkisebbeknek is írni, első jelentősebb gyerekkönyve 1969-ben jelent meg Mirr-Murr, a kandúr címmel. Legsikeresebb meséiből rajz- és bábfilmek készültek, melyek nagy részének forgatókönyvét is ő maga írta. Így került képernyőre például Süsü, Mirr-Murr, és a szerző Keménykalap és Krumpliorr című ifjúsági regényéből készült nagyjátékfilm is, ez utóbbi Bácskai Lauró István rendezésében. Csukás Istvánt pályája során Kossuth- és József Attila-díjban is részesítették.
Amikor elhatároztam, hogy Csukás Istvánról fogok írni, egy kicsit félve nyitottam ki a könyveit, hiszen felnőttként teljesen máshogyan fogadjuk be a gyerekkori olvasmányokat. Nem kellett csalódnom. Akármelyik kötetét vettem a kezembe, ugyanolyan jól szórakoztam rajta, mint gyerekként. Most teljesen más szemszögből olvastam a történeteket, és az új nézőpontok által még színesebbé váltak a szövegek – most értettem meg, hogy a mesék mennyire tudatosan íródtak, és hogy a könyvekben minden résznek pontosan megvan a maga szerepe. De vajon minek köszönhető, hogy felnőttfejjel olvasva is ilyen szórakoztatóak Csukás István meséi?
Úgy vélem, hogy ennek egyik fontos összetevője a szerző játékos humora. Az író tréfái egyfajta univerzális nyelvként működnek, mindenki megértheti őket tértől és időtől függetlenül. Miközben Csukás meséiben kiemelten fontos szerepe van a humornak, szinte észrevétlenül szövi bele azt a történetekbe. Ki ne nevetve hangosan például A nagy ho-ho-ho horgász egyik siránkozásán: „Megőrülök ettől a fütyüléstől! Normális lény nem fütyül! Például a halak sem fütyülnek. Ebből is látszik, hogy mennyivel intelligensebbek!”
Csukás István írásaiban a nyelvi gazdagság rendkívüli. A kisebbeknek szóló mesékben is már olyan szavakat tanít a gyerekeknek, amely segítségével egyben ad nyelvi, illetve kulturális ismereteket is. Ezek a mára szinte elfeledett szavak azért is nagyon fontosak, mert általuk gyerekkorban rengeteg dolgot játszva és az olvasást élvezve tanulhatnak meg a gyerekek. A passzív szókincs is növekedik ezeknek a szavaknak a segítségével. Emellett a történetekben a nyelv játékosságának a kihasználása, például a rengeteg hangutánzó szó használata is hozzáad a könyvek hangulatteremtő erejéhez.
Az író által megalkotott könnyed hangnem közvetlenül szól az olvasók hangján, könnyen azonosulhatnak a gyerekek a különc mesehősökkel. A szereplők rendkívül egyediek, a gyerekek könnyen bele tudnak bújni a karakterek bőrébe, akik gyakran nem hétköznapi emberek, hanem tárgyak vagy állatok, mégis emberi találékonysággal és gazdag érzelmi világgal rendelkeznek: „Kérem szépen, művész úr, nincs szüksége egy szakképzett fésűre? Most ne nézze, hogy foghíjas meg csorba vagyok! Nézze a lelkemet!” [1]
Csukás István egyik leghíresebb mesehőse, Pom Pom sajátos karakterré nőtte ki magát jellegzetes külsejével és stílusával. A mese a mesében megoldással Csukás zseniálisan találta ki Pom Pom történeteit és terelte el mindig Picur figyelmét a problémákról. Pom Pom egy jó pedagógushoz hasonlóan mindig tud Picurnak újat tanítani. A mese másik nagyszerű – és mára már szintén ikonikussá vált – szereplője az állandóan visszatérő Gombóc Artúr, aki nem tud másra gondolni, csak a csokoládéra:
Gombóc Artúr a világon mindennél jobban szerette a csokoládét. Ha megkérdezték tőle, hogy milyen csokoládét szeret a legjobban, habozás nélkül fújta, mint aki éjjel-nappal ezen töri a fejét. A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a lapos csokoládét és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon.”
Fontos nem elmenni a karakterek elnevezései mellett sem, hiszen sokszor akár szlogenné, külön fogalommá vált a nevük: ilyen például a nagy ho-ho-ho horgász Mikulás-szerű felkiáltása, Pom Pom elnevezése, vagy például említhetnénk akár Süsüt is. A könyvek címei gyakran humorosak, illetve olykor szokatlanok is, és ezzel hamar megragadják a gyermeki képzeletet – és például az Órarugógerincű Felpattanó vagy akár a Keménykalap és Krumpliorr elnevezés sem hétköznapi.
Csukás István sokszínűségét mutatja, hogy művei közül a kisebbek mellett a nagyobbak is kedvükre választhatnak olvasmányt, és ugyanazt a humort és egyediséget tapasztalhatják meg a történetekben. A nyár a szigeten című, kamaszoknak szóló olvasmányban hat fiú nyári vakációjának a története olvasható. A szöveg hamisítatlanul adja vissza a nyári táborozás hangulatát. Csukás írói hozzáállását mutatja, hogy annak ellenére, hogy a történetben hat szereplőt is mozgat, minden karakter személyisége ugyanolyan mélységben van kibontva, és magunkra ismerhetünk a szereplők kamaszos esetlenségében.
Csukás István elmondása szerint legfőbb célkitűzései közé tartozott „az életnek, a mindennapoknak a derűs oldalát megkeresni”,[2] ami számos művében tetten is érhető:
A horgászokat az különbözteti meg a többi embertől, hogy ha leülnek a víz partjára, rögtön tele lesz a szívük örömmel, a bút, a bajt, a bánatot otthon hagyják!”.[3]
Csukásnak az élet napos oldalát kereső filozófiája a karakterek megformálásban is megjelenik. A nagy ho-ho-ho horgász is egy rendkívül pozitív figura a sokszori kudarcai ellenére is, soha nem adja fel a sporthorgászatot, bármi is történik. Csukás karaktereinek segítségével megtanulhatjuk, hogy hogyan is birkózzunk meg az elsőre vesztesnek tűnő helyzetekkel.
A szívvel-lélekkel író Csukás István célkitűzései úgy gondolom, hogy sikerültek, hiszen a történetei egyaránt tanítanak, szórakoztatnak és lekötnek. Az író szövegeiben megjelenő humor, illetve a karakterek ugyanúgy ismerősünkké válhatnak nekünk is, mint a korábbi generációk számára.
[1] Csukás István: Zengőbongó fésű
[2] Arckép – Csukás István [https://www.youtube.com/watch?v=jryMuQUA3aQ]
[3] Csukás István: A nagy ho-ho-ho horgász nyáron, A csalafinta csali
