A fotó: Egy soha vissza nem térő pillanat egyetlen konzerválási lehetősége. És mi a fotó még? Bizonyíték a pillanat megtörténtjére.
Azt hisszük el, amit látunk – legalábbis sokan így vannak ezzel. Sokkal nehezebb azonosulni egy-egy olyan történettel vagy élethelyzettel, amit csak úgy hallunk vagy olvasunk. Elborzongunk, szörnyülködünk rajta, vagy örülünk neki, boldogok leszünk tőle, de igazából a tudatunkig nem biztos, hogy teljesen és átütően eljut, ugyanis igazán erős pszichikai, fizikai reakciót azok az információk váltanak ki belőlünk, amikhez képek is társulnak. Például a nagyszüleink által mesélt történetek is sokkal nagyobb hangsúlyt (és figyelmet) kapnak akkor, ha képeket is társítunk melléjük.
Agyunk mindig a biztosra törekszik, a képek által pedig alátámasztást nyer az addig csak hallott vagy olvasott információ. Ugyanez fordítva is igaz. Látunk egy képet, de nem valószínű, hogy magyarázat nélkül elsőre megértjük, mi is történik pontosan rajta. World Press Fotókiállításon legalább is biztosan nem, hiszen itt a képekhez egyértelmű cikkek is társulnak.
A World Press non-profit amszterdami szervezetét azért hozták létre, hogy minden erejükkel támogassák a sajtófotózás műfaját és művelőit. Fontosnak tartják ugyanis az információk és a tudás terjedését. Mert tulajdonképpen a sajtófotósok mit tesznek? Alátámasztják a képeikkel a cikkben olvasottakat. Így agyunk máris könnyebben elhiszi vagy beleéli magát az adott szituációba, az információ két oldalról is alátámasztást nyer. (Hozzá tenném így zárójelben, hogy azért sajnos nagyon sok médium vissza is él ezzel.) A World Press tehát támogatja a sajtófotósokat. És hogyan? Többek között, minden évben pályázatot ír ki – több kategóriában is – azoknak, akik hivatalosan űzik a sajtófotózás műfaját, de akár egy újság is nevezhet, kiválasztva a híreikhez kötődő legjobb fotóikat. A 19 tagból álló zsűri végül kiszelektálja a minőségi alkotásokat, és egy vándorkiállításra bocsátja azokat, ami több ország mellett kis hazánkat is érinti.
A kiállításon pedig a legkülönfélébb művekkel találkozhatunk. És hogy miért mondtam, hogy nem értjük magyarázat nélkül a képeket? A képek különböző országok, kultúrák és vallások szépségeit és borzalmait egyaránt bemutatja. Ezek a képek azonban konkrét cikkekhez készültek, amik pedig információt, hírt, eseménybeszámolót írnak le, tehát a képeket csak az adott írott szöveg kontextusában vagyunk képesek teljes mértékig megérteni és feldolgozni. A kép és a szöveg lényegi tartalmát csak együtt érthetjük meg, az írott szöveg és a képi vizuális megjelenés mondhatni szimbiózisban élnek egymással. Hogyan is jutna el ez hozzánk (és hogyan érné el World Press a célját) ha nem lenne ott egy képeken túlmutató kis magyarázat is? Valószínűleg sehogy.
A fotókon banda és vallási háborúkkal, lehetetlen és veszélyes élethelyzetekkel is találkozhatunk, olyan szituációkat láthatunk, amelyekkel a sajtófotósok nap mint nap szembenéznek. Sokan elvetemültek tartják őket, ugyanis a legjobb fotóért képesek simán akár a saját életüket is kockáztatni. Nem tudom, mi vezérli őket, de egy biztos: általuk olyan dolgokat láthatunk, amiről leginkább csak hallunk, de nem biztos, hogy meg is értjük.
Ízelítőként az alábbiakban elhoztunk néhány kiemelkedő művet a kollekcióból, de akinek megjött a kedve IDE kattintva a World Press Photo hivatalos oldalán megtekintheti a további alkotásokat a fotósok személye vagy a témák alapján rendszerezve.
