Anyukám, segíts – próbálta szerintem mondani Drogon, mikor a halott Daenerys teste felett rikoltozott bánatosan. De ugye nyolc évad karakterépítése ide vagy oda, Havas Jon tőre cigányútra csúszott, Damoklész kardjaként törte össze (most már fizikai értelemben is) Miss Hitler Targaryen szívét, így Drogon csak toporgott anyja teteme felett, aztán döntött, vasfőzeléket csinál a Vastrónból.
Figyeljük csak meg: kétszer fúj rá a fémmonstrumra, szünetet tart, mintha levegőért kapkodna – tegnap még gond nélkül leokádta a fél várost, de most megbicsaklik a tűzlehellet, amikor pedig csak egy rohadt széket kéne elégetni.
A szék – mint tudjuk – nem csak egy szék, hanem a Vastrón, a hatalom jelképe Westeroson, a királyi szék, minden ármánykodás, intrika és csókba csomagolt gyilkosság origója. Drogon sosem volt valami okos állat, de anyja teste felett toporogva hirtelen megérti, hogy az emberi szereplőket megrontó hatalmi struktúra jelképes elégetése kielégítőbb és jelzésértékű módja a gyásznak, mint a sima bosszú. Vagy csak azt hitte az a gyík, hogy a trón ténylegesen odaslattyogott Daeneryshez, és saját maga bökte halálra, mint valami imbecil acélkobold. Talán megnyugtatóbb is ez a verzió, mert ugyebár helló-helló, Drogon: hol volt ez az érzékeny, jelképközpontú hozzáállás, amikor egész lakótelepeket gyalultál a földbe?
Szóval anyuka halott (ha jól számolom, a földrész összes anyukája halott ezen a ponton), ideje ezeknek a hülyegyerekeknek meghozni pár borzalmas döntést: király? Bran, aki leszarja. Segítő? Tyrion, aki mostmár a harmadik uralkodót segíti. Az elsőt az orra előtt mérgezték meg, a másodikat maga ölette meg. Micsoda CV. Pénztárnok? Bronn. Tudjátok, a kapzsi figura, aki semmit nem csinált az elmúlt két évadban, és anno még Tyrion tanította meg neki, hogy mit jelent a “kölcsön” fogalma. Tökéletes pénzügyi szakember. Hadd ne folytassam.
Ez a sorozat, ami éveken keresztül atomizálta nézőinek agyát, olyan megbocsáthatatlan végső csapást mért ránk, amilyet még Királyvár sem érdemelt volna meg. Összecsapott sztoriszálak, buta döntések, kérlelhetetlen masírozás egy olyan vég felé, amiről egyes híradások szerint már a színészek sem hitték, hogy bárkit is boldoggá fog tenni.
A Trónok harca igazából nem egy sorozat, hanem kettő – az első a hatodik évad azóta baljós előjelnek tekinthető robbantásával Baelor szentélyénél ért véget, pontot téve a karakterközpontú, intrikákon és személyes szenvedéseken élősködő fantasy-kifordításra. Az utóbbi két évad más volt: akciósorozat, egy felhőkig elszállt büdzsével, amit annyira a végletekig használtak ki, hogy elfelejtették, miért szerette meg anno mindenki ezt a világot: a szereplők miatt.
Legalább trón nem igazán van többé, és hál’istennek ez a második sorozat se fog több agysejtet elpusztítani – hat évadnyi lassú körvonalazás után végre minden fehér folt be lett zsírkrétázva, a mondott vonalak abszolút tiszteletben nem igazán tartásával. Emberek aggodalmasan susmorogtak, több csata zajlott, mint eddig összesen, a fővilágosító rémületében kitalálta a “karakteralapú világítás” fogalmát azután a rész után, amit senki sem látott (mármint rendesen), Tyrion pedig annyi beszédet mondott el, hogy ezen a ponton már a fáradozásért is jár neki az Emmy. Ez utóbbi nem is igazán panasz: Peter Dinklage-nek ezen a ponton akkor is sírva tapsolnék, ha a McDonald’s menüjét olvasná fel nekem egy szusszal. Köszi, hogy elvitted ezt az évadot a hátadon, Peter.
De ne tévesszen meg a külcsín vagy a színészi brillír: ez itt mind terelés volt, minden csata, epikus pillanat, sárkányakció, halál. Terelés, mert az írógárda túl nagy hévvel akarta egy mederbe rohasztani a sorozat velejét, és az értékes agyvelő helyett disznóbélként, némi undorral kezelte, tologatta a szereplőgárdát az orrától eltartva, hogy aztán megszabaduljon tőlük a lehető legkevesebb kegyeletet mutatva.
Szabadság alatt pedig a tél közepén fűzöldellős északra való kivonulást, a tróntermekbe vackolódást, vagy a messzeségbe hajózást értjük. Ilyeneket, akiknek megadatik. A farkasokat megsimogatják, a varjakat megkoronázzák. Lehet, hogy elfeledkezem pár szereplőről, de khm, a sorozat is hasonlóképpen tett.
Ebben az évadban legalább nem teleportált senki. Elég szánalmas dicséret ez minden idők legnagyszabásúbb fantasysorozatának, de nyolc év után sajnos itt tartunk.
Kiemelt kép: ELLE.hu
